Egy tüntetés tanulságai (s.z.)

Egy tüntetés tanulságai

Lehettünk akár ötvenen, sőt hatvanan is az iráni követség előtt április 9-én, ahová a hitközség alkalmazottain, biztonsági emberein, iskolája néhány oktatóján és diákján kívül nemigen jött el más, hogy tüntessen az Iránban meg­vádolt tizenhárom zsidó mellett.

A Mazsihisz vezérkara nevében az el­nök, Tordai Péter rövid beszédében ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy napokon át folyik az április 20-ra kitűzött per elleni nemzetközi tiltakozás; szerte a világon élő lánccal veszik körbe Irán külképvise­leteit a tüntetők, hogy a világ közvélemé­nye szerint konstruált perbe fogott zsi­dók iránti szolidaritásukat kinyilvánítsák.

Mi itt, Budapesten kevesen lettünk vol­na, hogy körbeérjük a követség épületét

Megint elmúlt egy alkalom, hogy a ma­gyarországi zsidóság úgy érezhesse: közös­ség; megint elszalasztódott egy lehetőség, hogy a szűk, néhány százfős szervezett zsidóság hatókörén túl is élményszerűen megfogalmazódhasson: az iráni zsidókhoz éppúgy közünk van, mint az oroszországi­akhoz, a franciákhoz vagy az izraeliekhez, és felelősek vagyunk egymásért, még ak­kor is, ha e felelősség gyakorta szimboli­kus gesztusokban nyilvánulhat csak meg.

Lehetséges, túlzottan rövid idő állt ren­delkezésre a tüntetés megszervezéséhez. Az is lehet, hogy politikai bizonytalanko­dás, a helyzetértékeléssel kapcsolatos in­kompetencia okozta a tüntetés félig-meddig a nyilvánosság kizárásával történő le­bonyolítását, vagy megint a félelem ját­szott közre, vajh mit szólnak hozzá má­sok; netán a kudarctól való, önbizalomhi­ányból eredő félelem: hiába minden szer­vezés, úgysem jönnek el a zsidók vagy a perbe fogottakkal együtt érző nem zsidók.

Ha a döntő részben asszimilálódott, kulturális öntudattal alig vagy egyáltalán nem rendelkező magyarországi zsidósá­got valami mégiscsak népként köti össze a világ zsidóságával, az a valahai és a po­tenciális közös sors: az üldözhetőség tu­data Ha a múlt oly elevenen élő, traumatikus emléke határozza is meg politikai reflexeinket – mely tényt e hasábokon több ízben elemeztük és bíráltuk -, ez nem jelenti azt, hogy az aktuális szolidari­tás szükségét figyelmen kívül hagyhatjuk.

Ha valami: ez a szükség és a szolidari­tás élménye megszólíthatja a közösségtől eltávolodottakat is.

Téves helyzetértékelés, ha a zsidó ve­zetők netán úgy látják, nincs értelme meghirdetni a napi sajtó hasábjain egy ilyen demonstrációt, mert úgysem lenne hatása, és elszomorító bátortalanság, ha úgy vélik: tartani kell a hangsúlyos meg­nyilatkozásoktól.

A tüntetők maroknyi csoportjának lát­ványa lehangoló látlelete volt a kortárs magyar-zsidó érdekképviselet végiggondolatlanságának és szervezetlenségének.

(s. z.)