Eljött a Messiás?

A lubavicsi haszid közösség (lapunk 1993. decemberi számában részletesen írtunk róluk) körében egyre terjed az a nézet, amely szerint a fél éve elhunyt, nagy tiszteletnek örvendő Rebe mégis a Messiás volt, és így hamarosan várható föltámadása. Hogy mekkora az ebben hívők, illetve az ezt elutasítók befolyása, az már csak azért is különösen fontos, mert a lubavicsi mozgalom az egész zsidó világra kiterjedő és számottevő befolyással bír.

A MESSIÁS LEENDŐ ELJÖVETELE a zsidó hit egyik sarkalatos tétele. Ezen alaptétel úgy tartja, hogy a Messiás élő személy lesz. Az elhunyt Rebéről azt állítani, hogy ő a Messiás, éppen ezért súlyos teológiai ki­hívás, a zsidó hit fundamentumának áthágása – állítják rabbinikus tekintélyek, pl. Aaron Soloveitchik chicagói rabbi. E személyeket különösen az aggasztja, hogy a nagybefolyású mozgalmon belül jelenleg a Rebe messiás-voltát igenlők látszanak túlsúlyra jutni. „Nem csak néhány ember, hanem közösségünkben mindenki hiszi, hogy a Rebe kihoz bennünket a száműzetésből és elvezet a nagy, végső megváltáshoz” – nyilatkozta Butman rabbi, a közösség egyik befolyásos vezetője.

A halála előtti hosszas szenvedés, a kórházi intenzív osztályon töltött hónapok a mártírium glóriáját vonják Rebe feje köré – figyelmeztetnek józanabb szemlélők – ami – furcsa módon – Krisztus alakjához teszi őt hasonlóvá. Min­dennek következtében a keresztény térítőknek is könnyebb dolguk lehet a lubavicsiak körében. Ezért a zsidó tudósok közül többen sürgetik, hogy a zsidó világ egyértelműen ítélje el e messiás-hitet, mint ami egyértelműen ellentmond a Ha­lachának, a zsidó törvénynek. A keresztény hitben ilyesmi lehetséges, de a zsidóságban nem – jelentette ki a világszerte nagy rabbinikus tekintélyként tisztelt Soloveitchik rabbi arról szólva, hogy elhunyt ember lehet-e a Messiás. Ez áthágása mindannak, amit a zsidóság jelent.

A lubavicsi asszonyok körében készített interjúi során a Forward riportere azt tapasztalta, hogy a kérdezettek visszavárják az elhunytat. Az asszonyok még azt is el­mondták a riporternek, hogy a nem zsidók sokkal könnyeb­ben megértették álláspontjukat.

Dávid Berger, ortodox hittudós, a messianisztikus mozgalmak kitűnő ismerője, úgy nyilatkozott, hogy míg a Rebe élt, maga is nagy rokonszenvvel tekintett a lubavicsi mozgalomra, hiszen az az elveszett zsidó közösségek meg­mentésén munkálkodott. Halála után Messiásnak tartani a Rebét azonban elfogadhatatlan. „Nem akarom az ’eretnekség’ kifejezést használni, hiszen ez rendkívül súlyos szó a zsidóságban, de a leghatározottabban állítom, hogy ez a mi hitünknek ellentmond.”

Berger rabbi azt is hozzátette, hogy ez a szükségszerűen csalódásba torkolló hit alá fogja ásni a lubavicsi mozgalom legitimitását. Mindez megkönnyítheti a keresztény térítők dolgát, hiszen velük szemben a zsidóság hagyományos érve mindig az volt, hogy halott ember nem lehet Messiás. A Messiás feltámadásának tételét mindig erős ellenszenv fogadta a zsidóság körében. Soloveitchik rabbi éppen ezért azt ajánlja a lubavicsi mozgalomnak, hogy válasszanak maguknak új, élő vezetőt és ne veszélyeztessék tovább a zsidó közösséget.

* * *

A zsidóság körében főként válságos korszakokban – nem egyszer támadtak már messianisztikus mozgalmak, amelyek egy élő személyben vélték megtalálni a régen várt megváltót. Ezen hamis messiások közül a legismertebb volt Sabataj Cvi, aki a XVII-XVIII. században az Oszmán Birodalom terü­letén élt és Messiásnak vallotta magát. Fellépése hatalmas visszhangot váltott ki az akkori zsidó világban. Követőinek tábora óriási volt, akik persze keserűen csalódtak, midőn bálványozott vezérük 1666-ban – midőn az oszmán hatóságok halállal fenyegették – moszlim hitre tért. Ezután a többség elfordult tőle, ám híveinek egy töredéke úgy látta, hogy az áttérés is csupán a megváltás céljait szolgálja, ezért ők is követték vezérüket. Színleg elfogadták a muzulmán vallást, titokban azonban továbbra is zsidó hiten maradtak, és várták Sabataj Cvi visszatérését. Leszármazottaik még ma is élnek Isztambul környékén. Néhány nemzedékkel ezelőtt még több tízezren voltak, számuk ma már néhány ezerre zsugorodott. A törökök a „dönme” (hitehagyott) névvel il­letik őket, ők azonban magukat a héber „Ma’aminim” (igazhitűek) néven nevezik, és titokban tovább imádkoznak Messiásuk visszajöveteléért.