Egy fontos mű

 Szép ajándékot kapott a magyar olvasóközönség 1991 tavaszán. A Gondolat Kiadó a Bethlen Gábor Könyvkiadó közreműködésével újra megjelentette Simon Dubnov: A zsidóság története című művét. A szedés Simon Dubnov: A zsidóság története az ókortól napjainkig (Bp. 1935. Tábor Kiadó) című kötete alapján készült. Kiegészítették Szabolcsi Bence: A zsidóság története Magyarországon című tanulmányával 1938-ból. Ő fordította az eredeti művet jiddisből.

Annak idején ez a könyv öt kiadást ért meg Magyarországon. Az utolsó megjelenésekor 1942-ben Dubnov már nem élt. 1941. december 8-án agyonlőtték a rigai gettóban. Az 1935-42 közötti Magyarországon megjelent könyvek és a jelenlegi kötet csak összesítése, rövidített sűrítménye Simon Dubnov fő művének, amely magyarul nem jelent meg (Weltgeschichte des jüdischen Volkes). Erről a hatalmas, 10 kötetes munkáról Dubnov úgy nyilatkozott, hogy ez részint a világ története, a zsidóság története a világ történetén át nézve. 1925-1929 között írta, és ez a zsidóság történetének első kizárólag világi szempontú áttekintése. Hatalmas területet ölelt fel a szerző kutató munkája, amelyben szakítva a szellemtörténeti szemszöggel, ún. „szociológiai történetírás” érvényesül. Dubnov a zsidó közösségeket vizsgálja, nem egyes zsidók kiugró teljesítményeit, vagy egyéni sorsát. Vizsgálata szerint minden korszaknak megvolt a maga kiemelkedő zsidó közössége, amely jelentősebb volt a többinél, és mintegy vezető szerepet töltött be. Sorra veszi Kánaánt, Egyiptomot, a vándorlást a pusztában, Izrael és Juda zsidó királyságait. Majd Babilónia, Spanyolország és a Rajna-vidék következik. A késői középkorban és az újkor hajnalán Lengyelország-Litvánia területére helyeződik át a súlypont. Könyve lezárásakor még csak megkezdődött a reményteljes palesztinai telepítés és Észak-Amerika mint a diaszpóra új centruma épp csak kirajzolódott. Könyve szemléletére jellemző, hogy a kulturális, illetve vallási dicsőség időszakának nagyobb figyelmet szentel. így az ókor foglalja el a mű közel felét. Röviden érinti a sötét középkort, és épp csak megcsillantja a felszabadulás, az államalkotás nagy lehetőségét az akkor már virágzó cionista mozgalomban. Ő nem felejtette el azt a zsidó népi környezetet, amelyből származott.

1860-ban született a bjelorusziai Msztiszlavlban. 13 éves koráig nem is tudott a cári Oroszország nyelvén. A későbbiekben is lándzsát tört az orosz-lengyel zsidóság nemzetiségének, hagyományainak megtartása és a galutban vitt vezető szerepe mellett. Harcolt az asszimiláció ellen, de tartózkodóan írt a szerinte meg­valósíthatatlan cionista törekvésekről. Mint egykori forradalmár, tanulmányozta a „kulturális nemzetiség” elméletét és ennek megfelelően kisebbségi jogokat követelt a zsidóság számára. Ez lényegileg megegyezett a korabeli ausztromarxista, illetve Bund ideológiával. Mint ilyen, nem vívta viszont ki a szovjethatalom ideológusainak rokonszenvét. 1922-ben kénytelen elhagyni Oroszországot. Kivándorlási engedélyét Gorkij támogatásával magától Lenintől kérte. Útipoggyászában magával vitte hatalmas munkájának megkezdett kéziratanyagát.

Berlinben folytatta munkásságát, nem sejtve, hogy hajlott korában ismét emigrálni kényszerül. 1933-tól Rigában, a zsidóknak nemzetiségi és kisebbségi jogokat biztosító független Lettország fővárosában élt.

Gazdag munkásságának többi eredményével most nem foglalkozunk. A most megjelent könyv annak idején nagy sikert aratott Magyarországon. A teljes mű nem jelent meg nálunk, mert ahogy Friedman Dénes, a később mártírhalált halt zsidó tudós írta: „A hazai könyvpiac nem bírná el az egész mű magyar kiadását”. A kolozsvári Új Kelet című folyóirat – amely ma Izraelben jelenik meg – Föld c. irodalmi mellékletében 1932-ben nagy sikerrel közölt részleteket a könyvből. Hogy mennyire hatásos volt Magyarországon, arra jellemző, hogy a már említett Friedman Dénes 1943-ban kiadott A zsidó történelem és irodalom kistükre című összefoglalója szerkezetileg Dubnov művét követi: a zsidó történelmet és irodalomtörténetet a világtörténet és az egyetemes művelődéstörténet összefüggésein keresztül tárgyalja.

Szabolcsi Bence a magyar zsidóság történetét tárgyaló Függeléke a 30-as évek hivatalos zsidó vezetésének asszimilációs szemléletét tükrözi, de rövidsége ellenére jó szerkesztésben és gazdag tényanyaggal. Az időrendi táblázat nagy segítséget nyújt a zsidó történelemben való eligazodáshoz, az előtanulmányok manapság sajnálatosan gyakori hiánya esetén is. Borsányi Ferenc utószava fontos ismereteket nyújt Dubnov életéről és munkásságáról.

Mindent összevetve, a könyv újra megjelentetése kulturális pozitívum és nagyon szükséges, időszerű eseménye könyvkiadásunknak. Róbert Péter