Egyoldalú tájékoztatás
Kedves Kollégák!
Valahogyan dűlőre kell jutnotok: vagy tényleg nem akarjátok – mint egyszer megírtátok – hogy az izraeli belpolitikai viták begyűrűzzenek a Szombat hasábjaira, vagy pedig nem közölhettek olyan cikkeket, mint Bányai László írása a Szombat 2000. évi májusi számában. (A posztcionizmus gyökereiről). Mert az ilyen írások szinte igénylik a választ, a vitát – vagyis az izraeli viták „begyűrűzését”; ha viszont az ehhez hasonló cikkeket nem követi vita, akkor a politikai tájékoztatás Izraelről teljesen egyoldalú marad. Ti pedig bizonyára nem akarjátok olvasóitokat félretájékoztatni.
Persze Bányai úr arról ír és azt írja, amit akar, eszembe sem jut őt vagy bárki mást jogaiban korlátozni. Csak megjegyzem, hogy ha Bányai értelmezi azt, mit ő „posztcionizmusnak” nevez, az olyan, mintha – mondjuk (még pedig mondjuk jóindulattal) – a lubavicsi rabbi értelmezné Baruch Spinoza elveit. Van egy metodológiai javaslatom a Szombat számára: ha valóban hiteles cikkeket akartok közölni az izraeli politikai problémákról, kérjétek meg Amosz Ozt (vagy valamelyik társát), hogy magyarázza meg a béketábor felfogását és javaslatait a konfliktus megoldására és Kahana rabbi valamelyik hívét, hogy magyarázza meg a kahanisták elveit. Nem fordítva. Ha azután valaki a két cikk egyikére reagálni kíván, a vita az autentikus állásfoglalás alapján folyhat. Mert a Bányai-módszer annak a bizonyos mesterlövésznek az esetére emlékeztet, aki előbb lő, és aztán rajzolja a találat köré a céltáblát: előbb nevetséges elveket tulajdonít ellenfeleinek, majd diadalittasan megcáfolja őket…
Bányai úr cikkéből egyébként is csak azt tudjuk meg, hogy mit nem kell, nem kellene, nem szabad vagy nem lehet tenni: a Közel-Keleten nincs felvilágosodás, az egyén nem emancipálódott, az eredeti rituális közösségek nem bomlottak fel, az elvont humanizmus idegen a Közel-Kelet valóságától, a Közel-Kelet nincs Európában, az Európában érvényes elveket itt nem lehet a gyakorlatba átültetni stb. stb. És ez nem csak az arabokra vonatkozik, hiszen azt ultraortodox Sasz-párt arab országokból érkezett híveivel sincs mit kezdeni, ők is „abszolút módon a szellemi vezér döntéseinek rendelik alá magukat” – hiszen arab országokból érkeztek, mentalitásuk törzsi és közel-keleti. Ha nem tekintem pozitív üzenetnek Bányai állítását, hogy a helyzet „akkor változott (jó irányban) lényegesen, amikor a Netanjahu kormány befagyasztotta a (béke)folyamatot” – egy szó sincs arról, hogy mit is kellene tennünk. De egy talmudi mondást idézve, a „nem”-ből kicsendül az „igen”. És az „igen”-t talán így lehetne összefoglalni: az egyetlen megoldás a palesztinok kiűzése úgy Izraelből, mint a megszállt területekről, azután pedig Izrael határai körül egy száz kilométer széles aknamező létesítése, amelyen nem hogy egy arab terrorista, de még egy sakál sem jut át. És még ekkor is fennmarad az iraki vagy az iráni atom- és biológiai fegyverek veszélye, amelynek elhárítása érdekében legalább kétszer évente le kell bombázni minden iraki, iráni, afgán és pakisztáni atomfegyvergyártással gyanúsítható üzemet. Mégpedig Izrael saját erejéből, mert ha Amerika segítségére szorul, akkor Amerika nyomást gyakorolhat rá, hogy kössön békét szomszédaival az Európában elfogadott elvek alapján, ami a Közel-Keleten lehetetlen – lásd feljebb.
Nem is csoda, hogy az effajta elemzések alapján vannak, akik annyira kilátástalannak látják a helyzetet, hogy inkább fogják sátorfájukat, itt hagynak csapot-papot, (ismét) megváltoztatják állampolgárságukat és nemzetiségüket, és itt hagynak bennünket, hogy vesződjünk a közel-keleti mentalitással és a kisebbségekkel és a törzsi közösségekkel és a humanista elveket elutasító szomszédokkal és a nem igazán felvilágosodott, arab országokból származó tömegeinkkel és az éghajlattal és a vízhiánnyal és még ki tudja, mivel – hogy azután a távolból osszák nekünk továbbra is radikális tanácsaikat, mikor és miért ontsuk itt a vérünket mi és a gyerekeink és a gyerekeink gyerekei. Én személyesen ismerek ilyen úriembereket és hölgyeket. Ha nem tévedek, Bányai úr is fel tudna sorolni néhányat: egy B. I. nevű úrról biztosan tudomása van.
Baráti üdvözlettel:
Yehuda Lahav
Tel Aviv, Izrael
Címkék:2000-06