Félelmetes napok

Félelmetes napok

A hagyomány szerint Ros Hasanakor három köny­vet nyitnak az Égben, az elsőbe kerül­nek az igazak, a másodikba a gono­szak, és a harmadikba az „átlagosok”, akiknek még van lehetőségük arra, hogy jom kippurig megbánják bűnei­ket. A Tóra szerint Mózes ezen a na­pon hozta le az újból elkészült kőtáblá­kat, az Örökkévaló megbocsátásának jeleként. Az alábbi talmudi aggádák, és a Maimonidesz munkájából szárma­zó részletek a megtéréssel, a bűnbánat­tal, a bűnbocsánattal foglalkoznak.

JÓLESZ KÁROLY, KINCSESTÁR1

MILYEN LEGYEN A MEGTÉRÉS?

Ha valaki azt mondaná magában: „Bűnözöm és megtérek, azután újra bűnözök és megtérek, azután újra bű­nözöm és újra megtérek”, annak soha­sem adatik meg, hogy megtérhessen.

Aki azt gondolja magában: Bűnöz­hetek annyit, amennyit csak akarok, hiszen az Engesztelő Nap úgyis elhoz­za a megbocsátást számomra, az tudja meg, hogy az Engesztelés Napja soha­sem hoz számára megbocsátást.

Az Isten ellen elkövetett bűnökért az Engesztelés Napja elhozza a meg­bocsátást, de a felebarátja ellen elkö­vetett vétekre csak akkor van megbo­csátás Jom Kippurkor, ha embertársa is megbocsát neki. (Joma 85b)

A BŰN VAGY A BŰNÖS TŰNJÖN EL?

R. Méir lakóhelyén sok fékezhetetlen ember lakott, s ezek sokat kelle­metlenkedtek a Bölcsnek. R. Méir azon imádkozott, hogy haljanak meg. Kérését hallotta felesége, B’rurjá, s haragosan szólt férjére: Nemde az van írva: „Szűnjenek meg a vétkek (Zsolt 104,35), és nem az, hogy legyen vé­gük a bűnösöknek?”

S mindehhez el kell olvasni a vers végét: „És nincsenek többé gono­szok.” (Uo.) Ez is megerősíti azt, amit mondottam: Ha megszűnnek a vétkek, természetes, hogy nem lesznek gono­szok sem. Azért könyörögj, hogy irgalmazzon nekik az Úr, és legyen ere­jük, hogy elforduljanak a bűnöktől. (B’ráchot 10a)

A MEGTÉRŐNEK MEGBOCSÁT AZ ÚR

R. Jichák mondotta: Az Úr így szólt Jeremiás prófétához: Menj és szólítsd fel Izráel fiait a megtérésre! Jeremiás így is tett, odament közéjük, de Izráel fiai szégyenkezve mondták neki:

– Egész éven át vétkezünk és leté­rünk az egyenes útról. Csak szégyen­kezve járulhatunk eléje, s nem bocsá­natkéréssel. Vajon eltűntek azok a he­gyek a föld színéről, ahol bálványokat állítottunk fel, s a völgyek, melyekben idegen istenek előtt borultunk le?

Az Úr visszaküldte hozzájuk a pró­fétát ezzel az üzenettel: Ha ti bűnbá­nattal szívetekben járultok elém, mi félnivalótok van? Nem érzitek-e, hogy mikor felém közeledtek, Égi Atyátok­hoz jöttök? (P’sziktá 28)

AZ EGYETÉRTÉS ELHOZZA A BŰNBOCSÁNATOT

Írva van: „A szorultságod idején meghallgat az Úr!” (Zsolt 20,2) Dávid király tudva tudta, hogy egy napon el­pusztul majd a Szentély, és azzal együtt az ott gyakorolt vallási kultusz is. S mindez a zsidó nép bűneiért. Dá­vid király nagyon elcsüggedt és bán­kódott népe keserű sorsa felett. Meg­kérdezte Istent, talán van engesztelés bűnös népe számára?

Ha a rájuk zúduló bajok szörnyű óráiban megvallják és megbánják bű­neiket, megbocsátok nekik. Ha a vész idején nem bontja meg széthúzás egy­ségüket, és együttesen kémek bűnbo­csánatot, meghallgatom kérésüket és megbocsátok nekik – felelte az Isten. (Midrás Sóhár Tov 27).

MAIMONIDESZ: A MEGTÉRÉS ÚTJA2

1. fejezet

A BŰNBÁNAT ENGESZTELŐ HATÁSA

2. §. Az engesztelőnapi bűnbak az egész Izrael engesztelődését szolgálta, ezért a pusztába küldése előtt a főpap egész Izrael nevében tett bűnvallo­mást, teljesítvén a parancsot: „Vallja be egész Izrael bűnét!”

Teljes szívből jövő bűnbánat min­den bűnt kiengesztelt, legyen az akár könnyű, vagy súlyos, szándékos vagy tévedésből jövő. De bűnbánat nélkül csak a könnyebb bűnök engesztelődésére szolgálhatott.

Mit értünk könnyebb és súlyosabb bűnök alatt? Súlyos az a bűn, amelyért halálbüntetés jár. Idetartozik még a hamis eskü, bár nem jár érte halálbün­tetés. A könnyebbek közé tartoznak a többi parancsolatok és tilalmak, ha az áthágásuk nem a „Karét”, az idő előtti elhalálozást vonja maga után.

3. §. Most, hogy a Szentélyt és az engesztelőoltárt nélkülöznünk kell, csak egyedül a megtéréssel tehetjük jóvá bűneinket. Még ha valaki egész életén keresztül gonosz volt, de végül mégis megtér, nem hozhatják többé emlékezetébe múltját. „Amely napon megtér gonoszságától, nem botlik meg többé gonoszságban.”

Van egy napunk, az engesztelőnap, amely önmagában, külön is jóváteheti minden megtérő bűnét. „Ezen a napon engesztel érettetek az Úr” – mondja az írás.

2. fejezet

MELYIK AZ IGAZI MEGTÉRÉS?

5. §. A megtérő dicséretére válik, ha a nyilvánosság előtt tesz bűn vallo­mást, ha mások előtt is feltárja a fele­barátjával szemben elkövetett sérel­meket és bűnöket, s így szól: „Vétkez­tem X. Y. ellen, ezt és ezt követtem el, és most őszintén megbánom és sajná­lom.” Aki pedig vélt büszkeségből nem tárja fel bűnét, hanem azt elpalás­tolni igyekszik, bűnbánása nem lehet teljes. „Aki bűnét eltakarja, nem bol­dogul soha.”

A nyilvánosságra hozatal csak a fele­barátunkkal szemben elkövetett bűnök­nél kívánatos. Ha Isten ellen vétünk, akkor nincs erre szükség, az még kér­kedésnek és arcátlanságnak is minősül. Az Isten ellen való megtérésünknél csak a bűn halk elmondására van szük­ség. Halkan soroljuk fel bűneinket, hogy senki ember ne hallja, mert a tu­dat, hogy senki sem tud bűneinkről, jót tesz. „Boldog, aki bűnét magában hor­dozza és (mások előtt) eltakarja.”

6. §. Bár minden idő alkalmas a megtérésre és könyörgésre, a tíz bűn­bánó nap mégis a legalkalmasabb erre. Isten ekkor fogadja legszívesebben a megtérni akarót, amint a próféta mondja: „Keressétek az Örökkévalót (abban az időben), amikor számotokra (a leginkább) megtalálható.” (Vagyis: a 10 bűnbánati napon.)

Ez csak az egyénre vonatkozik. A közösség, ha bármikor megtér és egész szívéből Istenhez fordul – meg­hallgatják, amint azt megírták: „Ki olyan, mint az Örökkévaló, bármikor Hozzá kiáltunk!?”

3. fejezet

ÉRDEMEK ÉS BŰNÖK MÉRLEGE

2. §. Ha valakinek több a bűne, mint az erénye, rögtöni halált érdemel, amint megírták: „Bűneid sokasága mi­att. ..” Ugyanígy rögtöni pusztulást ér­demel az az ország, melynek lakói ja­varészt bűnösök. Szodoma példájából is láthatjuk ezt: „Szodoma és Gomora jajkiáltása számos, és bűnük igen sú­lyos, leszállók és elpusztítom őket.” De igen súlyos az egész világ helyze­te is, ha bűneik számosabbak érdeme­iknél, amiként olvashatjuk: „Látta az Úr, hogy nagy az emberi gonoszság a földön.”

A mérleg arányát természetesen nem a mennyiség, hanem a bűnök súlya, minősége adja. Van olyan érdem, amely sok bűnt feledtet, és bűn, amely sok érdemet homályosít el. Az egyikről azt olvassuk: „Mivel jó dolgot mí­velt…” a másikról: „Egy bűnös sok jót veszít…” Ezek mérlegelése nem az ember feladata. Isten annak tudója, hogy miként kell a bűnöket az érde­mekkel szemben értékelni, mérlegelni.

3. §. Aki bánkódik amiatt, hogy va­lami jót tett és szívében, úgy gondol­kozik, hogy „semmi hasznom abból, hogy jó voltam és érdemeket szerez­tem”, az elveszti azt a jogot, hogy cselekedetei elbírálásánál érdemeit figye­lembe vegyék. Erről tartották azt, hogy „az igaz ember sem szabadul a gonoszság napján”. Forratlan jellemű, nem igaz ember az, ki jó cselekedeteit utólag bánja meg.

Nemcsak a halál napján, hanem minden újévkor megvizsgálják az em­ber bűneit és érdemeit. A jámbor élet­ben marad, a gonoszt halálos büntetés­sel sújtják, a közepes erényű sorsa Jom-Kipurig függőben marad. Ha ad­dig megtér, életben marad, ha nem, a halálnak szánják.

Összeállította: Peremiczky Szilvia

1 Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1996. 100-102.

2 Részletek. Fordította: Klein Károly. Mis­kolc, 1897 (in: www.zsido.com).