Gandhi halála

„Gandhi” halála

2001. október közepén a jeruzsálemi Hotel Hyatt Regency szállodában brutá­lisan meggyilkolták Saron kormányá­nak turisztikai miniszterét, Rehavam Zeévit. A miniszter hetvenen felül volt, és nem békeszeretete, hanem szikár barnasága miatt nevezte az izraeli köz­élet „Gandhi”-nak. Halála megrázta a közvéleményt, a gyilkosságért a Népi Front Palesztina Felszabadításáért elne­vezésű terrorszervezet vállalta magára a felelősséget. A fent nevezett és Jeru­zsálem keleti részén, a Héber Egyetem­nek helyet adó Mount Scopus (Har Ha- Cofim) alján elhelyezkedő izraeli luxus­hotelben egyébként – és ez is mutatja, hogy a feszült helyzet dacára Izrael de­mokrácia – a dolgozók kilencven száza­léka arab.

„Gandhi” 1926-ban született Jeruzsá­lemben, a zsidó állam kikiáltása előtt a Palmach (Plugot Mahac = Rohamoszta­gok) egyik parancsnoka volt, és Jichak Rabin is jó barátai közé tartozott. De már ekkor kapcsolatban volt Ezer Weizmannal, Ariel Saronnal és az ismert színésszel, Chaim Topollal. Zeevi kato­naként, majd tisztként harcolt a Függet­lenségi Háborúban, később az ezredesi rangig vitte. Közben volt a déli parancs­nokság majd 1961 és 1964 között a központi parancsnokság vezérkari főnöke. 1964 és 1968 között sokat uta­zott, feladata az volt, hogy Izrael afrikai és ázsiai országoknak adott segélyügye­it koordinálja. Miután leszerelt a se­regből, 1974 és 1977 között Jichak Ra­bin miniszterelnök hírszerzéssel és ter­rorizmussal foglalkozó speciális taná­csadója lett. A nagyműveltségű és disztingvált modorú volt ezredest, akit a tel-avivi Izrael Földje Múzeum elnöke­ként ért a halál, öt gyermeket hagyott maga után. A rendkívül művelt „Gand­hi” elkötelezett cionista volt, sőt Moledet (Szülőföld) nevű pártja az izraeli pártok közül az egyik legradikálisabbnak számított, mivel programszerűen követelte, hogy a zsidó-arab viszályt transzferrel „oldják” meg – azaz az arabokat telepítsék át (főleg Jordániába). A Moledet ezen ötlete nem örvendett nagy népszerűségnek, a baloldal majd­hogynem fasisztoidnak tartotta. A párt támogatói főleg az arab terrortámadá­sok áldozatainak hozzátartozóiból tevődött össze, akiknek a táborát az iz­raeli polgárok elleni nap-napi véres me­rényletek egyre növelték. A Moledet és „Gandhi” a végletekig ellenezte az arab­-izraeli béketárgyalásokat, az Oslo I. és II. szerződéseit, így nem véletlen, hogy Ariel Saron jobboldali kormányában ta­lálta meg a helyét az a férfiú, akivel (csakúgy, mint az igazi Gandhival) me­rénylő végzett.