Furcsállom…

A Magyar Nemzet március 22-i szá­mában olvastam, hogy a Magyarorszá­gért Alapítvány a Magyar Örökség kitün­tető címet adományozta többek között Balczó Andrásnak és a Püski házaspár­nak is. Annyiféle alapítvány és kuratóri­um (f)osztogatott már a demokrácia el­ső éveiben, hogy mindez nem lepett meg. Annál inkább furcsálltam, hogy a díjazó kuratórium tagjai között láthat­tam Schweitzer József országos főrabbi nevét. Vajon a főrabbi úr nem olvasta, hallotta az elmúlt években a lapokban és az elektronikus sajtóban is idézett antiszemita kijelentéseket fent neve­zettek szájából? Hogy adhatja ilyen ak­ciókhoz a nevét?

Azt sem értem, hogy a közelmúltban kapott kormánykitüntetése, amelyet a magyar állam és a kisebbségek együtt­működésének előmozdításáért vehe­tett át a miniszterelnöktől, vajon annak a jele-e, hogy megváltozott véleménye a magyar zsidóság felekezeti voltáról, melyért – sokak megelégedésére – oly sokszor emelt szót korábban?

Tisztelettel

Kerekes Tamás

Budapest IX., Lónyay u. 6.

Schweitzer József a fenti sorok olvas­tán szóban reflektált a levélre:

„Köszönöm az észrevételt.

A nevezett alapítvány többek között Elie Wiesel kitüntetésére is kapott ja­vaslatokat, ezt én olvastam, de éppen azért, mert fenntartásaim voltak, az ülésre el sem mentem, teljesen passzív módon viselkedtem, az odaítélésekben semmi szerepem nem volt.

Csupán azért nem mondtam le kura­tóriumi tagságomról, mert a jelöltek között Elie Wiesel neve is szerepelt. Természetes, hogy a történtek után én köszönetem mellett nem fogok részt venni egy olyan testületben, amely Balczót és Püskit kitüntetésre helyes­nek találja, mert ezzel nem értek egyet. Ellenben nagyon sok olyan személy is volt a javaslatban, akikkel egyet lehetett volna érteni.”