Egy ablak szélesre tárul

(Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Az értelmiség felelőssége az ókori Keleten. Tanulmányok az ókori keleti szövegek értelmezése köréből. Századvég Kiadó, Buda- pest, 1992. 404 oldal, 360 Ft.)

Tizenöt tanulmányt tartalmaz a kötet. Az egyes tanulmányok – hosszabbak-rövidebbek – céltudatos csapdába csalják az olvasót. Mindjárt az első -”A tudományos világnézet csapdájában” – azt a látszatot kelti, hogy csupán kultúrtörténeti eszmefuttatásról van benne szó, a csillagjóslás mesterségéről, ami – ugye – a káld(eus) bűvészek (?), varázslók (?), jövendőmön- dók (?) – netán kormányzati tisztviselők – „művészete” volt pár ezer évvel ezelőtt és pár ezer éven át. De ha figyelmesen olvassuk a tanulmányt, hamar kitetszik, hogy Komoróczy Géza körmönfont módon arra készteti a gyanútlan érdeklődőt, hogy nagy figyelemmel kövesse nyomon a fejtegetéseket, amikben van matematika is, csillagászat is, történelem, politika is, meg még sok egyéb más. És mindezt teszi azzal a sejthető szándékkal, hogy végül elfogadtassa velünk végkövetkeztetéseit, amik közül az egyik, szerintem a lényegi: „A babiloni csillagtudomány végzetes dicsőségének igazi tanulsága, a tudománytörténeti tanulság és a személyesen a tudósoknak szóló intelem egyaránt: reflektált gondolkodást.”

A tanulmányok tematikájában mutatkozó bőség zavara egyrészt, a Szombat terjedelmi korlátai másrészt nem teszik lehetővé a kötet tanulmányainak méltó elemzését, azt sem, hogy rámutassunk: az egyes témák, különféleségük, sokszínűségük ellenére, nagyon is illeszkednek egy- máshoz. Csupán néhány tényre van lehetőségünk felhívni az olvasó figyelmét.

Egyik ilyen tény, hogy a tizenöt tanulmány hatalmas, mintegy 5000 évet átfogó ívet alkot, hiszen szerzőnk, amikor – egyebek között – az asszír csillagtudományról, illetve az álomtudományról szólva eljut Freudig meg Krúdyig, s közben meggyőzően érvel, idéz és vitázik szerzőkkel és nézetekkel, a nem történész számára roppant nagy időtávlatokat ölel át.

A tanulmányokra nem csupán a meghökkentő alaposság, elemzőkészség és – képesség jellemző nem csupán a tanulmányok témáit feldolgozó vagy érintő iroda­lom elképesztő méretű ismerete, hanem az is – és számomra, aki a témáknak csak egyikében-másikában vagyok valamennyire is otthonos -, hogy Komoróczy stílusa, a maga egyszerűségével, sallangmentességével, hadd mondjam így – és ezt elismerőleg mondom – mindennaposságával közel tudja hozni az olvasót a témához, el tudja hitetni vele, hogy a korábban netán misztikusnak vélt mezopotámiai-kánaáni- egyiptomi história rugói bizony nagyon is emlékeztetnek a ma történelmének rugóira, egyszóval aktuálisak.

A címadó tanulmány az, ami meghökkenti vagy meghökkentheti a jámbor olvasót: ez a tanulmány – hogy úgy mondjam – „helyére tesz” egy zsidó népi hőst, a mesék, elsősorban a hászid mesék rokonszenves figuráját, azt az Élijáhu-Illés prófétát, akiben a zsidó hagyomány az eljövendő Messiás előhírnökét tiszteli. Komoróczy egyik tétele: „…Élijáhú […] egyszerűen szűk látókörű fundamentalista. […] Élijáhú fundamentalizmusa valójában azzal vált végzetessé, hogy politikává: vallási, erkölcsi normává, programmá lett […] Élijáhú […] szenvedélyes, dogmatikus, fundamentalista. Az ősi (vallási) hagyomány szigorú ügyésze. Nem csinált politikát; ezt elvégezték helyette mások.” És hadd idézzem még Komoróczy konklúzióját: „A bezárkózás a nemzeti hagyományba nem fenntartotta: láttuk, a pusztulásba vitte Izraelt.” Olyan konklúzió ez, amit bizony aligha ártana megszívlelniük a ma nemzeti pántlikás fundamentalistáinak.

Jólesz László