Ehád: mi jódéá?

Írta: V.E. - Rovat: Archívum, Hagyomány

Pészah az oviban

…Ehád: áni jodéá… Ehád: Elohénu! Vagyis: Egy: Ki tudja, mi az? Én tudom… Egy: ő a mi Istenünk!… És folytatódik még a tizenhárom kérdés, és ugyanannyi felelet.

Szédert tanulunk a Ben Jehuda Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány óvodájában. Ki is öltöztünk az ünnep fogadására, különösen a 6 éven aluli hölgyek és urak elegánsak. Purimkor még változatosabb volt a ruhájuk, mert akkor jelmezbe bújtak, hánukká napjaiban gyertyát gyújtottak. Ez az első tanév Budapest második zsidó óvodájában, az újjáéledő közösségi élet szívet melengető és reményt, erőt adó jeleként. Mert az mindenképpen az identitás erősödésére, a közösség- vállalásra utal, hogy sok szülő autó nélkül is, a város távoli részeiből is naponta hozza-viszi kincsét. Teszi ezt nemcsak azért, mert a gyermek itt otthoni meleget és szeretetet kap, hanem azért is, hogy annak első élményei az ősi hagyományokhoz kötődjenek, s rögződjenek egész életükre. És több szülőnél még egy félig-egészen titkolt szempont akad: ő maga is meg akar ismerkedni a hagyománnyal.

Az óvoda létrehozója és fő patrónusa a Cionista Világszövetséghez tartozó NAAMAT, egy nemzetközi nőszervezet. Magyarországi tagozatának vezetőjével, Réti Sigriddel aki egyben az óvodát felügyelő kuratórium tagja, valamint Rádainé Somosi Éva vezető óvónővel arról beszélgetünk, hogy egy óvoda alapításához mi kell a szereteten kívül, ha nincs épület, pedagógus, egyedi tanrend, biztosított étkezés, s a pénz is kevés… Ők segítő szervezeteket neveznek meg, mint a Szohnut, a Hitközség, olyan intézményeket, mint a Szabolcs utcai kórház, a Zsidó kórház segítőkész személye, mint például Méhes Vera óvodai pedagógus. Én azonban másoktól tudom, hogy az ő tántoríthatatlanságuk oldotta fel az elzárkózást, kényszerítette megadásra a bürokráciát.

Így lehet ma Zuglóban a merev-rideg panelházak közötti aprócska udvaron, egy volt tanácsi óvodában ragyogó tisztaság közepette 25 gyerek. A falakon saját „műveik” mellett héber betűk, izraeli tájak fotói, kék Dávid-csillagos zászló, a polcokon rengeteg játék, a piciny mosdók felett fogkefe, poharak. Minden pénteken gyertyát gyújtanak, a kislányok azon versengenek, hogy melyik mondja az áldást, de otthon a fiúcskák is megkívánják anyukájuktól, hogy megtanulják, amit ők már tudnak. Az óvodában héberül énekelnek. Tudják, hogy nem szabad a tejes ételt a zsírossal összekeverni, azt is, hogy az ÓVODA KAPUJÁT MINDIG ZÁRVA KELL TARTANI!

A gyerekek, szülők, pedagógusok előtt szédertál. Eljött az előpészahra az izraeli kolónia több tagja, Teitelbaum tanár úr a Wesselényi utcai iskolából, meséli, tanítja az ünnepek szokásait, melyik étel, mit jelképez, miért ülünk kényelmesen, heverészve, miért szabad ezen az estén a gyerekeknek „lop- ni”. A beszédet az ünnep dalai élénkítik, búsak a régiek, vidámak az Izraelben komponáltak. Sok szülő maga is először ül a széderasztalnál, s egyre többen kérik el a szertartást leíró héber-magyar-angol nyelvű hággádát, hogy azután április 5-én és 6-án otthon is várják Elijáhu prófétát…

Tisztelt Szülők, Nagyszülők! Ha lányuk, fiuk, unokájuk eléri a 3 éves kort – de lehet kevéssel fiatalabb is -, várják őket megnyerő és szakavatott pedagógusok, s a „kék”, „zöld”, „sárga” csoportokban pedig valóban kitűnő a társaság. Telefonszámuk: 251-0577

 

Címkék:1993-05

[popup][/popup]