Esztertáska

Miért éppen Esztertáska? Mert szeretnénk ezúttal Eszterre – az Eszterek­re – irányítani a reflektorfényt. A purimi elbeszélésnek vitathatatlan heroinája ő, miközben a hétköznapi történelem mégis élénkebb fantáziá­val rajzolta meg a férfi szereplőket, különösen Hámánt, akinek a nevét még egy táska formájú süteményben is megörökítette. Eszterről, vagy­is a nőről (is) szól ugyan a történet, közben fogalmunk sincs róla, ho­gyan látta, miként élte meg a történteket ő maga.

Rovatunkban az elmúlt korok és a ma Észtereiről szeretnénk minél többet megtudni. Évek óta hordozom magamban egy magyar költő sza­vait, aki valahogy így mutatta be önmagát: …a linzertészta rácsain ke­resztül szemlélem a világot… Akkoriban, fiatalabb koromban még nyug­talanított ez az önjellemzés, mert a perifériára szorított nő-költő óvatos segélykiáltását hallottam ki belőle. Ma, kissé érettebben, fogékonyabb vagyok a másságból fakadó előnyökre: a linzerrács aspektusából jó esetben olyan, rejtett világ tárulhat fel, amelynek a megismerése nélkül szegényebb maradna a világ férfi és női fele.

Eszter kiborítja tehát a táskáját: könyvek, levelek és feljegyzések gar­madája hullik elénk, emlékek és persze emléktárgyak, esetleg akad még egy pár rácsos, négysarkosan hajtogatott sütemény is…

Pécsi Katalin

A történeti emlékezet adja a folyto­nosság biztonságát. Az emlékezet a val­lási, kulturális, rituális, jogi és történeti hagyomány átadója, mely segít a kö­zösség megtartásában. A kollektív em­lékezet gazdag tartalmai nélkül az iden­titás fogalma kiürül. Az emlékezet, a múlt átadása ugyanakkor felejtés is. A zsidó nők számára ma különösen poli­tikai kérdés az, hogy ki és hogyan em­lékezik, kik hiányoznak a történeti em­lékezetünkből. A zsidó nők múltbeli tevékenysége és sikerei nem kaptak még elég nyilvánosságot, így kevés olyan zsidó női élettörténetet ismerünk, mely szerepmodellként segítségünkre lehet saját életünk alakításában. A zsidó kö­zösségi hagyomány gazdag, de a zsidó nők ma a világon mindenhol azt kere­sik, számukra mit jelent a saját történe­lem, a saját hagyomány és a női intel­lektuális örökség – illetve ezek egyre nyilvánvalóbban nyomasztó hiánya. A zsidó kultúra, történelem és vallás fér­fiközpontú, ezért a feministák feladata, hogy a zsidó hagyományt és minden­napjaink egyéni tapasztalatát összhang­ba hozzák. A feminizmus átalakítja a zsidó élet világi és vallási részét. Az új társadalmi mozgalmak, a liberális zsidó teológia, az egyre sokszínűbbé váló zsi­dó közösségek azt mutatják, hogy egy­re többen érzik úgy: a maguk számára újra kell gondolniuk a zsidó hagyo­mányhoz fűződő viszonyukat. Mi, a ro­vat szerkesztői nem csupán egyetlen irányzat képviselői és terjesztői va­gyunk, sokkal inkább a zsidóság teljes spektrumában (ultraortodoxtól a prog­resszív zsidóságon keresztül a kulturá­lis közösséget vállalókig) észlelhető vál­tozás, a nők mind gyakoribb kezdemé­nyezésének, a rituálékban, valamint a tudományos munkákban való egyre nyilvánvalóbb részvételének és alkotó­változtató erejének üdvözlői és hírnö­kei. Mi magunk is különböző háttérrel, meggyőződéssel és érdeklődési körrel bírunk, amit sokoldalúságunk ereje­ként értékelünk, s reméljük, ezzel olva­sóink is egyetértenek majd. A saját identitás meghatározása sokkal bonyo­lultabb, mint nagyanyáink korában. Az évszázados vallási elnyomás, az anti­szemitizmus, a Soá az emlékezés szük­ségességét jelenti. A Soá nemcsak mil­liókat pusztított el, hanem a milliók emlékeit is, ezért az egyéni emlékezet fontossága még inkább megnőtt a kul­túra és a hagyomány fenntartásában.

A most induló rovat célja, hogy ráirá­nyítsa a figyelmet a zsidó nők életére. Feladatunk óriási, hiszen több évszáza­dos kényszerű tudatlanságot kell áthidal­nunk, bepótolnunk. Fontosnak tartjuk, hogy a kollektív emlékezetben a nők is megfelelő helyet kapjanak, hiszen elfo­gadható szerepmodellek és ősök hiányá­ban a múlthoz való kötődés is elhalvá­nyodik. Ezért rovatunkban a női emléke­zetet nők emlékeivel szeretnénk felfrissí­teni. A nők részvételét akadályozó hallo­másból ismert szövegek és törvények pontosabb megvizsgálását, bemutatását is ígérjük. A hagyományokat is igyek­szünk a mindennapjaink egyéni tapaszta­lataival összhangba hozni, ezért ismertet­ni fogunk kritikai szövegeket és rituálé­kat, melyek formálásában (tanult) nők vettek részt. Női írók és képzőművészek műveinek közlése, népszerűsítése is cé­lunk; intetjük és olvasói hozzászólások, élménybeszámolók segítségével pedig bemutatjuk, milyen nagy szerepet játsza­nak a nők az 1990-es évek vallási megújulásában, a zsidó közösségek életében, milyen kiadványokat jelentetnek meg és milyen kérdések foglalkoztatják őket. A témában itthon és külföldön megjelenő könyvek rövid ismertetése képet ad ar­ról, mennyire sikerült a zsidó női kutatá­sokat a tudományos feldolgozás közép­pontjába állítani.

Végül pedig női olvasóinkhoz fordu­lunk. Kérjük, írják meg, hogy számukra mit jelent a zsidó női hagyomány, ki ját­szott életükben meghatározó szerepet, mit tanultak tőle és mit szeretnének belőle a lapban olvasni. Terveink sze­rint a szerkesztőséghez eljuttatott anyag egy megrendezendő zsidó női kiállítás egy részét alkotná. Többen közülünk már jó ideje foglalkoznak e témával. Mint az év legsötétebb napjaiban a hanukia első lángja, apró fényjel, hogy ro­vatot indíthatunk a Szombatban. Kö­szönjük a szerkesztőségnek a lehetősé­get. S egyben reméljük, hogy a Hanuka-gyertyákhoz hasonlóan a mi munkánk is fokozatosan egyre több színt tesz majd láthatóvá. A női emlékezet, a saját történelem megszerzéséért folytatott harc csak az első lépés. Ezt követi majd a zsidó hagyomány nőközpontú átalakí­tása, mely mindenki számára helyet ad, s büszkén vállalhatóvá teszi a zsidó női identitást és a hagyományokat.

*Szerkesztőbizottság: Juhász Borbála, Pécsi Katalin, Pető Andrea, Sándor Mónika, Wirth Judit. Megbízott szerkesztő: Kuti Andrea