Egymást sértő sértett felek
….mindenki felelős a szavaiért, szavainak következményeiért, s minél messzebbre hallatszik el a szava, annál inkább.”
(Komoróczy G., Hiány, 1990. nov. 50.)
Szomorkás nap volt a pénteki, a felhők közül is csak ritkán bújt elő a nap. Ilyen időben, ha csak teheti a városlakó, nekitámasztja lábtörlőjét ajtajának és elmegy sétálni a Duna-partra. Valahogy senkinek nincs kedve a Duna gyűrött, hideg zöld posztójára vetni magát – gondoltam a Turulnál. Különben szeles nap volt – jut eszembe, hiszen visszafordultam sétámról és inkább az Astoriába tértem be egy teára. De szomorkás nap volt ez a sajtóban is. Odafelé a villamoson beszélték, hogy az antiszemitizmust maguk a zsidók gerjesztik. Meg azt is, hogy ebben az országban nem igazán szeretik a zsidókat. (Bár ez nem nyugtalanít annyira, mert azt hiszem, igazából sehol sem.)
Egy másik villamoson meg tán egy hete azt hallottam, hogy az embertől elvárják a mérlegelést. Különösen, ha közéleti személyiség.
Sokat lehet tanulni a villamosokon.
Így aztán érthető, hogy majdnem kiejtettem kezemből az aznap megjelent Élet és Irodalom azon számát, amelyben Komoróczy Géza Fajelmélet és kiadói jog címmel jelentette meg egy sokat ígérő, de végül keveset adó írását. A cikk tulajdonképpen Raphael Patai levelének idézete, amelyből megtudtam, hogy Kőbányai János nem letéteményese a Patai apja (Patai József) által szerkesztett lapnak, a Múlt és Jövőnek, és ami még nagyobb bűne, hogy kirekesztő, azaz gójozik.
Az írásból látszik, hogy mindkét fél sértve vagyon: Kőbányai, mert kiadóját nem találják elég elegánsnak, Komoróczy pedig, mert sérti a kirekesztés. Kőbányai bűnét nem lehet kisebbíteni, és eltitkolni sem szabad. Ezért aztán Komoróczy cikkének helye van. De nem az Élet és Irodalom hasábjain. Hiszen a zsidó (belső) ügyekben járatlan olvasónak nem az válik világossá a cikkből, hogy anomáliák vannak a M és J körül, hanem az, hogy egy „közszolgálati” zsidó gójozik.
És ennek én nem örülök. így válhat aztán igazzá Raffay Sándor evangélikus teológiai professzor állítása: „Végül a zsidó fajban az évezredeken át mindenütt mutatkozó elkülönültség különben is sok olyan egyéni és faji tulajdonságot teremtett meg és fejlesztett ki, amelyek sokakat a társadalomban nem rokonszenves magatartásra visznek, s így önkéntelenül is az ellenérzést váltják ki e különben sok tehetséggel felruházott faj ellen.” (A Huszadik Század körkérdése, 1917. november.)
Délután aztán már az eső is esett, a pocsolyák megáradtak, a járdaszegélyek mellett folyamok keletkeztek, és végül a szél beleverte egyikbe fejemről a sapkámat.
Igaz, Komoróczy írása akármelyik zsidó lapban közölve nem keltene – sajnos – olyan erős ellenérzéseket az olvasóban, mint egy nem zsidó lap olvasójában mindezekről egy közéleti irodalmi hetilap hasábjain olvasva, ám azt hiszem, mégis hasznosabb lett volna. Ugyanis ott olvasva jó például szolgálhatott volna arra, hogy senki sem gójozhat büntetlenül a zsidók közül (mint kiderült, még magánlevélben sem). És mivel ilyen csak zsidóval eshet meg: ez igazán nevelő lehetett volna. Másrészről, mivel mind Patai könyveinek, mind a MésJ-nek olvasótábora leginkább a zsidók közül kerül ki: őket érdekelné legjobban Komoróczy Géza joggal felháborodott írása. Ám így ez most lejáratás, úgy nemes figyelmeztetés lett volna.
Talán alaposabban át kellene gondolni a lapválasztást.
Talán többet kellene villamoson utazni. Elalvás előtt, félálomban a néma televízióm valamelyik adóján még láttam Tel-Avivot: szép idő volt.
Azért a pesti telet jobban szeretem.
Címkék:1997-01