Ezékiel Velencében

Színre szín

Fényre fény

így játszom

és lábammal hegyeket rontok szét

és talpam alatt tenger fröccsen szét

és iszonyú haragom népemre öntöm

és csendesen süt a nap

a Canale Grande felett

az olasz fiú csak néz

bőre fehér

nem meleg: jogos kíváncsiság

eszembe jut

ez nem a Kébár folyó

s a próféta nem én vagyok

zsebemben szobakulcs, fizetek

egy gondola túlpartra visz

amely most otthonom