Elvekből nem engedhetünk

ZSIDÓ KÖZÖSSÉGEK ÉS SZERVEZETEK (köztük a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) november végén közös nyilatkozatban tiltakoztak az ellen, hogy míg 1991. január elsejével nyugdíj-kiegészítésben részesülnek mindazok, akik 1945-1963 között a törvénytelenségek folytán személyi szabadságukban sérelmet szenvedtek, addig az 1938-1945 között internált, munkaszolgálatra hurcolt vagy deportált személyek sérelmeinek reparációját nem biztosítja a nyugdíj-kiegészítést előíró jogszabály.

Lapunk helyettes főszerkesztője mint országgyűlési képviselő Raj Tamás főrabbival közösen sajtó- értekezletet tartott a parlamentben december 18-án, hogy nyomatékot adjon ennek a tiltakozásnak. Kiosztotta az újságírók között azt a levelet, amelyet ebben az ügyben Antall József miniszterelnökhöz intézett, és amelyben azt a véleményét adta elő, hogy semmi sem indokolja az időbeli hátrányt, amit az egykori deportáltaknak és munkaszolgálatosoknak el kell tűrniük még abban a jó esetben is, ha nemsokára új jogszabály születik az ő nyugdíjuk hasonló mértékű kiegészítéséről.

Ez elfogadhatatlan diszkrimináció – hangoztatta a levél -, amit sem az erkölcs, sem a jogrend, sem az ország politikai érdeke nem viselhet el. Hozzátehetjük: ezt még akkor is le kell szögeznünk, ha a jogszabályt kidolgozó kormányzatról a legnagyobb jóhiszeműséget tételezzük fel.

Sokfelé tapasztalható félreértések tisztázása végett azt is hangsúlyoznunk kell, hogy azt az igényt és annak a jogosultságát, amelyet a kormányfőhöz intézett levél kifejezett, semmiképp nem érintheti az a tény, hogy az NSZK kormánya a korábbi években fizetett-e kárpótlást az egykori deportáltaknak vagy jogutódaiknak. Ennek semmi köze ahhoz a tartozáshoz, mely a magyar államot terheli az állampolgárait ért jogfosztás, illetve jogsérelmek miatt.

És ha a mai magyar állam vállalhat kötelezettséget (aminthogy vállal is, és méltán) a szovjet ha- tóságok által 1945 után jogellenesen elhurcoltak sérelmeinek jóvátételére, még inkább vállalnia kell azoknak a kárpótlását, akik 1945 előtt a német megszállók akaratából, de nagyobb részben az akkori magyar kormány és hatóságai tevékeny közreműködésével szenvedtek súlyos jogsérelmeket.

Túl a kárpótlás összegszerűségén, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali diktatúrák áldozatai legalább is egyidejűleg és egyenlő mértékben részesüljenek kárpótlásban, ha már a jogsérelmek bekövetkeztének időrendjét nem vesszük tekintetbe.

A Szombat szerkesztősége

 

Lapzártáig sajnos még nem értesültünk arról, hogy akár a zsidó közösségek és szervezetek tiltakozására, akár a miniszterelnöknek küldött levélre válasz érkezett vagy intézkedés történt volna.