Egy barátság története

 (Gian Franco Svidercoschi: Levél egy zsidó barátomhoz. Aura Kiadó, 1993. Fordította: Fekete István. 126 oldal, 330 forint.)

A történet valóságos. A Krakkótól hatvan kilométerre fekvő kisvárosban, Wadowicében már az első elemitől kezdve a legjobb baráttá lett két fiú, s azok maradtak a gimnáziumban, sőt az 1938-as érettségi után is, bár az egyik bölcsészhallgatónak ment Krakkóba, a másik műszaki egyetemre, Varsóba. A mindig eminens, színész ígéret Lolek apja nyugalmazott katonatiszt, Jureké a város első ügyvédje. Barátságukat nem zavarta, hogy olykor szembe kerültek egymással: Lolek az iskola keresztény csapatának kapuját védte, Jurek pedig a zsidók csatára volt. Együtt vettek azonban részt a diákcsínyekben, együtt andalogtak ártatlan szerelemben szépséges bakfisokkal.

Az antiszemitáktól olykor megzavart, mégis biztonságos világot megsemmisítette 1939-ben a náci bevonulás. Jurek apjával orosz megszállási területre menekült, és a német lágerekhez hasonló hadifogolytáborba kerültek. A lengyel hadseregbe jelentkezve menekültek, miután kitört a szovjet-német háború. Jurek az Anders-hadsereg tisztjeként harcolt El Alameinnél, a legkegyetlenebb olaszországi ütközetben, Monte Cassinonál. Anyját, húgát Auschwitzban megölték.

Lolek kőbányába kényszerült szülőföldjén, és a szellemi ellenállást szolgáló Rapszódikus Színház tagja lett. Az addig is mélyen vallásos fiú 1942-ben megkezdte tanul­mányait az illegális római katolikus teológián,; 1946-ban pappá szentelték.

Jurek, Jerzy Kluger a háború után Angliában mérnöki diplomát szerzett, majd Rómában telepedett le. 1965-ben az újságokból megtudta, hogy a Vatikánban az Ökumenikus Tanácsban előadást tartott Karol Wojtyla, Krakkó érseke. Másnap már egymás nyakába borult Lolek és Jurek, s „szevasz”-szal búcsúzott egymástól. Barátságuk évtizedek után folytatódott és a mai napig fennáll…

Hogy II. János Pál XXIII. János nyomait követve „újszerű” pápa, azt ma már az egész világ elismeri. A kétezer éves római katolikus egyház történetében volt az első, aki ellátogatott egy zsinagógába, s a háború után is csak egyedüli, aki Auschwitzba zarándokolt. Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát, a könyv Ajánlásának egyik szerzője megírja, hogy a pápa gyermekkori barátját átölelve mondta: Egy napon keresztényeknek és zsidóknak így kell találkozniok…

Számos veszedelmet is rejtő világunkban a római pápa és megnyilatkozásai a békésséget ígérik. Tudjuk ez sokkal nehezebb probléma, minthogy azt akár egy rendkívüli képességekkel és lehetőségekkel rendelkező férfiú hamarosan megoldhatná. Bizonyos azonban és annak örülni kell hogy, mint dr. Schweitzer József főrabbi a Levél egy zsidó barátomhoz másik előszó-írója megállapítja… ennek a szép és megragadó könyvnek a mi korunk, e fájdalmasan megosztott világ számára küldött egyszerű, szép, szíveket átfogó és megrendítő üzenete van!

A könyv szerzője, a Vatikán hivatalos lapjának főszerkesztő-helyettese facsimilében közli a pápa 1989-es levelét barátjához, akit így szólít meg anyanyelvükön: Drogi Jurku, s felhatalmazza, hogy leveléből nyilvánosságra hozza a következő sorokat: „Nemzetek szenvedése, a Holocaust lebeg szemünk előtt, amikor az emberek, a nemzetek és az egész emberiség figyelmét kívánjuk felhívni: a Ti nevetekben a Pápa is felemeli szavát.”

Antal Gábor