Egy könyv utóélete

Forrás: Népszabadság

F. R / 2007. november 2. Hírt adtunk róla még tavasszal (Népszabadság, március 30.), hogy igazán különleges könyv jelent meg a hazai boltokban az Ex Libris Kiadó jóvoltából: Lebovits Imre, maga is a holokauszt túlélője, Zsidótörvények – Zsidómentők című műve.

	képaláírás

A szerző páratlanul nagy munkával kötetében egybegyűjtötte azokat a dokumentumokat, amelyek bemutatják azt az utat, amelyen haladva az ország politikai elitje eljutott a zsidótörvények kiteljesedéséig. Sorra veszi azokat a parlamenti vitákat, határozatokat, törvényeket, amelyek következtében magyar állampolgárok váltak jogfosztottá, másodrendűvé, s felidézi a munkaszolgálattal kapcsolatos tényeket.

Lebovits Imre a kötet második felében mintegy hétszáz zsidómentő történetét írja le hátborzongatóan tömör tényszerűséggel. Olyanokét, akik a legszörnyűbb körülmények között is emberek maradtak. Hétszáz történet, olyanoké, akik utóbb tetteikért Izrael Államtól kiérdemelték, hogy a Világ Igazai közé kerüljenek az üldözöttek mentéséért.

A dokumentumkötet sikert aratott. Ám Lebovits Imrének volt még egy álma, s ehhez az álomhoz kitartása, mert Lebovits Imre nem egyszerű eset: ha valamit a fejébe vesz, akkor azt meg is valósítja. A hajdani munkaszolgálatos és deportált, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, az egyetem központi könyvtárának volt főigazgatója szűkebb körben arról is ismert, mennyit tett szülőhelyén a tiszafüredi zsidók emlékhelyeinek megőrzéséért, azoknak az embereknek az elismertetéséért, akik a vészkorszakban életük kockáztatásával mentettek üldözötteket. Így ismerhette el a kései utókor Horváth Kálmán százados, Almásy Tibor honvéd ezredes és Nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter zsidómentő tevékenységét. Tiszafüreden felújították a zsidó temetőt és mártíremlékhelyet, kiállítást szervezett a helyi Kiss Pál Múzeumban, emléktáblát helyeztetett el a hajdani tiszafüredi gettó területén. Kezdeményezésére Horváth Kálmánt a kilencvenes években előbb ezredessé, majd dandártábornokká léptették elő, s Lebovits kezdeményezésére megkapta a Világ Igazai izraeli kitüntetést. Almásy Tibort a kilencvenes évek végén dandártábornokká léptették elő, 2003-ban pedig Nagybaczoni Nagy Vilmos emléktáblát kapott a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán.

A 78 éves Lebovits Imre most sem elégedett meg azzal a száraz ténnyel, hogy kötete megjelent: úgy gondolta, az általa összegyűjtött dokumentumokat meg kell ismerniük a fiataloknak, ezért támogatókért talpalt, hivatalokkal levelezett. És megnyerte őket. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium levélben ajánlotta a könyvet az iskolák vezetőinek a figyelmébe. Erdő Péter bíboros – aki elismeréssel nyilatkozott a kötetről – pedig az iskolák és egyéb közösségek számára – figyelemfelhívásul – ötven példányt rendeltetett meg a Főegyházmegyei Hivatalnak.

Fél évvel a kötet megjelenése után teljesülni látszik Lebovits Imre álma. Több mint kétezer kötet került a támogatóknak köszönhetően különböző intézményekbe, 1115 példány iskolákba, 360 pedig könyvtárakba.