Elvitték – visszahozták – kimérték
A MAGYARORSZÁGI zsidóság 1944-ben elkezdődött és a kommunista diktatúra idején befejeződött kirablásának legismertebb ténye az úgynevezett „aranyvonat” története.
A német megszállók kiszolgálására alakult Sztójay-kormány 1944 áprilisában rendeletet hozott zsidó tulajdonban lévő színplatina, színarany vagy e nemesfémek felhasználásával készült tárgyak, ékszerek, drágakövek és igazgyöngyök letétbe helyezéséről. Az értékeket először a Postatakarék-pénztár budapesti főintézetében helyezték el, majd Sopronkövesdre hurcolták, 1945 márciusában pedig bevagonírozták és Ausztriába vitték. Az Országos Levéltár XXX/5-b/4 gyűjteményében megtalálható a Magyarországról kiszállított kincsek durva jegyzéke. Eszerint
41 láda (ládánként 45 kg) aranytárgy;
35 láda férfi aranyóra;
18 láda (ládánként 35 kg) féldrágakő, ékkővel díszített ékszer;
8 láda (ládánként 38 kg) briliáns;
3 láda (ládánként 100 kg) aranypénz, aranyrúd volt a rakomány.
Az egyértelműen zsidó tulajdont szállító vonattal párhuzamosan először Sopronba, majd Felső-Ausztriába szállították a Magyar Nemzeti Bankban őrzött teljes állami arany- és valutakészletet, s több más mellett az ott őrzött, szakvélemények szerint – többségében zsidók letéteit és széfbeli értékeit, valamint a tőlük elvett, az Igazságügyi Minisztérium által kezelt, úgynevezett bűnügyi letéteket.
Az aranyvonatokat a francia és az amerikai hadsereg elfogta, és azok teljes szállítmánya az amerikaiaktól 1947-ben, a franciáktól pedig 1948 tavaszán visszakerült Budapestre, illetve a Nemzeti Bankba.
Rövidesen megkezdődött a kincsek számbavétele, ezt egy ideig a Pénzügyminisztérium, a MNB, valamint a Zsidó Helyreállítási Alap megbízottai végezték. 1948. május 18-án dr. Reiner Imre, az ortodox hitközség jogtanácsosa és egyben alelnöke egy feljegyzést készít – feltehetően a zsidó közélet vezetőinek -, amelyben leírja, hogy megkereste Nyárádi Miklós kisgazdapárti pénzügyminisztert, hogy a felekezet kép viselői folytathassák a leltározást, mert abban újabban már csak a Pénzügyminisztérium, a Jegybank s a Gazdasági Főtanács vehet részt. A miniszter kijelentette: a kormánynak az az álláspontja, hogy a felekezet megbízhat a leltározókban, és azok munkájuk befejezése után egy leltári példányt küldenek…
MÁR 1948-BAN elkezdődött az aranyvonat „kimérése”. Az aranyérméket és rúdaranyakat a MNB „vásárolta” meg, a legértékesebb műtárgyakat a múzeumok kapták, az ékszereket belföldön az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat, külföldön az Artex értékesítette. Az elkótyavetyélés még 1981-ben is folyt!
Az Alkotmánybíróság 1993-as felhívására a pénzügyminiszter és a MNB elnöke úgy nyilatkozott, hogy a „Magyar Nemzeti Bank ez idő szerint eredetiben nem őriz olyan nemesfém tárgyakat – rúd- és törtaranyat, drágakövet, amelyeket az 1600/1944 ME rendelet alapján helyeztek letétbe, vagy a rendelet 17. §-a alapján kerültek elkobzásra”.
Címkék:1995-04