Egy kis zsidó demográfia

A mellékelt táblázatokban a Zsidó Világkongresszus által közzétett adatokat is­mertetjük, amelyek a világ zsidóságá­nak országonkénti eloszlását mutatják.

Mivel a táblázatokban olvasható szá­mok nem népszámlálással, hanem a legkülönfélébb becslésekkel készültek, korántsem olyan megbízhatóak, mint mondjuk a magyarországi népszámlá­lás adatai. Mint az alábbiakból ki fog de­rülni, például az 5,8 amerikai millió zsi­dó lehet akár 7 millió, akár 5,5 millió – attól függően, hogy milyen kategóriák­kal közelítünk hozzá.
Mindjárt az első kérdés: az adatok megbízhatósága. Az egyes országok­ban egészen eltérő források használa­tára kényszerülünk. A Szovjetunióban (illetve annak utódállamaiban) a zsidó nemzetiségű polgárokat pontosan szá­mon tartották, csakhogy éppen ezért rengeteg zsidó igyekezett megszaba­dulni attól a hátránytól, amit a személyi igazolvány „nemzetiség” rovatába be­jegyzett „jevrej” szócska jelentett. Ezért az akkurátus statisztikai kimuta­tás a valóságosnál minden bizonnyal alacsonyabb számot tartalmaz. Az euró­pai országok döntő többségében vi­szont 1945 óta semmiféle állami nyil­vántartás nincs, így a legfőbb forrás a hitközségek statisztikája (adófizetők, házasságok, temetések stb.), amely nyilvánvalóan nem tartalmazza a zsidó­ságnak azt az egyre növekvő hányadát, amely nem kötődik a valláshoz. Továb­bi módszer az utolsó olyan népszámlá­lás adatainak felhasználása, amely még a vallásra is rákérdezett. Ebből lehet aztán az ún. extrapoláció módszerével következtetni a mai zsidó népességre. (Magyarországon elsősorban ilyen becslésen alapul a zsidók létszámáról forgalomban lévő leggyakoribb 80-100 ezres adat.) Számos országban részle­tes szociológiai felmérés is készült a zsidóságról, mivel azonban ezek mód­szertana meglehetősen különböző, az adatok nehezen összevethetőek. Maga az egységes módszertan is problema­tikus, hiszen például a későbbiekben ismertetendő amerikai felmérés tele­fonos megkérdezésen alapult, ami Ma­gyarországon – módszertani problé­mák mellett – már csak a várható re­akciók miatt is nehezen lenne elkép­zelhető. A források különbözősége késztette arra Sergio della Pergola pro­fesszort, a jeruzsálemi Héber Egyetem demográfiaprofesszorát, hogy az euró­pai országokat adataik megbízhatósá­ga szempontjából négy kategóriába so­rolja. Az alábbi táblázat az adatok meg­bízhatóságának problémáit illusztrálja: összehasonlítjuk a World Jewish Congress (WJC) adatait Pergola professzo­réival. Mellette zárójelben az ország adatainak megbízhatósági kategóriáit tüntetjük fel („A” a legjobb, „D” a leg­rosszabb).
A WJC adatainak mérlegelésekor szá­mításba kell vennünk azt is, hogy a zsi­dóság ma olyan népmozgást él meg, amely arányaiban minden eddigit felül­múl („eltekintve” természetesen a holo­caust hekatombájától). 1985 óta több mint egymillió zsidó hagyta el a Szovjet­uniót illetve annak utódállamait. Több­ségük Izraelbe és Észak-Amerikába köl­tözött, de harmincezren telepedtek le Németországban is. Az utóbbi egy-két évben ez a mozgás lelassult, mivel azon­ban a volt szovjet befolyási övezetben a politikai instabilitás igen nagy, további nagyarányú migrációk nem zárhatók ki.
(Könnyen elképzelhető, milyen reakció­kat váltana ki e régió lakóiból, ha a szélsőséges Zsirinovszkij akárcsak a ha­talom közelébe kerülne.) Ezért a táblá­zat adatait szemlélve nem szabad elfe­lejtenünk, hogy százezres nagyságrendű eltolódást látunk a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest, és feltehetőleg ugyan­csak nagy elmozdulást olvashatunk ki majd egy tíz évvel később készítendő táblázatból. Hogy a nagyságrendi eltoló­dások milyen drámaiak voltak, jól látha­tó az alábbi összehasonlításból, amely az európai zsidóság arányait mutatja a világ zsidóságán belül.
A demográfiai vizsgálódáskor számbaveendő legnagyobb súlyú tényező azon­ban az, hogy a zsidóság határai mára teljesen elmosódtak, átjárhatóvá váltak. A hagyományos közösségekben a hova­tartozás egyértelmű és világos volt val­lás, társadalmi munkamegosztás és gyakran nyelv szerint is: a választóvo­nalak tiszták voltak és nehezen (vagy egyáltalán nem) átjárhatóak. Ma a tole­ráns és jóindulatú nyugati társadalmak­ban a zsidóság választható kategória lett, amelyből úgy lehet ki- és bejárkálni, mint egyik házibuliból a másikba. Ez nehéz helyzetbe hozza a szociológusokat, akik valamely kritérium alapján definiál­ni kívánják az egyre cseppfolyósabbá váló csoportot. Az 1990-ben az Egyesült Államokban végzett monstre National Jewish Population Survey (WPS) három kategóriát vezetett be: a „core” (mag) kategóriába sorolják mindazokat, akik zsidónak születtek/betértek és zsidónak is vallják magukat. Ebbe a csoportba 5,5 millióan kerültek. Az „extended” (kibővített) csoportba tartoznak azok, akik (legalább részben) zsidó felmenők­től születtek, de nem tartják magukat zsidónak. Az ő számuk az utóbbi húsz évben robbanásszerűen nőtt és ma eléri az 1,3 milliót. Végül a legkülső („enlarged”) körbe sorolták azokat a nem zsidókat, akik zsidó párjukkal élnek kö­zös háztartásban. Az ő számuk az utób­bi húsz évben több mint négyszeresére nőtt és ma eléri az 1,35 milliót.
A fenti „kemény” mag körében azon­ban a vegyes házasságok aránya har­minc év alatt 10-ről 50 százalék fölé nőtt. E tendenciát látva a (nem ortodox) zsidó közösségek szószólói már a hat­vanas években kitalálták az „outreach” fogalmát, ami többek közt olyasmit je­lent, hogy „ha gyermekeink nem zsidó­val házasodnak, próbáljuk meg a házas­társat közelebb hozni vallásunkhoz és őrizzük meg ekképp a gyerekeket a zsi­dóság számára”. E próbálkozás (ami máig is vita tárgya az amerikai zsidó kö­zösségekben) mérsékelt sikerrel járt: a nem zsidó partner az esetek 10 százalé­kában választotta a zsidóságot, a ve­gyes házasságokból született gyerekek­nek pedig 28 százalékát nevelik zsidó­ként. Mindehhez hozzá kell számolni az amerikai zsidóság körében kimutatott átlagos gyerekszámot, ami 1,5, tehát az országos átlag alatt van.
Az európai zsidó közösségek hányat­tatásaik után feltehetően még gyen­gébb demográfiai „teljesítményt” nyújta­nak. Az erős civil gyökerekkel rendel­kező Újvilágban a „mag” kétharmada tar­tozik valamilyen zsinagógához. A szekulárisabb Nyugat-Európában ez az arány feltehetőleg jóval alacsonyabb, Magyarországon (ahol a hitközség nem hozza nyilvánosságra adatait) legfeljebb 10 százalék körül lehet, az ateista Szovjet­unió utódállamaiban pedig jó, ha 1-2 százalék. Az asszimilációs veszteségek is ennek megfelelően nagyobbak. Per­gola professzor az amerikaihoz hasonló demográfiai mutatókkal rendelkező, de gyengébb kötődésű nyugat-európai zsi­dóságban a csökkenés arányát két ge­neráció között 25-30 százalékra be­csüli. Az alija ügyén buzgólkodó és (hi­vatalból) vészharangot kongató Jewish Agency munkatársai pedig azzal ijeszt­getnek, hogy az orosz zsidóság, amely felmenőitől szinte semmiféle kötődést nem örökölt, még a mostani nemzedék során felszívódik, ha nem vándorol sür­gősen Izraelbe.
A diaszpóra trendjeivel szemben Izrael képezi az ellenpólust. Ebben a zsidó or­szágban a gyerekek nyilván megmarad­nak zsidónak (és azok lesznek a nem zsi­dó bevándorlók gyerekei is). Az átlagos gyerekszám itt 2,3 (igaz, hogy a közép­osztályosodás folyamatával párhuzamo­san csökken). Így több mint kétezer év óta először belátható közelségbe került egy új jelenség: az izraeli zsidóság szá­ma felülmúlja majd a diaszpóráét.

A zsidóság
elhelyezkedése a
világ országaiban 1994-ben, a
Zsidó Világkongresszus adatai
alapján:

USA
5,80 millió
Izrael
4,42 millió
Franciaország
600 000
Oroszország
600 000
Ukrajna
446 000
Kanada
360 000
Anglia
300 000
Argentína
250 000
Dél-Afrika
114 000
Ausztrália
100 000
Brazília
100 000
Magyarország
80 000
Németország
60 000
Üzbegisztán
45 000
Moldávia
45 000
Mexikó
40 000
Belgium
35 000
Belorusszia
34 000
Olaszország
31 000
Uruguay
30 000
Hollandia
30 000
Irán
25 000
Azerbajdzsán
25 000
Törökország
20 000
Svájc
19 000
Venezuela
18 000
Chile
17 000
Svédország
16 000
Kazahsztán
15 000
Románia
15 000
Spanyolország
15 000
Lettország
15 000
Grúzia
13 000
Lengyelország
10 000
Ausztria
8 000
Kolumbia
8 000
Marokkó
7 500
Dánia
7 000
Litvánia
6 500
Szlovákia
6 000
Csehország
6 000
India
6 000
Tádzsikisztán
5 000
Új-Zéland
5 000
Peru
5 000
Görögország
5 000
Panama
4 500
Kirgizia
4 500
Bulgária
4 000
Észtország
3 000
Etiópia
3 000
Szerbia
2 500
Costa-Rica
2 500
Tunézia
2 500
Hongkong
2 000
Türkmenisztán
2 000
Horvátország
2 000
Puerto-Rico
2 000
Írország
1 800
Finnország
1 300
Ecuador
1 000
Japán
1 000
Norvégia
1 000
Zim babve
975
Salvador
920
Paraguay
900
Jemen
800
Guatemala
800
Bolívia
700
Gibraltár
600
Luxemburg
600
Monaco
500
Kenya
450
Bosznia
400
Kuba
400
Izland
400
Zaire
320
Szíria
300
Örményország
300
Portugália
300
Jamaica
300
Szingapúr
300
Thaiföld
200
Bahama-szigetek
200
Irak
200
Suriname
150
Honduras
120
Azok az országok, ahol
100 zsidó-
nál kevesebb van: Egyiptom, Fülöp-
szigetek, Indonézia,
Dél-Korea,
Tzyvan, Botswana, Zambia, Algéria,
Mozambik, Barbados,
Namíbia,
Trinidad és Tobago,
Líbia, Bér-
muda-szígetek, Szlovénia, Albánia,
Francia Guyana, Málta,
Mauritánia,
Szváziföld.
Ország
WJC-adatok*
Pergola adatai*
megbízhatóság
Franciaország
600
530
C
Oroszország
600
470
B
Ukrzyna
446
375
B
Magy-Britannia
300
315
C
Magyarország
80
57
D
Belgium
35
31.8
C
Finnország
1,3
1,3
A

* adatok ezer főben
(Forrás: Sergio della Pergola: An OverView of Demographic Trends of the European Jewry, In: Jewish Identities in Modern Europe. Oxford Center for Hebrew and Jewish Studies, 1994)

Évszám
1700
1800
1860
1900
1939
1945
1960
1990
A világ zsidósága* i
100
2 500
5 300
10 600
16 600
11 000
12 160
12 806
Európai zsidóság* Európai zsidóság a világ zsidóságá-
719
2 020
4 668
8 776
9 500
3800
3241
2157
nak %-ában * adatok ezer főben
65,4
80,8
88,1
82,7
57,2
34.5
26.7
16.8
Forrás: Pergola: id.m.