Egyoldalú tájékoztatás

Írta: Yehuda Lahav - Rovat: Archívum

Egyoldalú tájékoztatás

Kedves Kollégák!

Valahogyan dűlőre kell jutnotok: vagy tényleg nem akarjátok – mint egy­szer megírtátok – hogy az izraeli belpo­litikai viták begyűrűzzenek a Szombat hasábjaira, vagy pedig nem közölhet­tek olyan cikkeket, mint Bányai László írása a Szombat 2000. évi májusi szá­mában. (A posztcionizmus gyökerei­ről). Mert az ilyen írások szinte igénylik a választ, a vitát – vagyis az izraeli viták „begyűrűzését”; ha viszont az ehhez hasonló cikkeket nem követi vita, ak­kor a politikai tájékoztatás Izraelről tel­jesen egyoldalú marad. Ti pedig bizo­nyára nem akarjátok olvasóitokat félre­tájékoztatni.

Persze Bányai úr arról ír és azt írja, amit akar, eszembe sem jut őt vagy bárki mást jogaiban korlátozni. Csak megjegyzem, hogy ha Bányai értelmezi azt, mit ő „posztcionizmusnak” nevez, az olyan, mintha – mondjuk (még pedig mondjuk jóindulattal) – a lubavicsi rabbi értelmezné Baruch Spinoza el­veit. Van egy metodológiai javaslatom a Szombat számára: ha valóban hiteles cikkeket akartok közölni az izraeli poli­tikai problémákról, kérjétek meg Amosz Ozt (vagy valamelyik társát), hogy magyarázza meg a béketábor fel­fogását és javaslatait a konfliktus meg­oldására és Kahana rabbi valamelyik hí­vét, hogy magyarázza meg a kahanisták elveit. Nem fordítva. Ha azután valaki a két cikk egyikére reagálni kíván, a vita az autentikus állásfoglalás alapján foly­hat. Mert a Bányai-módszer annak a bi­zonyos mesterlövésznek az esetére emlékeztet, aki előbb lő, és aztán raj­zolja a találat köré a céltáblát: előbb nevetséges elveket tulajdonít ellenfele­inek, majd diadalittasan megcáfolja őket…

Bányai úr cikkéből egyébként is csak azt tudjuk meg, hogy mit nem kell, nem kellene, nem szabad vagy nem le­het tenni: a Közel-Keleten nincs felvilá­gosodás, az egyén nem emancipáló­dott, az eredeti rituális közösségek nem bomlottak fel, az elvont humaniz­mus idegen a Közel-Kelet valóságától, a Közel-Kelet nincs Európában, az Euró­pában érvényes elveket itt nem lehet a gyakorlatba átültetni stb. stb. És ez nem csak az arabokra vonatkozik, hiszen azt ultraortodox Sasz-párt arab országokból érkezett híveivel sincs mit kezdeni, ők is „abszolút módon a szel­lemi vezér döntéseinek rendelik alá magukat” – hiszen arab országokból ér­keztek, mentalitásuk törzsi és közel-ke­leti. Ha nem tekintem pozitív üzenet­nek Bányai állítását, hogy a helyzet „ak­kor változott (jó irányban) lényegesen, amikor a Netanjahu kormány befa­gyasztotta a (béke)folyamatot” – egy szó sincs arról, hogy mit is kellene ten­nünk. De egy talmudi mondást idézve, a „nem”-ből kicsendül az „igen”. És az „igen”-t talán így lehetne összefoglalni: az egyetlen megoldás a palesztinok ki­űzése úgy Izraelből, mint a megszállt területekről, azután pedig Izrael határai körül egy száz kilométer széles akna­mező létesítése, amelyen nem hogy egy arab terrorista, de még egy sakál sem jut át. És még ekkor is fennmarad az iraki vagy az iráni atom- és biológiai fegyverek veszélye, amelynek elhárítá­sa érdekében legalább kétszer évente le kell bombázni minden iraki, iráni, af­gán és pakisztáni atomfegyvergyártás­sal gyanúsítható üzemet. Mégpedig Iz­rael saját erejéből, mert ha Amerika se­gítségére szorul, akkor Amerika nyo­mást gyakorolhat rá, hogy kössön bé­két szomszédaival az Európában elfo­gadott elvek alapján, ami a Közel-Kele­ten lehetetlen – lásd feljebb.

Nem is csoda, hogy az effajta elem­zések alapján vannak, akik annyira kilá­tástalannak látják a helyzetet, hogy in­kább fogják sátorfájukat, itt hagynak csapot-papot, (ismét) megváltoztatják állampolgárságukat és nemzetiségüket, és itt hagynak bennünket, hogy vesződ­jünk a közel-keleti mentalitással és a ki­sebbségekkel és a törzsi közösségek­kel és a humanista elveket elutasító szomszédokkal és a nem igazán felvilá­gosodott, arab országokból származó tömegeinkkel és az éghajlattal és a víz­hiánnyal és még ki tudja, mivel – hogy azután a távolból osszák nekünk to­vábbra is radikális tanácsaikat, mikor és miért ontsuk itt a vérünket mi és a gyerekeink és a gyerekeink gyerekei. Én személyesen ismerek ilyen úriembe­reket és hölgyeket. Ha nem tévedek, Bányai úr is fel tudna sorolni néhányat: egy B. I. nevű úrról biztosan tudomása van.

Baráti üdvözlettel:

Yehuda Lahav

Tel Aviv, Izrael

Címkék:2000-06

[popup][/popup]