Felszántott temető
Esettanulmány vagy kirívó példa?
A lenti fénykép – noha ezt senki nem láthatja – egy zsidó temetőről készült. Az 1629 négyzetméteres földterület Dömsöd nagyközség határában helyezkedik el, Budapesttől ötven kilométerre.
Mint arról szerkesztőségünket tájékoztatták, a sírköveket 1980 tavaszán egyik napról a másikra teherautókkal elszállították, a terepet eldózerolták – s a földterületet attól fogva a helyi Dunatáj Termelőszövetkezet hasznosította mezőgazdasági célokra.
Ez idő tájt Ambruska Péter volt a község tanácselnöke, Sáfrán József a termelőszövetkezet elnöke, Bak Gábor a tsz agronómusa (ma ő a tsz elnöke, s a föld művelője.)
A Magyar Izraeliták Országos Képviselete élén 1980-ban Héber Imre állt, egyben a FEDOSZ elnöke, mely szervezet akkoriban varrodát tartott fenn Dömsödön. Mint a volt MIOK-elnök kérdésünkre elmondta: a tanácselnök arról értesítette őt, hogy „sírkövek vannak az út szélén, a földet pedig bevetették”. Héber úr további közlése szerint a Chevra Kadisa akkori elnökét, az azóta elhunyt Hevesi Sándort utasította, hogy a köveket a budapesti Kozma utcai temetőben helyezzék el a maradványokkal együtt. A földterület további sorsáról a MIOK volt elnöke nem tudott tájékoztatást nyújtani.
Sáfrán József telefoninterjúnk során azt mondta: „Egy vandál társaság borogatta fel a köveket.” A tanácselnök közvetítésével vette fel a kapcsolatot Héber Imrével, s vele tárgyalt a temető felszámolásáról. Két pótkocsis IFA szállította a fővárosba a mintegy százötven-kétszáz sírkövet, köztük öt-hat díszesebb, nagyobb értékű darabot. A volt téeszelnök úgy nyilatkozott: rabbiképző intézeti hallgatók jelenlétében folyt a kihantolás, elszállították az itt nyugvók maradványait is, és Héber Imre adott engedélyt a terület mezőgazdasági hasznosítására, a hitközség tulajdonjogának fenntartásával.
1993-94-ben Sáfrán József volt a földkiadó a kárpótlási földprivatizáció során. Az árverezők figyelmét felhívták, hogy az általuk birtokba vett területen egy zsidó temető is fekszik. Jelenleg kényszerhasznosítás alatt áll a föld, Bak Gábor műveli, míg a környező terület Patonai Istvánné tulajdona.
Mayer Gábor egyike volt a két sofőrnek (a másik már nem él), aki a sírköveket Budapestre, a Kozma utcai temetőbe szállította, mint mondja: „Hat teherautónyi fuvarral… A sírköveket a hitközség emberei válogatták. A rosszabb állapotban lévőket a helyszínen hagyták. Amíg ők ott dolgoztak, három-négy napig, addig nem volt kihantolás.”
Szerkesztőségünk az Állami népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Ráckevei Városi Intézetéhez fordult, mint a korabeli temető-felszámolással kapcsolatos hatósági engedélyeket kiadó szerv jogutódjához. Az ÁNTSZ helyi illetékese levelében arról tájékoztatott, hogy irattárukban nem találták nyomát a dömsödi zsidó temető felszámolásával kapcsolatos engedélykérésnek, sem más, vonatkozó dokumentációnak.
A Dömsöd nagyközségi Önkormányzat jegyzője idén tavasszal megkísérelte előkeresni a húsz évvel ezelőtti iratanyagot, de csupán egy üres dossziét talált. Az iktatóban – mint mondotta – nincs jelezve a selejtezés ténye, csupán 1977-78-as három levélváltás a MIOK-kal, valamint a Köjállal, ám ezek a dokumentumok is eltűntek. Úgy emlékezett, a felszámolást a hitközség kezdeményezte, és „szóbeli megállapodás történt a tanácsi és a hitközségi vezetés között”.
Kudar Zsigmondné polgármester, aki 1978-81 között már a dömsödi tanácsnál dolgozott, határozottan állítja, hogy „csontokat nem tártak fel, csak a fejfákat vitték el”. Megerősítette a jegyző által mondottakat: valamennyi vonatkozó iratnak nyoma veszett
*
Magyarországon ezeregyszáz zsidó temető található a jelenlegi nyilvántartás szerint. Tamás Péter, a Mazsihisz temetőgondozással foglalkozó osztályának vezetője közlése szerint 420 rendszeresen karbantartott van közöttük. Ezek tulajdonosa 96-97 százalékban a Mazsihisz, illetve a helyi hitközségek, a többi esetben az ön- kormányzat vagy a református egyház a földek gazdája, és jelképes összegért bérli tőlük a hitközség a területet Más fonásból származó információink szerint a temetők nagy részének sorsa mind tulajdonilag, mind állagát tekintve bizonytalan.
A vallásjog szerint halottaink nyughelye az idők végéig érinthetetlen. A zsidó temető – bét olám: az örök élet háza. Adott-e az elmúlt évtizedek során engedélyt a hitközség vagy annak egyes vezetői földterületek használatára, temetők felszámolására, megsértvén a zsidó hagyományt, a holtak nyugalmának megóvását? – tettük fel a kérdést a fenti történet nyomán.
Az utóbbi tíz esztendőben nem volt temető-felszámolás, mondta Tamás Péter, sőt a hitközség vissza is vásárolt temetőket. Az általa ismert iratok szerint azonban 1989 előtt valóban történtek olyan temető-felszámolások, melyek a Magyar Izraeliták Országos Képviselete hozzájárulásával történtek. Néhány példát is említett: Óbudán sportpálya, Újpesten lakótelep, Beremenden cementgyár létesült a temető helyén, de a balatonkenesei zsidó temetőt is nyom nélkül szüntették meg. A sírkövek szinte mindenütt eltűntek. Aki tudomást szerzett a temető-felszámolásról, átvitethette ott nyugvó rokona maradványait más sírkertbe, ám a legtöbb esetben a hitközség hivatalból nem végezte el a kihantolást (Ez utóbbira példa Óbuda, Balatonkenese.)
*
Megnyugtató volna, ha a dömsödi temető a jövőben nem termőföld, de ismét szent hely lenne, s ha a sírkövek már nem állíthatók is vissza – mint az közel húsz év távlatából szinte bizonyos -, legalább kerítés és közös kőre vésett névsor, ennek híján más felirat őrizze az itt pihenők (?), egykor itt elhantoltak (?) emlékét, hasonlóképpen mindenütt, ahol egykor nyughelyeket építettek őseink. Mert ők még tudták a szokást – azért teszünk kavicsot a sír szélére, hogy építsük a temetőt.
Gondolom, nemcsak a még élő hozzátartozók számára volna elégtétel, ha a hitközség illetékesei vizsgálódásuk és intézkedésük eredményéről ugyane hasábokon nyújtanának tájékoztatást a dömsödi temető sorsáról. Híradásuk esetleg arra is kiterjedhetne, tudomásuk van-e arról, hogy az említetteken kívül mely más temetőink semmisültek meg így.
Címkék:2000-06