Fordulat a válólevelek ügyében

Fordulat a válólevelek ügyében

Mint lapunk januári és februári számá­ban hírt adtunk róla, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke, dr. Feldmájer Péter az Új Élet hasáb­jain kritikus hangú cikkben tette szóvá, hogy a neológ rabbikar és annak három tagjából álló bét din (vallási bíróság) évek óta nem képes intézkedni a váló­levelek (get) kibocsátása ügyében.

A rabbikar – érdemi válasz nélkül -, a kritizáló hozzá nem értésére hivatkoz­va, durván utasította vissza az elnöki felvetést, elhárítván magától a felelős­séget.

Az évek óta húzódó probléma hátte­rében az áll, hogy a kilencvenes évek közepén hunyt el a szófer (írnok), aki a neológia számára írta a válóleveleket, s ha azóta történtek is próbálkozások (erről a rabbikar részéről senki nem nyilat­kozott), nem akadt olyan halachikus (vallásjogi) kompetenciával rendelkező szakember, aki hajlandó lett volna együttműködni a neológ rabbisággal, és a dr. Schweitzer József vezette bét dinnel.

Az országos főrabbi, sértőnek és igaz­ságtalannak érezvén dr. Feldmájer Pé­ternek az Új Életben a későbbiekben is fenntartott kritikáját (mely arra is kiter­jedt, hogy a Rabbiképző Intézet vallási funkcionárius képzése a kilencvenes évek első felében nem felelt meg a kö­zösség igényeinek, s csak az elmúlt két esztendőben, az új rektor, dr. Schőner Alfréd vezetése idején vált érzékelhető­vé a változás), a közelgő választásokra tekintettel, a Budapesti Zsidó Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége együttes vezetőségi ülésén nyilvánvalóvá tette, hogy az országos el­nök távozását tartaná kívánatosnak.

Míg a neológ rabbikar, a vallási és közéleti státusát is megingató kritikával szemben a nyilvánosság előtt politikai küzdelmet folytatott, s az országos fő­rabbi, személyes presztízsét is csorbul­ni látván, az elnök eltávolítását tűzte zászlajára, akadt valaki, aki az elnök ál­tal felvetett, égető probléma érdemi megoldására törekedett.

A Budapestről tizenkét évvel ezelőtt Jeruzsálembe települt s ott vallási ta­nulmányokat folytatott Zév Paskesz szófer 1998 októberében azért jött Budapestre, hogy munkája mellett zsidó vallási ismereteket oktasson. Az Új Életben közölt cikkre és a Szombat kommentárjára reagálva, valamint Deutsch Róbert főrabbi, a Bzsh rabbisága igazgatójának megkeresésére, kapcsolatba lépett rabbi Jirmijáhu Kohen-nel, az antwerpeni Shomre Hadass hitközség dajanjával (bíró), és megszer­vezte, hogy Rav Kohen egy másik szófer kíséretében Budapestre jöjjön, és a válólevelek – megfelelve a legszi­gorúbb vallási előírásoknak – helyben megírathassanak. Zév Paskesz diplo­máciai érzékét dicséri, hogy a buda­pesti ortodox főrabbi, Hoffmann Áron jóváhagyását is megszerezte, hogy a processzusra sor kerülhessen.

A Kohen rabbi vezette bíróság január végén ült össze az ortodox hitközség székházában, a Budapest Kólél tanter­mében, és négy párt választott el.

A precedens talán azt is jelenti, hogy amennyiben ilyen igény felmerül, a jö­vőben szintén lehetőség nyílik a válá­sok ezúton történő lebonyolítására, illetve más problémás vallásjogi kérdé­sek rendezésére.

Különös érdekességgel bír, hogy ama szintén évek óta húzódó kérelem tár­gyában, melyre a Mazsihisz elnöke nagy port felvert cikkében hivatkozott, a Szim Salom reformzsidó közösség nemrég felavatott rabbinője, Kelemen Katalin és egy londoni reformzsidó bét din közreműködésével született megol­dás, miután a válást indítványozó fél – megelégelvén a budapesti neológ hit­község rabbiságának évek óta tartó tét­lenkedését – hozzájuk fordult.

Egyebek mellett ez a tény is a Mazsi­hisz elnökének azon felvetései között szerepelt, mely a Bzsh-Mazsihisz össze­vont elöljárósági ülésen hangzott el, és azt jelezte, hogy a neológia – noha a széles nyilvánosság előtt a magyaror­szági zsidó közösség képviselőjeként jelenik meg – a vallási élet szükséglete­it nem tudja kielégíteni. (Több fővárosi kóser hússzék bezárása, a templomjá­rók számának csökkenése is jelzi a vál­ságot, sorolta az elnök, mint olyan jelenségeket, amelyre a hitközség vallási és világi vezetése nem tudott minded­dig ellenstratégiát kidolgozni.)

A Bzsh-Mazsihisz együttes vezetőségi ülése. Korn József budapesti elnök ja­vaslatára a disputát a gyűlést követően az Új Életben közölt, Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök véleményét mint „bomlasztót” elítélő, Schweitzer József országos főrabbit pedig túláradó tiszte­lettel méltató nyilatkozattal lezártnak nyilvánította, ismét csak anélkül, hogy a válólevelek tárgyában felvetett érde­mi kérdésekre válaszolt volna.

A későbbiekben – mint közleményük fogalmaz – csupán a vezető testületek előzetes jóváhagyását követően jelen­tethet meg a lap az üggyel kapcsolatos bármiféle álláspontot.

Sem a kritizáló hangot kíméletlenül elnyomó s az országos főrabbit mint a Rabbiképző Intézet korábbi igazgató­ját, illetve elődjét „örök tisztelettel és nagyrabecsüléssel” emlegető nyilatkozat, sem az immár nyíltan meghirdetett cenzúra nem feledtetheti, hogy a neo­lógia súlyos működési zavarokkal küz­dő, szellemileg újradefiniálásra váró vallási intézményrendszere immár ket­tős kihívással néz szembe, amikor a külföldről visszatérő ortodoxia és az immár Magyarországon is jelentkező re­formzsidóság irányzata között kell(ene) újrafogalmazza önmagát, és biztosítani egy csupán remélt vallási-közösségi élet infrastruktúráját.