„Fizetség a halottaknak” – Randolph L. Braham 80 éves

„Fizetség a halottaknak” Randolph L. Braham 80 éves

„E két kötet nem csak könyv: a magyar Holocaustban a könyvek könyve” – írta Mezei András 1997-ben Randolph L. Braham professzor „A népirtás politiká­ja” című munkájáról. Nehéz lenne Me­zei mondatának igazát vitatni. Ha vala­ki a magyar holokauszttal kapcsolatban kutat, ír, érdeklődik, első dolga fella­pozni „a brahamet” és megnézni, hogy az adott kérdésről mi szerepel a két vaskos kötetben.

„Nem valószínű, hogy a közeljövő­ben bárki is meghaladja Braham törté­netírói teljesítményét” – vélekedett Ránki György ugyanerről a könyvről. Két évtized elteltével nyilvánvaló, hogy a tragikusan korán elhunyt, nagytekin­télyű magyar történész meglátása igen pontos volt. Braham professzor monu­mentális munkája klasszikus történetí­rói remekmű: célja az események me­netének minél teljesebb, enciklopédi­kus igényű ismertetése. „A népirtás politikája” a legapróbb részletekig feltárja a magyar zsidók 1944-1945-ös sorsát, írója hatalmas mennyiségű forrást is­mer és használ, valószínűleg vala­mennyi kollégája közül ő olvasott a leg­többet a magyar holokausztról. Braham nem foglal állást a holokauszt-történészeket megosztó funkcionalista-intencionalista vitában, nem kutatja az Endlösung genezisét, feladatának a magyar zsidóság elpusztítására tett kísérlet be­mutatását tartja. Ebben a munkájában mindenekelőtt a „mi történt” izgatja és kevésbe a „miért történt”. Nem kíván ítélkezni egyes, az elmúlt évtizedekben heves érzelmeket felkavaró kérdések­ben sem. A „Kasztner-ügy” kezelése igen jó példa erre: több mint negyven oldalt szán az események aprólékos bemutatására, gondosan elválasztva a bizonyítottnak tekinthető tényeket és a kérdéses állításokat, majd egyetlen be­kezdésben jelzi: a történtek megítélé­séhez számos szempontot kell figye­lembe venni. Távolságtartása az ellent­mondásos szerepű Berend Béla ügyé­ben is példamutató: annak ellenére, hogy az egykori szigetvári rabbi 1973 és 1984 között több alkalommal is bí­róság elé citálta Brahamet az Egyesült Államokban. A szerző igen árnyaltan és minden szempontot figyelembe véve mutatja be a Zsidó Tanács hajdani tag­jának 1944-1945-ös működését. Ítéle­tet azonban nem hoz: sem felmentőt, sem elmarasztalót.

„Tartsd meg a levest, add ide a húst” – szokta mondani Braham, amikor ta­nítványai egy-egy leadandó dolgozat vagy tanulmány terjedelméről kérde­zik. A professzor saját munkájában is tartotta magát ehhez az alapelvhez: a mű majdnem másfélezer oldala rend­szerezett és áttekinthető formába ön­tött, ám rendkívül tömör információtö­meg. „A népirtás politikája” totális igé­nyű és eredményű történetírói munka, alapossága, precizitása, teljessége va­lóban – Ránki szavaival élve – megha­ladhatatlan; és nem pusztán a közeljö­vőben.

Bár a 80. életévét decemberben be­töltött professzor főműve kétségtelenül „A népirtás politikája”, ezen kívül Bra­ham száznál jóval több könyvet, tanul­mányt, recenziót, cikket, bibliográfiát jegyez szerzőként vagy szerkesztőként. Emellett jelentős tudományszervezői tevékenység is fűződik a nevéhez: az elmúlt évtizedekben számos konferen­ciát szervezett, a mai napig részt vesz a washingtoni United States Holocaust Memorial Museum munkájában és irányítja a New York-i Rosenthal Institute for Holocaust Studies-t.

Mint általában a kiemelkedő tudó­sok, Braham professzor is nagy hang­súlyt helyez a „következő generációk” kinevelésére: az általa vezetett Ro­senthal Institute ösztöndíjai révén az elmúlt években több tucat hazai, és határon túli fiatal magyar kutató ka­pott lehetőséget munkája folytatásá­hoz, sőt jutott Braham segítségével publikációs lehetőséghez is, hiszen a professzor megkezdte az általa szer­kesztett „Tanulmányok a holokausztról” című sorozat magyarországi meg­jelentetését (a széria 2. kötete most decemberben látott napvilágot a Balassi Kiadó gondozásában). Azt, hogy Braham mások munkáját is fontosnak tartja, semmi sem bizonyítja ékeseb­ben, mint hogy a magyar holokauszttal kapcsolatban az utóbbi évtizedekben megjelent cikkek, tanulmányok és könyvek ezreit két annotált bibliográfi­ában (az 1984-es „The Hungarian Jewish Catastrophe” és a 2001-es „The Holocaust in Hungary”)

összegyűjtve publikálta, jelentősen megkönnyítve ezzel a téma iránt érdek­lődő laikusok és szakemberek dolgát.

Tanítványai, kollégái és tisztelői 80. születésnapja alkalmából a „Küzde­lem az igazságért” címmel impozáns, majdnem 800 oldalas tanulmánykö­tettel köszöntötték az óév végén Budapesten. A címválasztás találó, Bra­ham nem a könyvespolcnak vagy egy szűk szakmai közönségnek írt és ír. Ma a magyar vagy nemzetközi közélet­ben antiszemita vagy holokauszttaga­dó tendenciákat, jelenségeket tapasz­tal, kilép a múlt felé forduló kutató – számára egyébként testre szabott – szerepéből és keményen konfrontáló­dik, ha kell, kormányzati köröket is bí­rálva. Mindezt azonban nem a publi­cisztika szintjén teszi, hanem a tudós alaposságával, és a tőle megszokott módon jelentős forrásanyagot mozgat meg. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy a megbíráltak rendszeresen adó­sak maradnak a válasszal.

„Braham professzor életműve: fizet­ség a halottaknak” – írta Göncz Árpád a már említett tanulmánykötet beveze­tőjében. Nekünk, történészeknek bá­zis és referenciapont. Ezúton is kívá­nunk neki megkülönböztetett tisztelet­tel további jó munkát és jó egészsé­get.

Kádár Gábor – Vági Zoltán