Gazdasági fellendülés

Egyes közgazdászok aggódnak amiatt, hogy az izraeli fellendülés a válság felé tart. De a legtöbb szakértő a jövőt a küszöbönálló béke fényében rózsaszínűnek látja.

A Nesz Cionában székelő Indigo nevű, csúcstechnológiai cég már hónapok óta hirdet a héber és a helyi orosz sajtóban. Új mérnökök és programozók tucatjait keresi. A cég, amely nemrégiben vezette be a ״forradalmi” digitális offset-nyomdagépet, amely szükségtelenné teszi a filmek és a lemezek használatát, hallatlan forgalmat vár az elkövetkező néhány évben és reményei szerint alkalmazottak százait veszi majd fel. A cég iránt olyan erős az érdeklődés, hogy idén júniusban Soros György is 12,5 százalékos részesedést vásárolt a cégben 50 millió dollárért. A gazdaság növekedési üteme tavaly a legnagyobb volt a világon a bruttó hazai termék, a BHT azaz a megtermelt áruk és szolgáltatások összege nem kevesebb, mint 6,6 százalékkal ugrott felfelé. Mi több, az 1992. esztendő az izraeli gazdaság gyors növekedésében már a harmadik egymást követő évet jelentette.

Ennek ellenére, az 1993 második negyedében bekövetkezett megtorpanás felveti a kérdést: vajon Izrael egy gazdasági csoda színhelye, vagy a fel-le mozgó mutatók remegése nem más, mint egy újabb közel-keleti délibáb?

Bevándorlás vagy export

Az 1970-es évek elejéig Izrael a világ egyik leggyorsabban fejlődő országa volt. Ekkor jött az 1973-as Jom Kippur-i háború és vele az olajárak és a honvédelmi költségvetés nyaktörő emelkedése, amelyek együtt megették a BHT több mint felét. A növekedés csikorogva leállt. Ezután, az 1970-es évek végén a rossz gazdaságpolitika következtében a az infláció háromjegyűvé növekedett és ez az időszak egészen a 80-as évek első feléig tartott. Az infláció a gazdasági fejlődés újabb fékjévé vált.

A fordulatot egyetlen szóval lehet kifejezni: alija. A korábbi Szovjetunióban lezajló drámai változások négy év alatt majdnem félmillió bevándorlót eredményeztek. Amint a zsúfolt repülőgépek elkezdtek leszállni Izrael földjére, a növekedési ütem megugrott az 1989-es 1,2 százalékról 5,8 (1990), majd 6,2 (1991) százalékra. Amint a lakásépítés felgyorsult, az építőipar kezdte lendületbe hozni az egész gazdaságot.

De a legjobb évben, 1992-ben a gazdaság lassabban nőtt, mint a lakosság. Ez jele volt annak, hogy a gazdasági növekedéshez nem elegendő a lakosság növekedése. Ennek ellenére a tavalyi 6,6 százalékos növekedés 1972. óta a legmagasabb volt. Az elmúlt év kiemelkedő gazdasági teljesítményének egyik oka a polgári csúcstechnológiai ágazatok konjunktúrájában keresendő. A cégek jó része a gyorsan fejlődő ״szilikon-völgyekbe”, a Tel-Aviv-kömyéki Herzliába, Rehovotba, Nesz Cionába, vagy a Haifa-környéki Jokneámba települt, s a magasan képzettek ezreit vette fel.

A konjunktúra egyik példája az US („Intelligens Információs Rendszerek”) jokneámi gyára. Csütörtök reggelenként becsomagolt számítógép-terminálok és hálózati kontrollerek százai várják, hogy elszállítsák őket Amerikába, Európába és Japánba. Az US marketing igazgatója, Sandra Smith Ziv szerint cége a nagy és közepes számítógépek telekommunikációs berendezéseiből többet ad el Izraelben, mint az IBM. Mivel a helyi piac már telített, a cég részben külföldi leányvállalatokon keresztül gyorsan terjeszkedik a külpiacokon. A cég az utóbbi három évben a kétszeresére, 120-ra növelte dolgozóinak számát, akik között több az orosz bevándorló. Tavaly a nyereség majdnem ötödével nőtt, és egy újabb amerikai leányvállalatot vásároltak meg.

Mindez része annak a jó hímek, hogy az izraeli gazdaság növekedését tavaly nem az 1990-91-es fejlődés fő motorja, az építőipar, hanem a kivitel egyébként 14 százalékos növekedése okozta. Ráadásul a kivitel éppen akkor ugrott meg, amikor a fő partnerek, Nyugat-Európa és az Egyesült Államok gazdaságait még mindig a recesszió jellemezte.

A nyugati felvevőpiacok hiányosságait az izraeli exportőrök új piacok szerzésével ellensúlyozták, különösen a Távol-Keleten és Kelet-Európában! 1992-ben például az elektronikai és fémipar kivitele negyedével nőtt, ami főként olyan piacoknak köszönhető, mint India, Tajvan, Szingapúr és Dél-Korea.

Az izraelieknek sikerült a piacok különleges réseit is megtalálniuk. Az élelmiszeripari konglomerátum, az Elite eladási irodákat nyitott Romániában és Oroszországban, továbbá egy kereskedelmi céget nyitott Lengyelországban. Az ilyen és ehhez hasonló lépésekkel sikerült az 1988-as 7,6 milliárd dolláros forgalmat tavaly 24 milliárdra feltornászni. Az előrejelzések szerint ez a szám idén megkétszereződik.

Mindezek ellenére a gazdaság egészében rengeteg javítani való van még – mondja a legnagyobb izraeli bank, a Hapoalim vezető közgazdásza, Petahia Barsavit, Izrael egy főre eső BHT-ja 10 százalékkal marad el Angliához és 40 százalékkal Németországhoz képest. A lemaradás behozásához a termelékenységet 4 százalékkal kell növelnünk évente; a legtöbb nyugati országban ez mindössze évi 1-1,5 százalék.

A termelékenység ilyen ugrásszerű növekedése akár évi 8 százalékos gazdasági növekedést is jelenthet és Barsavit úr szerint a munkanélküliség csökkentéséhez éppen erre lenne szükség. Az kell legyen a célunk, hogy a jelenleg 10 százalékos munkanélküliséget 6 százalékra szorítsuk le mondja.

Az árnyoldalak

Ha a kivitel, a csúcstechnológia és a bevándorlás mind előmozdítja a növekedést, akkor miért lassult az le 1993-ban? Főként egy tudatos kormányzati döntés miatt. Amikor Jichak Rabin miniszterelnök hivatalába lépett, befagyasztotta a megszállt területeken a legtöbb építkezést, és ami még ennél is fontosabb, leállította a tömeges túlépítkezéseket az ország többi részén. Az építőipar a BHT mintegy 10 százalékát képviseli. Idén a lakáspiac várhatóan egyharmadával zsugorodik, de azt az infrastrukturális beruházások részben ellensúlyozzák.

Dollár milliárdokat költenek útjavításra, vízművekre és csatornázásra, iskolák építésére. Elkezdték a helyiérdekű vasutak kiépítését, az első Tel-Aviv és Haifa között nemsokára elkészül. Az országos távbeszélő-hálózatot gyorsan digitalizálják. Két új autópályát terveznek Beersevától az ország központjába; az ingázási idő lerövidítésével a beersevaiak a 113 kilométerre fekvő Tel-Avivba járhatnak el majd dolgozni és így több üzletember lesz hajlandó befektetni a környező területeken. Visszaesett a fegyver és gyümölcs nagy hagyományú exportja is. E termékek iránti világméretű és helyi kereslet megcsappanása miatt az olyan óriások, mint az Israel Aircraft Industries (tavaly 16 ezer dolgozó, 1,6 milliárd dolláros forgalom), vagy az Israel Military Industries (tavaly 8 ezer dolgozó, 460 millió dolláros forgalom) is válságban van. A két állami tulajdonban lévő cégnek a polgári piacok felé nyitást kereső próbálkozásai eddig csak fél sikert hoztak. A hadiiparból százakat bocsátottak el. A mezőgazdasági kivitel is állandóan csökkent. Míg 1970-ben az összkivitel 17, mára már csak 5 százalékát képviseli.

A béke jó üzlet

A gazdaság sebezhető pontjai ellenére a közgazdászok szerint az erőteljes növekedés a kilencvenes évek közepéig is cl fog tartani.

Még ha az 1993. évet nem is lehet a tavalyihoz hasonlítani, nem lesz rossz év. A növekedést 4,5-5 százalékosra becsülik. A munkanélküliség, amely 1992-ben majdnem végig 11 százalék felett tanyázott, az első negyedre 10.6 százalékra csökkent és mióta áprilisban lezárták a megszállt területeket és az alacsony bérért foglalkoztatott arab munkások tízezrei otthon rekedtek, tovább enyhül.

1994 még jobb lesz. 6-6,5 százalékos növekedést várok jövőre jelentette ki Eitan Sesinszki, a Héber Egyetem közgazdásza. Várakozásaim szerint ilyen szintű növekedés folytatódhat. Az a csapás, amit a lakásépítések leállítása okozott a gazdaságnak, egyszeri jelenség volt, és várható, hogy az infrastrukturális beruházások folyamatos növekedése ellensúlyozni fogja.

A békefolyamat, amely már meghozta első hasznát, a gazdasági növekedés egyik kulcstényezője. Kuvait, az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúdi-Arábia nyilvánosan, vagy négyszemközt elmondták, hogy az Izrael elleni másodlagos bojkott politikáját nem kívánják tovább folytatni. Olyan japán gépkocsigyártók, mint a Toyota vagy a Honda már szabadon árulják termékeiket Izraelben; a német Daimler-Benz most kezd izraeli alvállalkozókkal tárgyalni. Mindez már érezteti hatását, Dél-Korea, Japán hirtelen felfedezte Izraelt. Ha béke lesz a térségben, a Közel-Kelet jó piaccá válhat számunkra is.

Már a béke illata is befektetőket vonz, üzleti és befektetési lehetőségek után érdeklődő küldöttségek érkeznek a világ minden tájáról, különösen a Távol-Keletről, Európából és Észak-Amerikából. Egyes hírek szerint nagy japán cégek Izraelt tekintik a körzet központjának. A Skippy mogyoróvajáról ismert amerikai CPC élelmiszeripari konszern már így tett.

Ezzel egyidejűleg izraeli üzletemberek járják be az arab világot. A KUR-tól Marokkóba látogattak, és tárgyaltak a diaszpórában élő palesztinokkal közösen felállítandó vegyesvállalatok létrehozásáról a megszállt területeken.

Az arabokkal folytatott csendes kereskedelem nem új dolog. A becslések szerint Izrael az utóbbi években évente 400-600 millió dolláros kivitelt bonyolít le az arab világgal és behozatala gyakorlatilag nincs. A vevő főleg Szaúdi-Arábia, Jordánia, Kuvait és Marokkó. A kivitt termékek többek között zöldség és gyümölcs (azt mondják, a kuvaitiak szeretik az izraeli paradicsomot), a csepegtető öntöző berendezés és műtrágya.

A Tel-Aviv-i Egyetem Armand Hammer Alapítványának nem kiadott jelentése szerint Izrael és arab szomszédai között a kereskedelem több milliárd dollárt is elérhet, miután a kereskedelem korlátait megszüntetik. Az élelmiszerek, műtrágya, gumi, szövet, ruházat, szerszámok és gépek kivitele 725 millió dollárt is elérhet — ez a tavalyi izraeli kivitel 7.6 százaléka. A csúcstechnológiai termékeket is magába foglaló árucsoport kivitele további 1,3 milliárd dolláros külkereskedelmet eredményezhet.

De a béke következményei ennél többet is jelentenek. A békén múlhat, hogy a fellendülés folytatódik-e vagy a gazdaság katasztrofálisan visszaesik-e.

A dilemmát jól ábrázolja a következő történet. Ez év elején egy nagy japán cég egyik vezetője látogatást tett Izraelben. Egyik vendéglátója, egy kormányzati tisztviselő megkérdezte: van-e esély arra, hogy az egyetlen ország, ahol megvan a kellő infrastruktúra, azaz Izrael legyen a cég körzeti kereskedelmi központja. Érdekel bennünket a dolog. Látogassanak meg, ha a békeszerződési aláírták! – mondta a vendég.

A Jerusalem Report július 29-i száma alapján

Rajki András