„Ezek a dallamok csak együtt működnek”

Beszélgetés a Muzsikás együttes magyar zsidó népzenei gyűjteményéről

A Muzsikás együttes 1973-ban alakult Létrejöttük annak a hatvanas évektől indult reneszánsznak a része, mely a néphagyomány újrafelfedezését, az autentikus népi kultúrához való visszanyúlást tűzte ki céljául. A hetvenes években a Bartók Táncegyüttes indította útjára a táncház mozgalmat, felelevenítve a tradíciót, hogy a zenét és a táncokat abban a formában tanulják és művelik, ahogy azt faluhelyen volt szokás. Onnan váltak ki a Muzsikás alapítói, akik kezdetben táncházakat szerveztek, később önálló koncertekkel, lemezekkel léptek a nyilvánosság elé.

A zenekar tagjai: Sipos Mihály (hegedű), ifi. Csoóri Sándor (hegedű, gitár), Hamar Dániel (nagybőgő, cimbalom), Éri Péter (brácsa), Sebestyén Márta (ének), kiegészülve Ökrös Csaba és a máramarosszigeti Gheorghe Covaci hegedűsökkel, Gheorge Floreayal (dob és cintányér), Ion Floreaval (gitár) és Tóni Árpád szászrégeni cimbalmossal 1992-ben Szól a kakas már címmel magyar zsidó népzenei gyűjteményt jelentettek meg lemezen, kazettán és CD-n.

Európa számos nagyvárosában, így többek között Dublinban, Edinbourgh-ban, Londonban, Párizsban, Milánóban, Amszterdamban és Stockholmban lesz lemezbemutató koncertjük idén szeptemberben és októberben. Az együttes három tagjával: Éri Péterrel, Hamar Dániellel és Sipos Mihályjal beszélgettünk a Fővárosi Művelődési Házban tartott gyermek-táncházuk szünetében.

1. D. Kezdettől fogva tudtuk, hogy az erdélyi magyar népzenéhez köze volt a zsidóknak. ,Zsidó hangolás, zsidó brácsa, zsidó csárdás” hallottuk többektől erdélyi kőrútjaink során. Később megtudtuk, hogy azt a szerepet, amit Erdélyben általában a cigányok vállaltak, tudniillik, hogy hivatásos zenészként tevékenykedtek, azt hosszú időn keresztül máramarosi zsidók gyakorolták. Ők, vagy ők is jártak át a magyar falvakba muzsikálni. 1987-ben Kőbányai János kért meg bennünket, hogy fotókiállításának megnyitóján játszunk ezekből a dallantokból. Ismertünk néhány zsidó széki csárdást, de Kőbányai javaslatára felkerestük Simon Zoltánt, aki Kodály-tanítvány volt, és a háború után gyűjtött zsidó zenéket. Adott néhány kottát, a kíséretről pedig annyit mondott, hogy az nemigen tért el a környék népzenei stílusától.

Éri Péterrel indultunk Máramarosra, hátha találunk ottaniakat, akik emlékeznek még ezekre a dallamokra. A Máramarossziget melletti Farkasréven találkoztunk Gyuri bácsival (Gheorghe Covaci-val), egy öreg cigány emberrel, aki negyven évvel azelőttig szinte csak zsidóknak muzsikált.

É. P. Akkor már kezünkben volt a Szatmári népzene című lemez, amin szatmári cigányok játszanak 3-4 zsidó dallamot, s ismertünk egy amerikai kiadású archív anyagokat rögzítő lemezt, amit a Kárpát-medencében, vagy onnan elszármazottaktól vettek fel fonográfra. De gyűjtöttünk Debrecenben a szatmárcsekei születésű Rosenberg Éva nénitől és Obenländer bácsitól.

A farkasrévi öreg prímást nem kellett sokat biztatni. Az Áni máámin, a Menyasszony búcsúztató, a Menyasszonytánc, néhány haszid dallam képezte az első gyűjtés termését. Később Budapesten folytattuk vele a munkát, amikor már a lemezre készültünk.

-Mit mesélt, hogyan ismerte meg ezeket a dalokat?

É. P. Ő még az édesapjával járt zsidó lakodalmakba muzsikálni, purimkor házakhoz köszönteni, de nemcsak tőle tanult, hanem zsidó muzsikusoktól is. Azt mesélte még, hogy ezek a zenészek a hangszereikkel a kezükben mentek el Auschwitzba. Lehet mondani, ezen a vidéken Gyuri bácsi emlékezete tartotta fenn ezt a zenét az „utókornak”.

Mi a jellegzetessége ennek a zenének?

É. P. Előadási módjában nem nagyon tér el a környezet magyar, román, vagy rutén hangzásától. Jobb híján, összefoglalóan erdélyi hangszeres stílusnak nevezhető ez a zenei világ. Részben liturgikus gyökerei vannak, részben dallamátvételekből táplálkozik. Máshol, nem zsidó magyarok, vagy cigányok szintén játszották e zene motívumait, s ők szintén a magukénak mondják. Elképzelhető, hogy bizonyos asszimilációs törekvés mutatkozik meg abban, hogy átvették, utóbb pedig magukénak érezték ezeket a dallamokat, s úgy alakították őket, hogy később sajátjukká váltak.

1. D. Frigyesi Judit írt erről a zenéről rendkívül mély elemzést, s ő a következőket mondja. Minden, ami a mi lemezünkön is megszólal, része a kelet-európai zsidó zenehagyománynak, annak központi magjának. Ezen belül teljesen önálló mind stílusát, mind dallam­vezetését tekintve, jóllehet, ő majdnem minden dallamot végigelemezve rokonságot mutatott ki más területen talált zsidó népzenével, illetve liturgikus motívumokkal. Úgy képzelem, hogy a zsidóság liturgiái világában megnyilvánuló zenei ízlése eleve szűrőként szerepelt, és a környező népek zenéjéből csak az ezzel rokonítható elemeket tartotta fenn. A Most jövök Gyuláról című közismert magyar népdalt, amit általános iskolában tanítanak, Gyuri bácsi úgy játszotta el, mint jellegzetes zsidó darabot. Néhány hang eltérés volt és Frigyesi Judit azt mondta, hogy pont e különbség miatt lesz „originális” zsidó dallam.

Mi a viszonya ennek a zenének a ma már közismert és kedvelt klezmerhez?

1. D. A külföldi terjesztést szervező amerikai cég gondosan ügyelt arra, hogy a klezmer kifejezés ne kerüljön ״forgalomba” a rólunk szóló információk között. Amerika tele van klezmerzenével, tehát ez a mi munkánk piaci esélyét is rontaná, s valóban nem ugyanarról a muzsikáról van szó.

É. P. Azért azt hadd mondjam el, hogy amikor a The Klezmatics nevű New York-i együttes Budapesten koncertezett, az ő repertoárjukban is szerepelt egy nóta, amiben egy általam kalotaszegi cigánycsárdásként ismert dallamot fedeztem fel, másik számukban pedig egy széki csárdás második felét szólaltatták meg.

Egyébként a Kányádi Sándor fordította jiddis dalok kottamellékletében is vannak olyanok, amivel párhuzamos hangzás a mi gyűjtésünkben is szerepel.

1. M. Amikor megvettem ezt a daloskönyvet kottákkal, szövegekkel, mint nevelt „kottista”, még hazafelé a buszon átböngésztem, s találtam számos ismerős dallamot. Az volt az érdekes, hogy bizonyos területek hangzásához egészen közel állnak, ugyanakkor dallam variánsaikban, hangulatukban, zárlataikban mégis eltérnek. Van egy jelképes példa erre. A magyar népdal így szól: ״Hull a könnyem, mint az eső” az erdélyi jiddis változat pedig úgy: ״Mit akar az eső nékem / elmondani mit akarhat / cseppjei az ablakdeszkán / mint a könnyek úgy csurognak” Kányádi Sándor fordítása. Részben párhuzamos, részben rávilágít egy életérzésben megmutatkozó különbségre. Míg a magyaroknál sokszor a lelkiállapot fejeződik ki egy természeti képpel, mert a természet az univerzálisabb, a jiddis eredeti arról beszél, hogy a természeti valóságot képtelenség a lelki jelenségeknél erőteljesebben jelképezni. Ugyanaz az anyag, másfajta szemlélet. Ezt fedezhetjük fel a zenében is: ugyanaz a zenei anyag, a másfajta szemlélet, a liturgiái hagyományhoz illesztés által másként hangzik.

A lemezeteken két erdélyi cigány zenész is közreműködik, akik valaha maguk is játszottak zsidó lakodalmakban.

É. P. Amikor készültünk a felvételre, felmerült az a lehetőség, hogy autentikus adatközlőket közreadó gyűjtéslemezt készítünk. A hitelességet, az első kézből származó zenei információkat mindennél fontosabbnak tartottuk. A két erdélyi zenész szereplése a felvételen ezért forrás értékű és szervesen illeszkedik az egész anyagba.

Számotokra talán triviális, ami a nem szakértő, ám lelkes közönség egy részének a lemezbemutatón a Merlin Színházban egy csendes katarzist jelentett, tudniillik, amikor Kallós Zoltán arról beszélt, hogy ma is vannak erdélyi táncok, melyeket bár nincs közük zsidósághoz zsidó táncoknak neveznek.

1. D. Ahol értelmesen élnek az emberek, ott nem szokták kultúrájuk elemeit méricskélni. Tiszteletben tartják a másik különbözőségét, tehát sajátosságát, s magától értetődő számukra nemzedékek életideje alatt a kölcsönhatás.

Volt arra precedens, hogy ״keresztbejátszottak” a magyar, a cigány és a zsidó muzsikusok?

É. P. Természetesen. Zsidó zenekarok is játszottak magyar lakodalmakban, s magyar cigány húzta a zsidó esküvőkön.

1. D. Miután nem szombaton tartották általában az esküvőket, hanem hét­ közben, nem volt akadálya, hogy a zsidó zenészek megjelenjenek.

É. P. A zenész egy társadalmi státust jelentett a korabeli társadalomban, illetve annak peremén. Ortutay Gyula Magyar Néprajzában hivatkozik egy bizonyos Cecile Sharp nevű angol kutatóra, aki úgy elemzi ezt a viszonyt, hogy ״az egyén alkot, a közösség ellenőriz”. Ez közösségi kontrollt jelent, praktikusan azt, hogyha nem azt, és nem úgy játssza, mint amit és ahogy a közösség elvárása diktál, akkor nem fogadják el, nem hívják többet. Tehát tudnia kell, mit húzzon. A közösség alakítja és kontrollálja az egyén játékát. Ezt csak így lehet felfogni, nem kell, mert nem helytálló nemzetiségi kérdésként interpretálni.

1. D. Attól, hogy a zenét mi egy magyar falu román anyanyelvű cigányától gyűjtöttük, még magyar zene. Így lehet egyébként a román cigány zenéje autentikus zsidó zene is. Annyiban nehezebb a dolog, hogy ő nem beszélt se héberül, se jiddisül, s nem ismerte a zsidó vallási szokásokat. Ennek ellenére, minden, amit mondott, játszott, az értékelhető, azzal a kontrollal, amit szakértők többek között Frigyesi Judit biztosítottak, így például az ״Ane mame”, aminek kapcsán az öreg szentül meg volt győződve, hogy ״Az én anyám” című dalt húzza valójában ״Áni máámin”, egy héber ima kezdő sora. Ennek ellenére zeneileg teljesen autentikus, amit az öreg prímás előadott.

Szétbogozhatók-e egyáltalán ennek a zenének a motívumai, tudható-e az elemeiről, hogy kinek a szellemi tulajdonát képezik?

1. M. A motívumok tudományosan szétválogatható rokonságokat lehet kielemezni belőlük, de ezek a dallamok csak együtt működnek valamilyen közösségben, s ha ez a közösség elfogadja, akkor az övék. A dallam persze egyidejűleg lehet több közösségé. Együttélő, de különböző közösségek más-más motívumokat preferálnak. Talán mert liturgikus emlékeiket hívják elő. Ezekre mutatott rá Frigyesi Judit például akkor, amikor a Most jövök Gyuláról-ban ebben a románok, magyarok, cigányok és szászok által egyaránt kedvelt dallam az ősi sz’lichá-modus bizonyos formuláit mutatta ki.
2. D. Egy-egy zenei elem tulajdonjogát kutatni értelmetlen. Szép tapasztalat, hogy a kultúrák együttélése kölcsönhatást eredményez. A legértékesebb folklór azokon a terepeken gyűjthető, ahol a több kultúra párhuzamosan él és keveredik.

É. P. Tudományosan visszavezetni egy dallamot az eredetére, precízen tudni, ki, mikor, milyen körülmények között alkalmazta, nem akadályozhatja meg, hogy érzelmi viszonyunk legyen hozzá, azonosuljunk vele. A The Klezmatics példája is azt mutatja, hogy minden összeér. Vándordallamok itt is, ott is felbukkanhatnak, és mindenki a sajátjának érezheti azokat.

Szántó T. Gábor

 

A közönség a Zsidó Kultúra Napján, március 21-én, 20 órakor találkozhat legközelebb a Muzsikás együttessel a Marcibányi téri Művelődési Központban.