„Ez itt nem a Hitközség!” – Augusztus 30-án ülésezett a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) kuratóriuma

„Ez itt nem a Hitközség!”

Augusztus 30-án ülésezett a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) kuratóriuma

Az ülést vezető Zoltai Gusztáv, Mazsihisz és Bzsh ügyvezető igazgató, a Kuratórium társelnöke a napirend megszavaztatása után elsőként Eliézer Giladnak, a másik társelnöknek adta meg a szót. Eliézer Gilad, „civil­ben” a Szochnut budapesti irodájának vezetője, felolvasta Keller László (Zsidó Világkongresszus) távollévő ku­rátor levelét, aki közölte, hogy elvesztette bizalmát Sebes Gáborban, a Ma­zsök irodavezetőjében, ezért indítvá­nyozza leváltását. A maga részéről – kommentálta a levelet Gilad – egyetért a levél tartalmával, ezért ő is indítványozza Sebes leváltását.

A napirenden nem is szereplő, en­nek ellenére elsőként felolvasott ja­vaslatot a be nem avatott kurátorok nem fogadták rokonszenvvel. A fenti tényen túl mindenekelőtt azt kifogá­solták, hogy valójában nem ismerik az ügyet. A levélíró, valamint a levelet is­mertető kurátor ugyanis egyetlen tén­nyel sem támasztotta alá, miért óhajt­ják Sebes Gábor leváltását. Schweitzer József főrabbi indignálódott han­gon kérte számon a tájékoztatás hiá­nyát, mire Zoltai Gusztáv hasonlóan ingerülten emlékeztetett, hogy min­denki, aki az elmúlt ülésen jelen volt tudhatja: a pénzügyi bizottságot vizs­gálat lefolytatásával bízták meg, ame­lyről a beszámoló most esedékes. Weisz Péter a pénzügyi bizottság elnöke közölte, hogy a vizsgálatot nem tudta lefolytatni, mert a megidézettek hívá­sára nem jöttek el. Korányi László, a pénzügyi bizottság tagja közölte, hogy minderről nem tud semmit. Zavar ál­lott be, a felügyelő bizottság elnöké­hez, Tímár Györgyhöz fordultak út­mutatásért, aki úgy vélekedett, hogy a téma rendkívüli napirendi pontként tárgyalható. Szeszlér Tibor (B’nai B’rith) viszont határozott hangon közölte: a szervezeti és működési sza­bályzat (szmsz) szerint ehhez a kuráto­rok egyhangú szavazata szükséges. Az elnök ezután elrendelte a szavazást: ketten a javaslat ellen szavaztak, így azt levették a napirendről.

A vérpezsdítő vita után első napiren­di pontként a Mazsökhöz benyújtott pályázatok ügyét tárgyalták. Szenes Iván, a pályázati bizottság elnöke be­vezetőjében arról értekezett, hogy a húszmilliónyi szétosztható pénzre több mint százmillió forintnyi igényt nyújtottak be, aminek értékelése meg­haladja az ő lehetőségeit, ezért külső szakértő segítségét vette igénybe. – „Mik a pályázatok elbírálásának kritéri­umai?” – érdeklődött az izraeli Cvi Ramot, a Claims Conference képviselője a kuratóriumban. Szeszlér Tibor, a pá­lyázati bizottság tagja válaszolt, elis­mervén, hogy ilyenek nincsenek, ezekkel a bizottság adós, amit ő a ma­ga részéről jelzett is a tikárságnak. Várszegi Dóra, a kormány képvi­selője közölte, hogy a pályázatokról készült előterjesztés a minimális for­mai követelményeknek sem tesz ele­get (még egy jegyzőkönyv sem készült a bizottság üléséről), ezért az döntéshozatalra alkalmatlan. Szeszlér Tibor jogosnak nevezte a kifogásokat, de a döntést elodázhatatlannak vélte, mi­vel a pályázó civil szervezetek számá­ra a támogatás létfontosságú. Zoltai Gusztáv emelt hangon válaszolt a kormány képviselőjének kifogására, föl­említvén, hogy a Mazsök az egyetlen közalapítvány, amelynek büdzséjét a kormány alapítása óta nem emelte. Várszegi Dóra arra kérte a kuratórium tagjait, hogy a kormánynak címzett ki­oktatást és üzengetést ne folytassák, mert rossz érzéssel fog az ülésről távozni. Hosszas vita, sértődött meg­jegyzések következtek, végül Cvi Ramot azt indítványozta, hogy a támoga­tásokról szavazzanak egy csomagban, ellenkező esetben más napirendi pon­tokra nem marad idő. Elhangzott még egy kifogás, hogy a vidéki pályázók ke­vés pénzt kaptak, mire Szenes Iván néhány vidéki pályázónak korrekció­ként még másfél millió forintot java­solt megszavazni, majd az egész ja­vaslat – csomagban – elfogadtatott. 12 igen szavazatra 4 tartózkodás jutott: a kormány képviselői fenntartották kifo­gásaikat.

Ezután ingatlanügyek következtek. Sebes Gábor irodavezető egy nehezen hasznosítható ingatlan eladására tett javaslatot. Az épületet hiába hirdették meg számos alkalommal, nem akadt senki, aki kibérelte volna. Várszegi Dóra ismét hiányolta az előterjesztést megalapozó dokumentációt. Hol, mi­kor, mennyiért hirdették meg? – firtat­ta. Csatlakoztak hozzá az ugyancsak az információhiányt kifogásoló izraeli küldöttek. Előkészítetlenség miatt a kérdést levették a napirendről. Hosszas vita után hasonló sorsra ju­tott egy másik előterjesztés is, amely egy ingatlan bérleti szerződését kíván­ta módosítani. Sebes Gábor hiába adott választ minden kérdésre, a do­kumentációt hiányolva ez ügyben is elnapolták a döntést. Cvi Ramot meg­jegyezte, hogy ő a hazájában egy kéte­zer ingatlant menedzselő cég megbí­zottjaként havonta készít jelentést va­lamennyi ingatlanáról. Ehhez képest furcsállta, hogy a Mazsök hét ingatla­náról nem lát kellő mennyiségű infor­mációt.

A zsidó idősek otthona volt a követ­kező napirendi pont. 1300 jelentkező vár felvételre ilyen intézménybe, ami kétségkívül indokolttá teszi egy harma­dik otthon építését is Budapesten. Se­bes Gábor előterjesztésében elmond­ta, hogy a történelmi egyházakat ki­emelten preferáló Széchenyi terv tá­mogatja ezeket a kezdeményezéseket. Ezért tanulmányt készíttetett, amely egy Mária utcai ingatlan átalakítását taglalja. Hosszas vita következett. Tí­már György kétségbe vonta az irodave­zető jogát, hogy saját hatáskörben ta­nulmányt készíthet, és azt kifizetheti.

Az izraeli küldöttek a Claims Conference bevonását szorgalmazták, amely szintén támogatja az ilyen projekteket. Pozitív visszajelzést nem kapván a ja­vaslat elnapolását indítványozták. Ko­rányi László meglepetéssel konstatál­ta, hogy megvalósítás esetén az ingat­lan a Mazsihisz tulajdonába menne át. „Az a fontos, hogy zsidó kézben le­gyen!” – kiáltott föl erre Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, amit többen gúnyos nevetéssel fogadtak. (Zoltai, valamint Tordai Péter Mazsihisz-elnök szerint e lépésre azért van szükség, mert e projekt keretében csak az egyházak pályázhatnak.) Töb­ben azt indítványozták, hogy most csak az elvi elképzelést támogassák, gyakorlati lépések nélkül. Hosszadal­mas vita után az érdeklődés lankadt, így Zoltainak sikerült megszavaztatnia az eredeti javaslatot.

A Sebes Gábor leváltását indítvá­nyozók számára másik fontos téma, a szervezeti és működési szabályzat (szmsz) módosítása következett. „Sza­vazzunk arról, hogy akarunk-e változ­tatást a működésben!” – vágott mind­járt a dolgok közepébe az ülést vezető Zoltai. A homályos, ámde a beavatot­tak számára érthető javaslatot azonnal kontrázta Szeszlér Tibor. Közölte, hogy az szmsz módosítására javasla­tot tévő háromfős bizottság nem is ülésezett, ezért a beterjesztett javaslat partizánakció. „Ez nem a hitközség és nem a Szochnut” – döfött a két társel­nök felé, akiktől a napirenden nem szereplő, kissé homályos javaslatok származtak. Az érintett Eliézer Gilad kifogásolta a hangnemet, a témát azonban a kurátorok két hónappal el­napolták.

Az „egyéb” napirendi pontok kereté­ben Eliézer Giladtól érdeklődtek: ma­gyarázná meg, miért indítványozta Se­bes Gábor leváltását. A kérdezett nem óhajtott válaszolni a kuratórium előtt. Majd írásban válaszol – közölte. Ez­után a pályázati bizottságba javasoltak két új kurátort, akik közül Várszegi Dórát 14 szavazattal megválasztották, Korányi László viszont 5 szavazattal nem került be. Végezetül az ülésen addig föl nem szólaló Fónagy János közlekedési és vízügyi miniszter üdvö­zölte a jelenlévőket, tájékoztatván, hogy kurátori megbízatása jóváhagyás alatt van. Az udvarias taps után az ülés véget ért.

g.j.

Az 1988-ban oly nagy reményekre jogosító „zsidó ébredés”, amelytől sokan a magyarországi zsidóság demokratizálódását várták, felemás eredményeket ho­zott. A kétségkívül meglévő kulturális pluralizmus mellett politikai téren a hitköz­ség hegemóniája, pénzügyi téren pedig a hitközség egyeduralma következett be. A magyarországi zsidóság minden jelentős intézménye, pénzügyi forrása a hit­község, a Mazsihisz fennhatósága alatt áll, melyek fölött a hitközség erős embe­re, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató gyakorolja a hatalmat – nehezen el­lenőrizhető módon. A forma szerint őt ellenőrizni hivatott testületek (számvizs­gáló bizottság, elöljáróság) és személyek (Bzsh- és Mazsihisz elnök) alulinformál­tak, erőtlenek, a közösség által rájuk ruházott hatalommal nem tudnak élni.

Az állam által létrehozott Mazsök, melynek kuratóriumában a hitközség al­kalmazottai és hívei nem rendelkeznek többséggel, első ízben ütött rést ezen a monopóliumon. A Mazsök kezelésében lévő hét ingatlan, öt festmény és az évi 30 millió forintos (állam által biztosított) működési költség kétségkívül cse­kélység a hitközség évi kétmilliárdos büdzséjéhez képest. A hitközségi dinami­ka azonban a Mazsök vagyonkájának bekebelezése felé halad(na). Az elmúlt tíz év tapasztalatai szerint a magyarországi zsidóság életében bekövetkező minden – komoly pénzügyi fedezetet követelő – vállalkozás, gyarapodás a hit­község fennhatósága alatt zajlik. A Szeretetkórház, a Zsidó Egyetem minimális pénzügyi autonómiával sem rendelkeznek, a nyári Zsidó Fesztivál pénzügyeit szintén a hitközség ellenőrzi. A hitközség a – komoly pénzeket mozgató – kár­pótlási ügyek intézésének jogát is magának követeli a Mazsök ellenében. (Szombat, 2001. szeptember) Nem csoda hát, hogy előbb-utóbb a Mazsök in­gatlanjai is „képbe kerülnek”. Ez annál inkább kézenfekvő, mert a nagyhatal­mú ügyvezető igazgató a kuratórium társelnöke. Első lépés lenne tehát a Má­ria utcai épület átépítése idősek otthonává. A kétségkívül méltánylandó elkép­zelés azért jön kapóra a hitközségi vezetésnek, mert az ehhez anyagi támoga­tást Ígérő Széchenyi terv csak a vallásfelekezeteknek adja meg ezt a lehetősé­get. Az épületet tehát hitközségi kezelésbe kellene átvenni. Ekképp talál rést a hitközségi apparátus a Mazsök eddig fennállott autonómiáján.

Mindezen elképzelések megvalósításának útjában azonban nem csupán az akadékoskodó kuratórium áll. A negyedévenként ülésező, gyakran alulinformált testülettel is nehéz bizonyos döntéseket megetetni, de a hegemón hatalom szá­mára ennél is kellemetlenebb figura az irodavezető. Sebes Gábor, aki nem a hitközségen iskolázott tisztségviselő, kézben tartja a Mazsök ügyeit és azokat nem a hitközségi logika szerint irányítja. így szinte törvényszerű volt, hogy a ter­jeszkedő hitközségi vezetés előbb-utóbb úgy lássa: Sebes az útjában áll.

A Mazsök irodában feltehetőleg sokkal közelebb áll Zoltai Gusztávhoz Sessler György gazdasági titkár, aki az elmúlt egy évben számos funkciót kapott a hitközségen és annak szatelit intézményeiben*: ő a Mazsihisz és a Bzsh számvizsgáló bizottságának elnöke, a Mazsihisz kárpótlási bizottságának elnö­ke, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének alelnöke.) A hitközségi logikát inkább magáévá tévő Sessler és az öntörvényűbb Sebes között az el­múlt hónapokban megromlott a viszony, nemrég mind a ketten panaszt emel­tek a másik személye ellen a kuratórium előtt. Érdekes módon épp ekkor tör­tént kísérlet Sebes eltávolítására. A kuratórium társelnökeként Eliézer Gilad Szochnut igazgató (Zoltai régi jó barátja a zsidó árvaházból) tett javaslatot Se­bes leváltására. Az ötlet nem volt halvaszületett: a meglepett kuratóriumban mindössze ketten szavaztak a javaslat napirendre tűzése ellen. A másik javas­lat, a szervezeti és működési szabályzat módosítása (amellyel feltehetőleg Se­bes jogkörét korlátozták volna) előkészítetlensége miatt gyorsabban elvérzett. Ugyanaz a Szeszlér Tibor söpörte le az asztalról, aki az ülés elején Sebes Gá­bor leváltását megkontrázta.

*Sessler György szívpanaszok miatt hetek óta betegállományban van, így a Szombatnak sem kívánt nyilatkozni. Információink szerint azonban egyes fontosabb eseményeken meg­jelenik.