Egy nemzet születése

Dr. Karl Albrecht-Weinberger / 2007 november

„Paul Goldman 1900-ban, Budapesten született, és kalandos utazás után érkezett Izraelbe – akkor még Palesztinába – 1940-ben. Jelentkezett az angol hadseregbe, kétszer is megsebesült Tobruk-nál – a Rommel hadserege elleni harcban –, és 1943-ban végül helytállását elismerve bocsátották el a hadsereg kötelékéből. Úgy határozott, hogy fényképészként akarja keresni kenyerét. 1943 és 1965 között negyvenezer fényképet készített…”

	Paul Goldman felvétele

A ma megnyíló kiállítás meglehetősen nemzetközi ügy. Négy ország szerepel benne: Izrael, az Egyesült Államok, Ausztria és természetesen Magyarország.

Paul Goldman 1900-ban, Budapesten született, és kalandos utazás után érkezett Izraelbe – akkor még Palesztinába – 1940-ben. Jelentkezett az angol hadseregbe, kétszer is megsebesült Tobruk-nál – a Rommel hadserege elleni harcban –, és 1943-ban végül helytállását elismerve bocsátották el a hadsereg kötelékéből. Úgy határozott, hogy fényképészként akarja keresni kenyerét. 1943 és 1965 között negyvenezer fényképet készített. Javarészt különféle sajtóügynökségek és újságok számára. Sztárriporter lett a kamerájával. A negatívokat gondosan archiválta és feliratozta – természetesen magyarul.

Ahogy az annak idején szokásos volt, mindenki ismerte a képeket, de a fényképészt csak kevesen ismerték. Goldman úgy halt meg 1986-ban, hogy a nyilvánosság alig figyelt fel halálhírére. A Bécsben élő David Rubinger, Goldman tanítványa volt a kevesek egyike, akik számára fogalom volt Goldman. 2003-ban egy konkrét fényképet keresett Ben Gurion-ról, és emlékezett rá, hogy Goldmantól kellett, hogy származzon. Arra is emlékezett, hogy Goldman-nak van egy lánya. Így hát keresésébe fogott. Rövidre fogva a történetet, megtalálta Goldman lányát és a negyvenezer negatívból álló archívumot. A negatívok kartonokban tárolva hevertek egy szerény kis házikó padlásán. Volt ott kartoték és napló is – minden magyarul. A tárolás messze nem volt professzionális.                                       

Rubinger szerencsére ismert egy Detroit-ban élő amerikait, Spencer Partrich-et, aki izraeli fénykép-archívumra akart szert tenni. Spencer Partrich megvásárolta a negatívokat, gondoskodott szakszerű tárolásukról és megbízta Rubingert, hogy állítson össze mintegy 100-at a képek közül, kiállítás céljából. 2004-ben nagy sikerrel mutatták be a kiállítást Izraelben. Utána amerikai turnéra indult. És mivel Rubinger hosszú évek óta múzeumunk barátja, Bécs lett az első európai állomás. Azután felvállaltuk, hogy Paul Goldman-t ott állítsuk ki, ahol tulajdonképpen elsőként kellett volna bemutatni – hazájában, Magyarországon.

Most pedig magáról a kiállításról

	Ben Gurion – fotó: Paul Goldman

A képek 1943 és 1964 között készültek. Az államalapítás előtti és a közvetlenül azt követő időszakot mutatják be. Elképesztőn keveset tudnak az európai emberek arról, hogy milyen volt ez a kor Palesztinában, majd Izraelben. Pedig nagyon nagy az érdeklődés az izraeli–arab konfliktus iránt. De hogyan lehetne megérteni a mai konfliktusokat, ha nem ismerjük a törtenelmi alapot? Ezen képek mindegyike Izrael történetének fontos fejezetét képviseli.

A fején álló Ben Gurion nem csak komikus, hanem egyúttal a nem-konvencionalis, magabiztos, saját látomásáról mélységesen meggyőződött személyiség jelképe is. A zátonyra futott „Altalena” képe: a fiatal állam nem tűr meg önálló fegyveres testületeket es ennek érvényesítésére katonai erőt is kész bevetni – de Menachem Begin részéről is teljesítmény volt, hogy tudomásul vette ezt az elvet.

Bevándorlókat látnak Európa deportácios táboraiból. Bevándorlókat Jemenből. A lerombolt Dávid király szállodát – az angolok elleni harc jelképét. Egy másik képen azonban Lord Gort főbiztos zsidó katonákkal beszélget – ami az angolokkal együtt vívott harcot jelképezi a náci Németország  ellen.

	Zsidó katonák a brit hadseregben – Fotó: Paul Goldman

Mind a zsidók, mind a nem-zsidók számára lehetőséget kínál ez a kiállítás arra, hogy kibővítsék történelmi ismereteiket, hogy választ találjanak néhány kérdésre, de főként arra, hogy sok új kérdést felvessenek. Lesz talán olyan, akit arra ösztönöz ez a kiállítás, hogy új ismereteket szerezzen Izrael kezdeti korszakáról. Az is lehet, hogy egyik-másik világos, egyértelmű ítélet jelen kiállítás jóvoltából veszít majd némileg tiszta és egyértelmű voltából. És lehetséges, hogy a mai problémák ilyen vagy olyan megítélése differenciáltabb és megértőbb irányba mozdul el.

Ennek reményében köszönetet szeretnénk mondani azoknak a személyeknek, akik lehetővé tették ezt számunkra. David Rubinger nem csupán a képek kiemelkedő szakmai minőségét és művészi értékét ismerte fel, hanem történelemszemléletünket alakító jelentőségüket is. Ő hozta felszínre ezt a kincset.
Spencer Partrich nagyvonalú támogatásával nagymértékben elősegítette, hogy minél többen megismerkedhessenek ezzel a kiállítással. Az ő lelkesedése és munkánkba vetett hite nélkül nem lennének itt ezek a képek. Ezúton is szeretném mindkettejüknek kinyilvánítani hálás köszönetemet.

(Megnyitóbeszéd november 12-én, a Bálint Zsidó Közösségi Házban rendezett kiállításon. A szerző a Bécsi Zsidó Múzeum igazgatója. A kiállítás december 12-ig tekinthető meg.)