Félelmetes napok

Írta: Lózsy Tamás - 1992-07-01 Rovat: Archívum, Hagyomány

פרק א

מישנה א

T ! „

ארבעה ראשי שנים הם. באחד

TV: „ יי T „ T T. T Í “

בניסן ראש השגה למלכים

T : „ T T – It•:

ולמלים; באחד 3אלול ראש

השנה למעשר בהמה׳ רבי

„־ • T ־־:־” : •”: T T „־

אליעזר ורבי שמעון אומרים׳

I I : • * ־: TIV י VJ

באחד בתשרי; באחד בתשרי

: • : tv: ¹ • : • : TV:

ראש השנה לשנים׳ ולשמיטין׳

־־ T : T T * :•:•־I

וליובלות׳ לנטיעה׳ ולירקות;

⁷It:•: t • : • : :

באחד בשבט ראש השנה לאילן׳

It•: tt * ־־ : • tv:

3ד3ךי בית שמאי׳ בית הלל אומרים׳ בחמשה עשר בו.

T T T ־ :- „ * :

Aki megbocsátott az Istennek

Egyszer, az Engesztelő Nap előestéjén Rabbi Lévi Jichák, a berdicsevi cáddik, elment a bész-hámidrásba, és csak járkált fel és alá, de nem kezdett bele a Kol-Nidré elmondásába. Járkálása közben megpillantott egy embert, aki az egyik sarok- ban a földön ült és zokogott.

Rabbi Lévi Jichák megszólította: – Miért sírsz ennyire?

Felelte az az ember: – Rabbi, hát hogyne sírnék? Tavaly még megvolt mindenem, jó dolgom volt, most meg magányos vagyok és semmim sincsen. És talán azt hiszi a rabbi, hogy nem úgy viselkedtem, ahogy illik? Dehogy is, mert hiszen ott laktam a falumban, és aki csak elment házam kapuja mellett, azt én megetettem, megitattam, és aki éhesen lépett be a házamba, az jóllakottan távozott. És a feleségem, ő még nálam is jámborabb módon viselkedett, ő még útra is kelt, hogy lássa, nincs-e valahol olyan zsidó, akit étellel kellene ellátnia. És most Az, Aki a magasságban trónol, fogta magát és elvette tőlem a feleségemet: meghalt az asszony. De ez még nem volt elég neki, hanem fölégette a házamat, és úgy maradtam, asszony nélkül, ház nélkül, és hat kicsiny gyermekem van. És volt nekem egy vastag imakönyvem is, amiben szép rendben megvolt minden pijjut, minden imádság, nem is kellett ide-oda lapozgatnom, hogy valamelyik imádságot megkeressem, és ez az imakönyvem is elégett. Hát megbocsáthatnék Neki?

A rabbi mindjárt parancsot adott: nézzenek utána, hátha van a bész-hámidrásban egy olyan imakönyv. És kerestek, és csakugyan találtak egy olyan imakönyvet. Az ember meg ült ottan és lapozgatott az imakönyvben, lapot lap után átvizsgált, hogy lássa, megvan-e benne minden, ugyanolyan rendben. Így töltött el egy jó órát, és ez alatt az idő alatt a rabbi ott állt mellette és várt. Végül így szólt ahhoz az emberhez:

– Nos, akkor hát megbocsátasz Neki?

Felelte amaz: – Megbocsátok.

Ekkor a rabbi az imapult elé állt és elkezdte mondani a Kol-Nidrét.

Pinhász Szádé: Széfer hadimjonot sel hajehudim (A zsidó mesék könyve) című gyűjteményből. Soken, Tel Aviv, 1983.

Misna, Ros Hasana, I, 1.

Négy évkezdet van. Niszán hó elsején újév a királyoknak¹ és a zarándokoknak². Elul hó elsején újév a jószág tizedének³, Rabbi Elázár és Rabbi Simon mondják: Tisri elsején. Tisri hó elsején újéve az esztendőknek, a föld parlagon hagyásának⁴, a jubileumi évnek⁵, a plántálásnak⁶ és a zöldféléknek . Svát hó elsején évkezdete van a gyümölcsfáknak⁸, Sammáj iskolájának szava szerint. Hillél tanháza mondja: tizenötödikén van.

Elul havának megtérésre serkentő sófár hangjai kísérnek el bennünket Tisri hónapjáig.

A zsidó naptári év első hónapja a Szentírásban a hetedik. A Talmud szerint a Világteremtés hava. Tisriben születtek és haltak meg az ősapák. Az Egyiptomból való kivonulás előtt hat hónappal, Tisri havában szakították meg őseink rabszolgamunkájukat. Tisriben jön el a végső Megváltás.

„Tisri hó elseje újéve az esztendőknek.” E napon szabadult József a fáraó börtönéből, ekkor vette számba az Ö-való az addig meddő ősanyákat.

J. Ágnon

Jóm háKippúrim

Jóm háKippúrim sohasem fog megszűnni, mert meg van írva (3Móz 16): Örök rendelkezés legyen ez nálatok, hogy évenként egyszer engesztelést végezzenek Izrael fiaiért, minden vétkük miatt. [Midrás Mislé, 9. szakasz]

Ama negyven napon, amikor Mózes másodjára is felment a Szináj-hegyre, hogy levigye népének a Tórát, Izrael böjtöt és önsanyargatást rendelt el. A legeslegutolsó napon – s ez e negyvenedik nap végét jelentette – böjtöt fogadtak Izrael gyermekei, és étlen tértek alvásra is, nehogy eluralkodjék rajtuk a gonosz indulat, és másnap jókor fölkeltek, és felvonultak a Szináj-hegy előtt. Midőn megpillantották Mózest, sírásra fakadtak, és Mózes is sírásra fakadt, midőn megpillantotta őket. A sírásuk pedig fölhatolt a magasságokba. Ebben az órában könyörület fogta el Izrael iránt a Szentet – áldott Ő -, és a Szent Szellem jó hírekkel, vigasztalással szólt hozzájuk a következőképpen: Gyermekeim, az én hatalmas nevemre esküszöm nektek, hogy ez a ti sírásotok az öröm sírása lesz, és ez a nap számotokra a megbocsátás, az engesztelés és a könyörület napja lesz, számotokra, gyermekeitek számára és gyermekeitek gyermekei számára minden nemzedékek végezetéig. [Széder Elijáhú Zuttá, 4. fej.]

Jólesz László fordításai

In: Jamim Noráim (Félelmetes napok). Soken, Tel Aviv 1956.

חטאת ואשם ודאי מכפרין;

T T • T י • •

מיתה ליום הכפול־ים לכלרין עם התגובה; תשובה לכפל־ת על עבירות קלות על עשה ועל לא תעלה׳ לעל התמורות הוא תולה עד שיבוא יום הכפורים ויכפר.

י■ •• V «■» • • • “• • •

משנה ט

T : *

האומר׳ אחטא ואשוב׳ אחטא

t ••• •• •• T * •ך •• •••T

•• 1• I••• I

לאשוב׳ אין מלפיקין 5;דו לעשות תשובה. אחסא ויום הכפורים

ץ •• •» ץ • “ • •

מכפר׳ אין יום הכפורים מכפר.

•• ן • • • • •י

עבירות שבץ אדם למקום יום

V *• י T T׳“IT

הכפורים מכפר; עבירות שבץ

• • . « ** ׳ •• •• •• ן

אדם לחבית אין יום הכפורים

T T ־5־ •* •” I – • •

לכפר עד ללראה את־סברו. את־זו דרש רבי אלעזר בן

*•* V T T * ** * – – T י

עזריה׳ מכל חטאתיכם לפני ה׳

• • • •• •• “• • T
• I • •

תטהרו׳ עבירות שבין אדם למקום

: ▼ו :־ •• It- t t I •* v

יום הכפוךים ??כפר׳ עבירות שבין אדם לחבית אין יום הכפורים

T T – _:־ „• „• I – „ •

מכפר עד שירצה את־חברו.
« •• •• •• • •• •• .» *•

אמר רבי עקיבא׳ אשריכם׳

T ־ – • :־ • _T I …….

ישראל׳ לפני מי אתם מיטהרין ומי לטהר אתלם? אבילם שבשמים; שנאמר׳ וזרקתי׳ עליכם

ויו •••• •1•■ • •

מלם קזהותם וטהךץם. !אומר׳

מקוה ישראל׳ מה־מקוה מטהר

1 •י• •

את־הטמאים אף הךןדוש בתך הוא מטהר את־ישראל.

“ •• •• • • זד • •

I • • •

De Ros Hasanakor, az ítélet Napján, a Seregek Ura előtt bárányként elvonulva számbavétetik minden más élő is.

Ros Hasanától tíz nap Jóm Kippur. A Félelmetes Napok. Igazi engesztelési csak őszinte önvizsgálat, a belső megtérés szerezhet ezekben a napokban. Bölcseink szerint ami Ros Hasanakor elrendeltetett felettünk, Jóm Kippur napján pecsételtetik meg.

♦

Misna, Jotna VIII., 9.

A bűn- és vétekáldozatok, a bűnvallomás engesztelést hoznak. A halál és Jóm Kippur megtéréssel [együtt] törlik el a bűnt. A megtérés [maga] felold a könnyű vétek, a tevőleges és tiltó parancsolatok [áthágásának bűne] alól. A súlyos bűnöket függőben hagyja, ameddig nem jön Jóm Kippur és engesztelést nem hoz.

Van aki azt mondja: – Bűnözni fogok, majd megtérek. „Bűnözni fogok, majd megtérek.” – nem elegendő számára a jó útra téréshez. „Bűnözni fogok és Jóm Kippur megbocsájtást hoz.” – Jóm Kippur nem menti fel bűnei alól.

Az ember Istennel szembeni bűnét Jóm Kippur kiengeszteli. Embernek társával szembeni bűnére Jóm Kippur nem hoz engesztelést, míg az meg nem békíti barátját.

Így magyarázta Rabbi Elázár ben Ázárjá: „Minden bűnötöktől megtisztultok az Ö-való előtt⁹“. Az ember Istennel szembeni bűnét Jóm Kippur kiengeszteli, társával szembeni bűnére nem hoz engesztelést.

Rabbi Akiva mondta: – Boldogságotok, Izrael! Ki előtt tisztultok meg, ki tisztít meg benneteket? Atyátok az egekben! Mert mondva van: „Hintek rátok tiszta vizet és megtisztultok”¹⁰, és mondva van: „Izrael reménysége az Ö-való”¹¹. Ahogy a rituális fürdő megtisztítja a tisztátalanokat, a Szent – áldassék Ő – úgy tisztítja meg Izraelt.

Jegyzetek

Ekkortól hosszabbodik az uralkodás éveinek számítása.

Pészah ünnepével Niszán hava a zarándokév kezdetének számít.

A jószágtized szempontjából minden Elul elseje előtt született állat egy évesnek számít és tizedelendő.

Tórái parancs a föld pihentetése a hetedik évben.

Hét ugarév utáni ötvenedik év.

Az Izraelben ültetett fák gyümölcsét három évig tilos élvezni. Az éveket Tisri elsejétől számítjuk.

⁷‘ ⁸ A terménytized szempontjából.