Egy furcsa nyilatkozat

2007. július 14. Miként arról az írott sajtó több helyen is beszámolt, Vámos György, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) sajtóreferense a minap megengedhetetlennek és veszélyesnek minősítette Gyurcsány Ferenc politikai manőverét, “amellyel antiszemitizmussal vádolja a legnagyobb ellenzéki pártot, a Fideszt, és annak elnökét, Orbán Viktort”.

A tudósítás szerint Vámos “az Echo TV szombati adásában elmondta: erkölcsi és politikai szempontból egyaránt megengedhetetlen a miniszterelnök taktikázása, mert minden alapot nélkülözve vádaskodik nemcsak belpolitikai vitákban, hanem a nemzetközi kapcsolatok területén is, sőt még a külföldi sajtóban is… Véleménye szerint az antiszemita kártya kijátszása veszélyes fegyver. Alaptalan félelmet kelt a hazai zsidóságban, és tovább fokozza a társadalmi megosztottságot, külföldön pedig visszatetszést kelt”. A BZSH sajtóreferense hozzátette azt is, hogy a miniszterelnök egy olyan párt elnöke, melynek jogelődje “Izrael állam legádázabb ellenségei közé tartozott”.

Vámos feltételezhetően nem egyeztette nyilatkozatát a Mazsihisz vezetőségével, ugyanis Feldmájer Péter elnök szerint “Magyarországon nem lehet még egy olyan zsidó embert találni”, aki Vámos véleményével egyetértene.

Releváns statisztikai információk híján nem tudjuk, vajon hány magyarországi zsidó ért egyet Vámos nyilatkozatával, ám határozottan úgy tűnik, hogy leginkább maga Vámos nem ért egyet a saját véleményével. Legalábbis ez derül ki eddigi megnyilatkozásaiból. Például – az általa egyébként a “Fidesz-rohamosztag, az úgynevezett jobboldali értelmiség« oszlopos tagjaként” aposztrofált – Lovas Istvánnak írt nyílt leveléből, amelyben a következőket olvashatjuk: “Nyugat-Európában a jobboldal nem jelenti rögtön az antiszemitizmust. Nálunk azonban ez, úgy látszik, tradíció.” Majd máshol egy interjúban feltett kérdésre – “Milyen következményekkel jár a jobboldali hatalomra nézve, hogy néma cinkosságot vállal a nyílt antiszemitizmussal?” – a következőket válaszolja: “Ezek után ne csodálkozzon a Fidesz részéről senki, ha egy kalap alá veszik a pártot az általa favorizált patologikus gondolkodású támogatóival. Így érthető, hogy a Fidesz nem oldotta meg a zsidó kárpótlást, sőt erre nem is törekedett. Szimpatizánsai ugyan több ízben ajánlottak néhány megoldást, mondván, van kötél és van lámpavas – lehet választani.”

A Fidesznek az antiszemita csőcselékkel vállalt néma cinkosságáról szólt fentebb Vámos, miként tette ezt Gyurcsány Ferenc is. A miniszterelnök soha nem vádolta antiszemitizmussal a jobboldali pártot vagy annak egyes tagjait. (Ezért is volt cinikus és ostoba Navracsics Tibornak a lényeget elfeledtetni igyekvő kérdése, amelyet a parlamentben Gyurcsány Ferencnek szegezett: antiszemitának tart engem, miniszterelnök úr?) Gyurcsány annyit állított – például a The Timesnak adott interjújában, kifejezetten a lap kérdésére válaszolva -, hogy “a Fidesz érdekközösséget vállal a szélsőjobboldali antiszemita erőkkel…, nem akarnak tőlük elhatárolódni”. Az interjút követő parlamenti vitában pedig arról beszélt, hogy a Fidesz menteni próbálja a menthetetlent, és elmossa a különbséget a tisztességes jobbközép, a konzervatív pártok és a szélsőséges radikálisok, nacionalisták és a soviniszták között. Gyurcsány ebben egyébként szinte szó szerint ismételte Feldmájer nyilatkozatát, aki szerint a Fidesz ugyan elvi szinten állást foglal az antiszemitizmussal szemben, de “gyakorlati politikájában ez nem mindig és nem határozottan jelenik meg”, példaként említve Balog Zoltánt, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának fideszes elnökét, aki egy televíziós műsorban egyértelműen elhatárolódott a szélsőjobboldali megmozdulásoktól, de korábbi, Kossuth téri megszólalásakor, a bőszen zsidózó szélsőjobboldaliaktól körülvéve ugyanezt nem tette meg.

Mára már rég túl vagyunk a “genetikusan kódolt baloldalról”, az “idegenszívűségről” vagy a “bankárkormányról” szóló kódolt, de mindenki által könnyen dekódolható beszédeken és üzeneteken, s a buzizó-pedofilező szakállas bácsis metaforákon. Ma már ott tartunk, hogy a Fidesz elnöke, ugyanaz, aki nemrég kedvenc lapjának nevezte a szélsőséges írásoktól hemzsegő Demokratát és Lovas lapját, a Magyar Nemzetet, immár védelmébe veszi az árpádsávos zászlót, nem tudomást véve annak történelmi szerepéről, s negligálva azt, hogy magyar állampolgárok (zsidók és nem zsidók) érzékenységét, emlékezetét és személyes tragédiáit milyen mértékben érinti e zászló szimbolikája. A Fidesz vezetése mind a mai napig nem tette egyértelművé a szélsőjobboldali antiszemita csoportoktól való következetes és feltétel, illetve kivétel nélküli elhatárolódását. Ennek legutóbbi árulkodó példázata, amikor a párt elnökségének emblematikus figurája, Kósa Lajos nem volt hajlandó elítélni a Klubrádió adását Debrecenben megzavaró, árpádsávos zászlók alatt nyíltan zsidózó, cigányozó és buzizó csőcseléket.

Gábor György-Buda Péter, egyház-politikai szakértők

(Forrás: www.nol.hu)