Erdélyi magyarok és zsidók együttes üldöztetésben

Nacionalizmus és antiszemitizmus Octavian Goga rémuralma idején

Európa 1938 tavaszán: Hitler hadai eltiporják Ausztria függetlenségét, Darányi Kálmán kormánya lázas sietséggel igyekszik tető alá hozni a magyarországi első zsidótörvényt.

Romániában azokban a hónapokban Octavian Goga, az íróból lett fasiszta politikus a miniszterelnök. A budapesti újságok túlnyomó többsége és a rádió híradásai kétségbeejtőnek tartják az erdélyi magyarság, a református és a római katolikus egyházak helyzetét. Nagyváradon, Aradon elkobozzák a premontrei rend és a minoriták vagyonát, neves magyar értelmiségieket tartóztatnak le, újságokat tiltanak be, a többi között a Bánság legnagyobb napilapját, a Temesvári Hírlapot. A magyar ügyvédek egész sorát kizárják a kamarából. A Magyar Párt „irredenta alakulat”, írják a Goga kormány lapjai.

Istrate Micescu milliomos ügyvéd ül a külügyminiszteri székben, jobboldali publicista. Bejelentette: „a kisebbségek jogait az államalkotó többségnek kell meghatároznia, mert Románia a román nemzeté, (napjainkban is milyen ismerősen hangzik), a kisebbségi jogok folytonos hangoztatása és követelése olyan helyzetet teremt, hogy már-már a románság kerül vészhelyzetbe saját hazájában.”

Mindezek ellenére a budapesti szélsőjobboldal nem szűnt meg bizonygatni, hogy sokan „túldramatizálják” a helyzetet. A szélsőjobboldali publicista Milotay István lapjában, az Új Magyarságban úgy foglalt állást, hogy a romániai zsidók elleni intézkedéseket román belügynek kell tekinteni, ami pedig az erdélyi magyar lapokat illeti, azok is amiatt kerültek súlyos válságba, mert munkatársaik között nagy számban voltak zsidók. Ezzel szemben Herczeg Ferenc, a kormánykörök legkedvesebb írója úgy vélekedett, hogy a nyugati világban mind erőteljesebben kibontakozó fellépések a zsidóüldözés megfékezésére, az erdélyi magyarok összességének védelmét is szolgálják.

Az Új Magyarság viszont attól sem riadt vissza, hogy a magyarfaló Goga érdeméül rója fel: “ő már ifjú tanárként le merte írni Bukarestben, hogy Kiss József, Molnár Ferenc, Szép Ernő nem magyarok, hanem zsidók” A Virradat című lap ennél is tovább ment: „Lovagias rokonszenvvel tekintünk a Goga-kormány belpolitikai vállalkozásai felé.” – írja a zsidók elleni pogromokat kommentálva.

Az üldözés célpontja az evreumaghiar, a „zsidó-magyar” volt. A vasgárdisták egyenlőségjelet tettek a zsidó és a magyar „ellenség” közé. A közös sorsban az együttérzés sokhelyütt megnyilvánult az erdélyi magyar keresztények és zsidók között. A magyarországi szélső jobboldal eközben igyekezett rokonszenvet ébreszteni a román antiszemitizmus iránt, sajnálatos „kilengéseknek” minősítve a nem-zsidó magyarok elleni atrocitásokat.

Az Universal, a román népnemzeti fórum cikkírói az evreumaghiar fogalmát úgy akarták betáplálni a román köztudatba, hogy nyilvánvalóvá váljék: a zsidókat a magyarsághoz való ragaszkodásukért is büntetni kell, a magyar irredentizmus szításában is bűnrészesek.

Bethlen György gróf, a romániai Magyar Párt elnöke és Willer József főtitkár rácáfolva a budapesti antiszemitákra, elismeréssel szóltak az erdélyi zsidóság szolidaritásáról a magyarság iránt és a magyar ügyek iránti áldozatkészségéről.

A román szélsőjobboldal keresztény magyart és zsidót üldöző negyvennégy napos terroruralmának végül II. Károly király intézkedése vetett véget: engedve a nemzetközi nyomásnak menesztette Goga kormányát s hatálytalanította mind a magyar, mind a zsidóellenes intézkedéseket.

Magyarországon a Darányi által meghirdetett győri program után 1938. május 28-án az Országgyűlés elfogadta a zsidók állampolgári, emberi jogait korlátozó első törvényt.

(vadász)