Farkas Éva halálára
Farkas Éva halálára
Farkas Évát régóta ismertem és kedveltem. Engländer Tibor legközelebbi és fáradhatatlan munkatársaként foglalkozott a magyarországi cionista mozgalom gyakorlati ügyeivel. Vehemens egyéniség volt, nagyon tudott szeretni és gyűlölni, és ez utóbbiban sokszor nem volt igaza. Ám nagy szíve is volt, sokat segített azokon, akik bajban voltak. Kiváló beleérző képességgel vette észre, hogy ki van bajban és sokunk életét próbálta jobbá varázsolni.
Farkas Éva azok közé az emberek közé tartozott, akit – ivrit kifejezéssel -,,ászkán”-nak, azaz gyakorlati/pragmatikus irányultságúnak neveznénk. A mai normákkal ellentétben, hihetetlenül önfeláldozással, sőt önkizsákmányolással, fizetség és ellenszolgáltatás nélkül szervezte a Magyarországi Cionista Szövetség munkáját. Nem nagyon engedte, hogy átvállaljanak bármit is a munkából, mindent egyedül akart megoldani. Kár.
Éva nem rejtette véka alá véleményét, pszichológiai intézeti szobájába lépve mindenki láthatta, kivel áll, pontosabban ül szemben: Kurt Lewin portréja mellett mindig ott villódzott számítógépe képernyőjén Jeruzsálem sziluettje. Farkas Éva kivételes egyéniség volt és attól félek, hogy halálával nem csak generációja meghatározó egyénisége, hanem egy típus is távozott közülünk: így a technokraták, a fizetett hivatalnokok korszaka jön. Indulatok s elkötelezettség nélkül gépiesen bonyolítják majd le ügyeinket. Sanyarú sors vár ránk.
Nehéz és fájdalmas életére tragikus halál tett pontot, 61 évesen. Biztosan élhetett volna még. S az is biztos, ha van túlvilág, ott a helye a legjobbak közt. Emlékét így nemcsak közeli barátai, ismerősei őrzik, hanem minden jóakaratú ember.
Emléke legyen áldott.
Novák Attila
Címkék:2005-09