Felhívás

Abban a reményben fordulunk önhöz, hogy támogatni fog bennünket a magyarországi oá túlélői és gyermekeik megsegítésében. A vészkorszakban 600 000 magyar zsidót pusztítottak el. A túlélők nagy része szétszóródott a világban, de ma is Magyarországon él mintegy 80 000 zsidó, és sokan közülük nehézségekkel küzdenek. Az orvosi és pszichológiai rendelőkben gyakran jelennek meg súlyos pszichoszomatikus, neurotikus tünetekkel, és csak az utóbbi 8-10 évben figyeltünk fel arra, hogy az eltitkolt félelmetes múlt még a harmadik, negyedik generációban is szedi áldozatait. A túlélő családok gyermekei álmaikban és fantáziáikban rettegnek azoktól a valós történetektől, melyeket valójában szüleik és nagyszüleik éltek át. Súlyosbítja helyzetüket, hogy Magyarországon több mint 40 évig csak elhallgatni lehetett a fájdalmas múltat. A háború befejezése sem hozta meg a békét, a túlélő családokat továbbra is többszörösen betegítették meg a politikai erőszak lépései.

Ma már sokan vagyunk orvosok, pszichológusok, szociológusok, akik felismertük az ún. „túlélő szindrómát”, és külön-külön próbálunk segíteni a hozzánk forduló családoknak. De nincs terápiás és oktató intézményünk, így nem tudunk egymástól tanulni, egymást segíteni. A meghurcolt, beteg családok csak véletlenül kerülnek olyan szakemberek elé, akik képesek felismerni az aktuális tünetek mögött meghúzódó valódi okokat.

Ezért kell megszerveznünk egy, a túlélők és gyermekeik gyógyításával, gondozásával, valamint tanácsadással foglalkozó speciális intézetet, ahol a gyógyítás mellett a sajátos terápiás módszereket tanítani is tudjuk.

Az eddigi terápiákhoz és kutatáshoz semmiféle anyagi bázis nem állt rendelkezésünkre, mégis tudtunk egyénileg gyógyítani, és megfigyeléseinket tanulmányokban rögzíteni. Amerikai és nyugat-európai kutatók nagy figyelemmel és megértéssel fordulnak felénk, hiszen Kelet- és Közép-Európában alig folynak máshol hasonló munkák. Kisebb számban a környező országokban is élnek a magyar Holocaust túlélői. Szükség esetén nekik is szeretnénk rendelkezésre állni.

A Nyugat-Európába, Amerikába és Izraelbe kivándoroltaknak múltjukkal és jelenükkel más problémáik is vannak. Nekünk az ott kidolgozott terápiás módszereket a magyar túlélők sajátos helyzetéhez kell adaptálnunk.

A gyógyításhoz és az oktatáshoz helyiségre, anyagi eszközökre van szükségünk. Jelenleg számos zsinagógát használnak olyan célokra, mint box- és vívóterem, magtár és tévéstúdió, más zsinagógák pedig a pusztulásnak vannak kitéve. Ez fájdalommal és reménytelenséggel tölt el bennünket. Szeretnénk ezen épületek közül legalább egyet a túlélők gyógyítására felhasználni. Az épület így visszanyerné régi fényét, és a hozzánk fordulóknak pedig bensőséges, ősi emlékeket felidéző otthonul szolgálna.

Céljaink megvalósításához nemzeti és nemzetközi összefogásra, alapítvány létrehozására van szükségünk.

A túlélők és gyermekeik gyógyítása nemcsak rajtuk segítene, de szolgálná a nemzet megbékélését is.

Segítségére feltétlen számítunk.

Budapest, 1990. január 12.

Diósi Ágnes

dr. Erős Ferenc

Prágai Edit

dr. Ranschburg Jenő

Sípos András

dr. Várnai György

dr. Vikár György

dr. Virág Teréz