Egy pár baj

(Viták, viszályok a rabbikarban)

Körülbelül egy hónappal ezelőtt a magyarországi rabbikar 9:1 arányban olyan döntést hozott, melynek értelmében Raj Tamás főrabbi többé egyetlen magyarországi zsinagógában sem gyakorolhatja hivatását.

A döntés valószínűleg egyedül­álló a magyar zsidóság törté­netében: a rabbik egy társu­kat leparancsolják a szószék­ről. A határozat adminisztratív ereje per­sze kétséges: nem a Bész Din, a vallá­sos bíróság hívő zsidóra kötelező érvé­nyű döntése ez, hiszen a Bész Dinnek meg kellett volna idéznie az érintettet; nem is munkáltatói döntés, mert az Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató jog­köre. A határozat egyelőre nem is került nyilvánosságra, a zsidó közéletet figyelemmel kísérők is csak szóbeszéd útján szerezhettek róla tudomást. Az érintet­tek (rabbik, hitközségi elöljárók) hivata­losan nem kívánnak megnyilatkozni.

Az ügy közvetlen előzménye az, hogy Raj Tamás, egészségi állapotára hivat­kozva nyugdíjazását kérte a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatójá­tól. Ugyanakkor nem rejtette véka alá (mint ezt a Nagyfuvaros utcai körzet hír­levelében is megírta), hogy kérelmének rabbi kollégáival és a hitközséggel meg­romlott viszonya is oka. Az ügyvezető igazgató a kérelmet elfogadta, a körzet elöljáróival pedig közölte, hogy más rabbit nem tud küldeni, ami hallgatóla­gos beleegyezés volt abba, hogy a Nagy­fuvaros utcában továbbra is Raj Tamás működjön, eddigi fizetését nyugdíjként kapva (bizonyos pótlólagos Juttatások­tól elesve), a rabbikarnak immár nem tagjaként, így valamivel nagyobb moz­gásszabadság birtokában. A rabbi kollé­gák azonban nemtetszésüknek adtak hangot, hogy Raj Tamás ily módon „bir­tokon belül marad”, miközben a kötel­mek már nem vonatkoznak rá, így min­den kontroll alól kibújik. Az ügyvezető igazgató erre kérdést intézett hozzájuk: van-e annak akadálya, hogy Raj Tamás templomában nyugdíjasként ellássa a rabbiteendőket? Erre született a testület válasza: ezt egyetlen magyarországi zsi­nagógában sem tartják lehetségesnek. A részletes halachikus indoklás szer­kesztőségünk előtt nem ismert, a hivat­kozási alap azonban minden bizonnyal Raj Tamás népszabadságnak adott nyi­latkozata. Ebben Raj, nevének említése nélkül ugyan, de egyértelműen Schőner Alfréd rabbira célozva az átvilágí­tás szükségességéről beszélt, miközben ezt tényekkel nem támasztotta alá. Ez persze csak az utolsó (nagy) csepp lehe­tett a rabbikar poharában. Raj és kollé­gái között már jó ideje gyűltek a konflik­tusok. A rabbikar az Új Élet március 1-jei számában Somré Emuná néven közzé­tett nyilatkozata hitelveiről már szintén Raj Tamás ellen szólt, hiszen ő volt az egyetlen rabbi, aki ezt nem írta alá (el sem küldték neki), így olyan látszat ke­letkezett, mintha ő az ott taglalt alapel­vekkel („otthonainkat, közösségeinket, minden intézményünket a hagyomány, a Tóra szent szelleme hassa át”) nem azonosulna.

A rabbikari határozat meghozatala után kényes helyzet állt elő: mivel ez formálisan Zoltai Gusztáv kérésére szü­letett, az ő feladata lenne, hogy ezt tu­domásul véve cselekedjen. Ha admi­nisztratív jogkörével élve új rabbit küld a Nagyfuvaros utcába, vagy legalábbis megtiltja, hogy Raj Tamás a templom­ban rabbiként működjön, igen népsze­rűtlen lépésért kell vállalnia a felelőssé­get a körzet, de a tágabb közvélemény előtt is, hiszen Raj Tamás a zsidó köz­életen túl is széles körben ismert, hite­les személyiség. Ha viszont nem lép, a maga által kért „ítéletről” nem vesz tu­domást, amivel szintén saját hitelét rontja – mindenekelőtt a rabbikar sze­mében. Így egyelőre arra az álláspontra helyezkedik, hogy egy nyugdíjasnak ő munkáltatóként már nem felettese, ve­le kapcsolatos döntést nem hozhat. A rabbikar szintén vár: tekintélyét csor­bítaná, ha a határozatot nyilvánosságra hoznák, ám azt nem követné Raj Ta­más letiltása a szószékről. Végül a leg­inkább érintettnek sem érdeke, hogy a személyét oly súlyosan érintő, rá oly veszélyes ügy nyilvánosságra kerüljön.

A feszült légkörben most színfalak mögötti tárgyalások folynak (hosszú idő után először). Hírek szerint kollégái jelenlétében Schweitzer József orszá­gos főrabbi, azt ajánlotta Raj Tamás­nak, nyilvánosan vonja vissza a Népszabadságban tett nyilatkozatából a kol­légái által sérelmezett részeket. A kérde­zett erre úgy válaszolt, hogy amennyi­ben az általa bírált jelenségek a hit­községben megszűnnek, készséggel eleget tesz majd e kérésnek. Patthely­zet állt elő. Állítólag az a lehetőség is fölmerült, hogy az ügyben Bész Din döntsön, ha nem Magyarországon (en­nek az ügyben érintett Schweitzer Jó­zsef a feje) akkor más országban, ám erről sem született döntés.

Nyomásgyakorlásként a „fekete bá­rányra”, felmerült az a lehetőség, hogy a Nagyfuvaros utcai lelkipásztori teen­dőit „egy fiatal rabbi” lássa el, aki min­den valószínűség szerint a jelenleg nem túl jelentős Páva utcai körzetben működő Markovics Zsolt lenne. Ő volt az, aki a BZSH február 18-i közgyűlésén nyilvánosan is kijelentette, hogy Raj Tamás megsértette a Tóra szellemét. Ilyen súlyos vád nyilvánosan más szájá­ból még nem hangzott el Raj Tamás el­len. A körzetben az új rabbi aligha len­ne túl népszerű, így hírek szerint már az önálló hitközséggé alakulás lehető­sége is fölmerült, noha Streit Sándor elöljáró szerint a vezetőség összejövetelein ez az alternatíva nem került szó­ba. A szakadás feltehetőleg a „csapok elzárását” is jelentené, ami az évi mint­egy hatmillió forintos büdzsével műkö­dő körzetet igen nehéz helyzetbe hoz­ná – még akkor is, ha Raj Tamás és az elöljáróság az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tett az anyagi önállóso­dás irányába. A költségvetés túlnyomó részét még mindig a BZSH fedezi és erősen kétséges, hogy az eddig több­ségükben havi ötven forintot fizető, jelentős részben támogatásra szoruló idősekből álló gyülekezet tudná-e, akarná-e vállalni ezt az áldozatot.

 

Az alábbi kérdéseket kívántuk feltenni Raj Tamásnak és Schweitzer Józsefnek, akik azonban elzárkóztak a nyilatkozattól. Ha fenti cikkünk­re vagy alábbi kérdéseinkre válaszolni kívánnak, legközelebbi, szeptem­beri számunkban szívesen helyt adunk mind az ő, mind más hitközségi vezetők álláspontjának.

Kérdések Raj Tamáshoz

Három éve fölmerült, hogy Ön lesz a Dohány utcai templom főrabbija. Mi­lyen hatáskört kívánt akkor magának ehhez? Miért nem került végül ebbe a tisztségbe?

Tavasszal a Népszabadságnak adott interjújában bírálta az országos főrab­bi tisztségét és az ehhez rendelt nagy hatáskört. Mi az, amivel nem ért egyet? Mit ért azon, hogy „visszarendeződés a hitközségben”?

Mivel tudja alátámasztani a Schőner Alfrédra tett inszinuáló célzást?

Az elmúlt évben miért nem ment el a rabbikar üléseire és a hitközség kép­viselő-testületi üléseire? Nem kívánt utólag csatlakozni a rabbikar Somré Emuná néven kiadott nyilatkozatához?

Ön nyíltan beszélt a hitközséggel való megromlott viszonyáról, de az Ön ál­tal vezetett Makkabi kiadó könyveit a hitközség támogatja – vagy közvetle­nül, vagy bizonyos példányszám felvásárlásával. Hogyan sikerült a jó vi­szonyt e területen megőrizni?

Kérdések Schweitzer Józsefhez

Három évvel ezelőtt, mikor Landeszman György megüresedett Dohány ut­cai székébe kerestek utódot, felmerült Raj Tamás neve. Hogyan vélekedett a jelölt személyéről, az általa igényelt hatáskörről?

Hogyan vélekedik ma az országos főrabbi hatásköri tervezetéről, amely – úgy tűnik – a Rabbiképző Intézet éléről való nyugdíjba vonulása kapcsán, az Ön személyére szabott?

Számos betöltetlen rabbiállás van Budapesten és országszerte. Valóban nincs szüksége a hitközségnek – ahol már csak 10 rabbi praktizál – a tizen­egyedik munkájára?

Amikor a rabbikar 7:2 arányban megszavazta Raj Tamás nyugdíjazását, az ülés egyik résztvevője úgy érvelt: nem ildomos valakinek a terhére dönteni az ille­tő távollétében, meg kéne hallgatni az ő érveit is. Miért nem került erre sor?

Fél éve Lőwy Tamás főrabbi a rabbik vallási szabályt szegő életére utalt, ám Ön akkor elhárította ezt a feltételezést. Tavasszal a közgyűlésen Raj Tamás kapcsán már Ön célzott erre. A két ülés között változott valami?

Somré Emuná – a Hit Őrzői. A rabbikar ilyen néven tett közzé igen szigorú hangú állásfoglalást tíz aláírással – egyedül Raj Tamás neve hiányzott az alá­írók közül. Miért nem küldték el neki a szöveget, hogy csatlakozzon? Mint országos főrabbi, a rabbik felettese, hogy látja: egyetlen rabbi nem felel meg csupán az abban foglalt elvárásoknak?

Milyen indokkal döntött úgy a rabbikar 9:1 arányban, hogy Raj Tamás a jö­vőben ne gyakorolhassa hivatását?