Szombat összeállítás

2008. május 6. Deutsch-Für Tamás a Heti Válasznak adott interjújában úgy nyilatkozott, nem ért egyet apósával, Für Lajossal, aki a Magyar Gárda támogatója. Bayer Zsoltot is élesen kritizálta Magyar Hírlapban megjelent cikke miatt. Für Lajos a szélsőjobboldali barikád.hu-n válaszolt, miután levelének közlését jobboldali lapok állítólag visszautasították. Erős a gyanunk, hogy Für levelét az antiszemitizmus.hu-n is szemlézhettük volna. Az Index is reagált az ügyre, de Deustch-Für nem kívánt apósa durva válaszára viszontválaszolni.

Nem értek egyet az apósommal

Deutsch-Für Tamás: horngábori stílusban küldtem el Bayer Zsoltot kalandos helyekre

Forrás: Heti Válasz

2008. május 6. / Stumpf András

 

Nincs az az erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalom, amelynek ne lenne létjogosultsága, ha a kormány nem szór hamut a fejére a megfigyelési botrány miatt – mondja Orbán Viktor kabinetfőnöke. Deutsch-Für Tamás azt is elárulja: horngábori stílusban küldte el Bayer Zsoltot kalandos helyekre.

 

	Deutsch Für Tamás

– Kér egy kávét?

– Kérek.

– Máris a Fidesz stratégiájához jutottunk. A kormányválság óta nagyjából ebben merül ki.

– Párttársam kávés bonmot-ja szellemesen világított rá arra, hogy a népszavazás óta kérlelhetetlen következetességgel veri szét magát a kormány. Csakhogy aki a saját viccét komolyan veszi, önmagát csapja be.

– Dakota?

– Nem. Deutsch. Ha azonban mélyebbre ásunk a jópofa kiszólások szintjénél, szó sincs arról, hogy hátradőltünk volna. Csupán tanultunk a hibáinkból. Beláttuk, hogy bár egyetlen megszólalásunkat sem szántuk agreszszívnek, sokszor mégis ilyen kép alakult ki rólunk. Ma már odafigyelünk, hogy egy-egy megnyilatkozásunk milyen hatást válthat ki.

– Óvatosságból van az is, hogy előre hozott választásokról beszélnek, de nem állnak elő programmal? Féltik a népszerűséget?

– Programunkat mindenki ismerheti, tavaly év végén hoztuk nyilvánosságra Erős Magyarország címmel. Ez egy – az európai néppártok gyakorlatát követő – alapprogram, amely hosszú távra határozza meg a Fidesz politikáját. Ezt egészítik ki részletes szakmai programjaink, amelyek alapján hétről hétre nyújtunk be indítványokat az Országgyűlésben. Innen már csak egy lépés a választási program elkészítése.

– Orbán Viktor azt mondta Sólyom Lászlónak: a Fidesz készen áll a kormányzásra. Most akkor készen áll vagy sem?

– Tudjuk, mit kell tennünk, hogy Magyarország kikerüljön a mélyülő szociális válságból: újra kell indítani a gazdasági növekedést. Ehhez három gyors lépés szükséges: adó- és járulékcsökkentés, a korrupció és a bürokrácia visszaszorítása, valamint az állami kiadások befagyasztása reálértéken. De az a benyomásom, hogy az emberek politikával kapcsolatos elvárásainak érzelmi alapja szinte ugyanaz, mint a rendszerváltoztatáskor volt. Vagyis hogy káosz helyett legyen végre rend, a személyes életükben perspektíva. 1988-ban és 1998-ban ezt ígértük, és ezt ígérjük 2008-ban is. Amit viszont senki nem ismer, az a baj mértéke.

– Nem? Az összes elemző leírja.

– Lesznek még meglepetések.

– Ezekkel magyarázzák majd, ha nyernek, hogy mégsem lesz kánaán?

– Mindjárt lepopulistáznak?

– Sokan megteszik.

– Leghangosabban azok, akik 2006-ban közölték, hogy nem lesz fizetős az egészségügy, tagadták a tandíj bevezetésének szándékát, és megtanulták szótagolva mondani: nem lesz gázáremelés. Ki volt az, aki a legócskább módon ígérgetett a népszerűségért, aki szinte csak csilingelő angyalkát nem osztogatott az embereknek, mit sem törődve vele, hogy amit tesz, gazdasági-szociális katasztrófához vezet? Gyur csány Ferenc, a legveszélyesebb populista most azt hazudja, hogy a népszerűség önmagában populizmus. Pedig őszinte beszéddel, tisztességes programmal elnyerni az emberek bizalmát, ez a demokrácia lényege. Sokan érzik persze úgy, hogy rengeteg a bajuk, jöjjön már valaki, és rögvest oldja meg mindet. A Fidesz nem állítja, hogy a varázslók pártja: mindenki láthatja, hogy Orbán Viktor áll az élén, nem Harry Potter. Egy tisztességes és eredményes válságkezelő program viszont nem azt jelenti, hogy mindenki számára fájdalmas döntéseket hozunk. A szociális piacgazdaság reformja nem megszorításokra és az emberek értelmetlen sarcolására épül, hanem a gazdaság teljesítményének javítására. Egy biztos: az adócsökkentés könnyebbséget hoz majd az embereknek és a gazdaságnak.

– A költségvetésnek szűkülést.

– Nem, ha a teljes foglalkoztatottság elérését célozzuk meg. Ezt komolyan kellene venni, csakhogy a nyilvánosság nagy része a Heti hetes színvonalán beszél erről. Hahotázva csapkodják a térdüket, gúnyolódva, hogy az Orbán kommunista lett. Az ilyenkor szokásos nagyvonalúsággal hagyják figyelmen kívül, hogy a lisszaboni szerződésben foglaltaknak megfelelően az unió ugyanennek az elérését tűzte ki célként. Az adócsökkentés a foglalkoztatottság növelésével a költségvetési bevételek növekedését fogja jelenteni. A fekete- és a szürkegazdaság kifehérítésével, adózó munkahelyekkel másfél év alatt új gazdasági helyzetet teremthetünk.

– Hacsak az antifasiszta harc nem hoz újra népszerűséget Gyurcsány Ferencnek. Ledísz zsidó zott fideszesként, kabinetfőnökként nem az ön dolga lett volna nógatni Orbán Viktort: menjen el ő is a Hollán Ernő utcába?

– A Fidesz alapításától kezdve küzd a szabadságjogok érvényesüléséért. Többen kockázatot is vállalva álltunk ki a szabadság ügye mellett és léptünk fel azok ellen, akik származási vagy vallási alapon támadtak másokat. Amíg a Fidesz megkerülhetetlen tényező lesz a politikában, senkinek sem kell félnie: mindenkit meg fogunk védeni. És nemcsak a szavaink, de tetteink is beszélnek: a polgári kormány alatt jött létre az Európában egyedülálló, teljes vertikumú, államilag támogatott zsidó oktatási rendszer, és döntöttünk a holokauszt-emléknap bevezetéséről is. Az újfasiszta mocsokkal szembeni fellépés sokkal fontosabb annál, semhogy szabad lenne fölmennünk arra a hátsó szándékokból kialakított politikai csatatérre, ahová a baloldal akar rángatni bennünket. Büszkék vagyunk, hogy a szélsőséges zavarkeltőkkel szemben a Fidesz egyik helyi képviselője szervezett civil mozgalmat. Ő ott volt akkor is, amikor az események még nem kerültek a média érdeklődésének homlokterébe. Gyurcsány Ferenc pedig csak a politikai pecsenyéjét sütögette – Tomcattel együtt.

– Tomcattel együtt a Magyar Gárda is menetelt, mely szervezethez az ön apósa, Für Lajos adja nevét.

– Tisztelem és szeretem az apósomat, de ebben a kérdésben egyáltalán nem értünk egyet, aminek hangot is adunk olykor. Meggyőzni valószínűleg nem fogjuk egymást. Ahogy eddig nem volt, ezután sem lesz hatása a közéleti szerepvállalásunkra annak, hogy rokoni kapcsolatba kerültünk.

– Azért érzi, hogy támadhatóvá teszi a helyzet?

– Abban az országban, ahol a liberális értelmiség az Apák és fiúk című cikk után egy emberként horgadt fel, kijelentve, hogy a fiúk nem felelősek apáik tetteiért – nemhogy az apósuk cselekedeteiért -, nem valami píszí a felvetés. Akkor Bauer Tamás is jogosan támadható az Andrássy út 60.-ban vallató, ma ügyvédként praktizáló ÁVH-s kihallgató tiszt apja miatt. Nem értek egyet az apósommal, ennyi.

– És Bayer Zsolttal kibékült már?

– Nem vesztünk össze.

– Pedig úgy hallottuk.

– Annyi igaz, hogy horngábori stílusban küldtem el Zsoltot kalandos helyekre, miután azt olvastam tőle, hogy az antiszemitizmus indokolható. Van olyan régi a kapcsolatunk, hogy így is hangot adhattam nemtetszésemnek. Erre ugyanis nincs magyarázat, teljességgel vállalhatatlan. Ráadásul az ilyen, egymást hergelő megnyilatkozások – Ungváry Rudolf írásai, Kornis Mihály munkássága, Zsolt cikke – veszik el annak a lehetőségét, hogy higgadtan beszéljünk ezekről a kérdésekről.

– Az Élet menetén tiszteletét is tette, s a tömegben Fodor Gábor mellé keveredett. Szóba került, hogy megint elbukhatja az SZDSZ-elnökséget?

– Mindig zrikáljuk egymást, persze, és ez jól is van így. Kedvelem azokat az embereket, akikkel a humor nyelvén is lehet beszélni. Fodor ilyen.

– Az is csak humor, hogy az általa vezetett SZDSZ keresné az együttműködést a Fidesszel?

– Nem érdemes túl komolyan venni. Hadiállapot van az SZDSZ-ben és a kormánypártok között. Márpedig az ilyen helyzetben elhangzó kijelentéseknek rövid a szavatossági idejük.

– A Fidesz összefogna a Fodor-féle SZDSZ-szel?

– Az a lenini szlogen jut az eszembe erről, hogy a szovjethatalom+villamosítás =kommunizmus. Tehát akkor a mai SZDSZ+Fodor=lehetséges koalíciós partner? Ugyan már! Mindegy, ki az SZDSZ elnöke, a párt ugyanaz marad. Persze sejtelmesen mondhatnám, hogy “egy alapjaiban megváltozott liberális párttal elképzelhető az együttműködés”. Ez pont ugyanannyira lenne komolytalan, mint amikor Fodor vizionál az általa kívánatosnak vélt Fideszről.

– És a Gyurcsány-mentes MSZP-vel mi a helyzet?

– Szép volna, ha valamiféle, a nemzeti progressziót zászlajára tűző baloldal előbújna az MSZP sáncai mögül, s felfedné inkognitóját. Nem teszi. Márpedig az úgy nem megy, hogy munkaidőben összeszorított fogakkal bár, de szolgálom a gyurcsányizmus idiotizmusát, szabadidőmben, illegalitásban meg én vagyok a progresszív nemzeti baloldal. Mi tehát annyit tehetünk, hogy sok szeretettel üdvözöljük a valahol talán ott lévő, kedves progresszív baloldalt. És elveszett képviselőiket várjuk a strand kettes bejáratánál.

– Nyilván Gyurcsány is várja a fideszeseket, hogy kisegítsék a kisebbségi kormányt. Önöknél mindenki talpig becsületes?

– Ha ennek az ellenkezője lenne igaz, és előfordulnának közöttünk olyanok, akik üzletnek tekintik a politikát, még nekik sem volna érdekük néhány bizonytalan hónap kedvéért kockára tenni az eddigi munkát.

– Csakhogy a múlt héten kiderült: egy titkos kormányhatározat lehetővé teszi politikusok lehallgatását. Egy kis zsarolással mégiscsak működőképes lehet az a kisebbségi kormány?

– Ez a döntés a jogbiztonságot veszélyezteti. Ha az állami erőszak egyik legbrutálisabb eszközét, a lehallgatások és megfigyelések módszerét minden takargatás nélkül lehet törvénytelenül alkalmazni, akkor nincs tovább betartható és betartandó jogi norma ebben az országban. Ha ebből nem visszakoznak, akkor nincs az az erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalom, amelynek ne volna létjogosultsága.

– Ne fizessünk adót?

– Mondjuk. Meg a boltban se fizessünk, és BKV-jegyet se vegyen senki. Ezek az eszközök persze csak akkor engedhetők meg, ha nem vonják vissza ezt a szégyenteljes rendeletet. Akkor viszont nem jut jobb az eszembe. Abszurd helyzetre csak abszurd válasz adható.

*

Exkluzív!!! Für Lajos: Rosszkedvű válasz – reakció Deutsch Tamás Heti Válaszban megjelent interjújára

 

Forrás: Barikád

2008. május 6.

 

Für Lajos a Magyar Gárda legutóbbi avatásánTalán a “rosszkedvű válasznál” is lehangolóbb, fölháborítóbb, hogy ennek a szövegnek a publikálását az ún. nemzeti, vagy jobboldali lapszerkesztők nem vállalták. Itt tartunk! (Für Lajos)

	Für Lajos a “Magyar gárda” avatásán

Úgy látszik, „nem volt a hazának elég”, hogy a Fidesz vezérkara a gárdától nagy igyekezettel elhatárolódott. Élen az elnökkel, aki a vérbeli balliberális világlapot (Le Monde) találta alkalmasnak arra, hogy a riportban lefasisztázva a gárdát, tőle többféle módon is elhatárolódjon.

Az elnökkel, aki Washingtonban napokon át várta, hogy bejuthasson Tom Lantos, a bennünket gyakran lefasisztázó, gyűlölettől elvakult képviselő úr színe elé. Hogy azután egyetlen órácskában áttekintsék a világ globális és nagyhatalmi erőtereit, benne külön a néhány tucatot számláló „újfasiszta” Magyar Gárdát (mint a globális erőterek egyik tényezőjét…).

A leginkább bornírt módon mégis a Fidesz országos választmányának elnöke nyilatkozott meg. Odamondogatós emberünk azt találta mondani (és éppen a Heti Válaszban): akik a gárda körül tüsténkednek, teljesen alkalmatlanok a közpolitizálásra. Szó szerint: „alkalmatlanok, hülyék és gazemberek”. Így mondta bozontos bajsza alatt ez a mindig „kőkeményen” ítélkező hetyke úr (egyébiránt szintén pápai gyerek).

Hogy a dél-tiszántúli városunk polgármesteréről ne is essék szó. Arról, aki az elsők között állt föl a zsibvásári bódé tetejére, s a média tollnokai által fölhevítetten mint nagy „nemzeti politikus” kiáltotta világgá: „itt vannak a fasiszták”.

Aztán ezen az oldalon, amit „jobb”-nak, vagy „nemzeti”-nek neveznek, hosszabb csend következett. Csak a túloldalon hangzott fel, lankadozva, egyre fáradékonyabban, egy-egy kisebb-nagyobb visítás.

Főként a „cigányozás”, „rasszistázás”, „félkatonázás”,
paramilitárisozás” fogalmakon lovagolgattak, hozzá-hozzálökve helyenként a „neonácit” is.

De ezen az oldalon nem támadtak újabb „elhatárolódós” héroszok.
A tipikusan bolsevik és neoliberális (a kettő majdnem ugyanaz) elvárás, vagyis a szüntelenül megkövetelt „elhatárolódás” mintha szükségtelenné vált volna.

Miközben a gárda lélekszáma nagyon gyors tempóban gyarapodott. Hét hónap alatt, augusztus 25-től március 29-ig a félelmet gerjesztő össztűz (amiben hiszik, nem hiszik, de részt vett, más okokból, maga Csurka István és lapja is), a bélyegsütögetések ellenére a taglétszám meghússzorozódott: 56-ról 1000 fölé emelkedett.

Ezt a hosszú csendet törte meg a legfrissebb – nincs rá más szó – orvtámadás. Mint derült égből a villámcsapás. A célba vett most nem annyira a gárda, csak az egyik patronáló, „a jó öreg gárdista”. Jómagam vagyok.

Tudjuk, az embert gyakran érik kellemetlen meglepetések. S aki a közélet bozótosába kerül, még inkább. De ha váratlan helyről szúrnak valakit hátba, az itt sem szokott a mindennapos események közé tartozni. Főként, ha az támad, aki egy-két éve került a családi környezetbe. Így hát most nem akárki vállalkozott erre a szerepre. Ez a nem akárki – a lányom férje.

Deutsch Tamás, úgy is mint az Elnök kabinetfőnöke, ebben a szerfelett nyomasztó helyzetben, amikor szinte sistereg, csapkod a nyomorgó milliók, az országrombolás, a pusztuló és pusztított népközösség mindenfelől felfakadó ezer baja, akkor – amint ezt a hetilap ordító címlapján tudatja az olvasóval – legfőbb feladatának azt tartja, hogy „elhatárolódjon” felesége apjától, „az újfasiszta mocsoktól”, a Magyar Gárdától, továbbá pártalapító társa „zsidózásától”.

Amit mond, olvasható a Heti Válasz 17. számában. A szöveget nem szükséges magyarázni. Kiemelni mégis két dolgot és egy apróságot szeretnék.Egyik a kontextus, vagyis a szövegkörnyezet, ahová a nyilatkozó és a hetvenkedő riporter az „elhatárolódást” bámulatos leleménnyel elhelyezte.

Előtte Deutsch arról beszélt, hogy nálunk senkinek sem kell félnie, a Fidesz mindenkit megvéd. Mindenkit? Amiről – folytatta – a tetteik is beszélnek, mint „a teljes vertikumú zsidó oktatási rendszer létrehozása és a holokauszt-nap bevezetése” a Fidesz-kormány alatt. Majd ezután az „újfasiszta mocsok”, „a szélsőséges zavartkeltők” meg a Gyurcsány- és a Tomcat-féle közös pecsenyesütögetés került sorra.

S ekkor jöttem én meg a Magyar Gárda. Aztán utánam mindjárt a „zsidózó” pártalapító társ kiosztása következik – „horngábori stílusban”. Aligha lehet kétséges, miért került az „újfasiszta mocsok” és a „zsidózó” párttárs közé az apósa.

A másik gondom, ha lehet, még súlyosabb. A fiak – mondja az interjúban Deutsch – nem felelhetnek az apák tetteiért. És utal Grezsa Ferenc: Apák és fiak című egykori írására, ami ennek mintha az ellenkezőjét sugallta volna az Antall-kormány idején.

És ami miatt – mondja tovább a riportalany – „a liberális értelmiség egy emberként horgadt fel”. (Itt csak mellékesen fontos, kiket tekint Deutsch Tamás mércének. Mintha nem tudná, hogy ez a „liberális értelmiség” kik és mik miatt szokott rendszeresen felhorgadni s kik-mik miatt nem!).

És mindjárt megmagyarázza, miért is volt indokolt a felhorgadás. Mert ha nem így volna, akkor például „Bauer Tamás is jogosan lenne támadható az Andrássy út 60-ban vallató, ma ügyvédként praktizáló ÁVH-s kihallgató tiszt apja miatt”. (De szépen mondja!).

De hát nem támadják, sőt éppen védelmezik. Mármint a mérvadó liberális értelmiségiek. Nem mondja, de elvárná, hogy vele is ezt tegyék az apósa miatt. Hiszen ő – ellentétben Bauerral, Pető Ivánnal, Kis Jánossal, etc. – lám csak mennyire elhatárolódik, mennyire nem ért egyet a „gárdázó”, ráadásul lazább rokonságnak tekinthető apósával. (Azt, hogy öreg fejjel miért is szegődtem a gárda és a gárda-ügy mellé, ezúttal nem szükséges magyaráznom. Indokaimat számos sajtó- és TV-beli beszélgetésben, az avatáson mondott beszédeimben részletesen, s amennyire csak tudtam: pontosan kifejtettem már.)

Hogy értsék az ifjabbak is, Grezsa annakidején az SZDSZ akkori törzskarának, akik egy „damaszkuszi” fordulattal a szabadságjogok bősz bajnokai lettek, mintegy ennek kontrasztjaként azt rótta fel, hogy kedves szüleik pedig a kommunista rendszer évtizedei alatt, többnyire igen brutálisan, épp a jogok eltiprásán fáradoztak. Különösképpen is ezt tették Bauer és Pető apukái a hírhedt ÁVH tisztjeiként. Bauer apját (aki mellesleg Eörsi Mátyás, nemrég még SZDSZ-es frakcióvezető kebelbeli ügyvédtársa tán ma is) megkínzottjai csak egyszerűen körmös Bauernak „becézték”. Amit azzal érdemelt ki, hogy az egyik kedvelt vallatási módszere, mondják a túlélők, az áldozatok körmeinek letépése volt.
Ries István szocdem minisztert pedig a börtönben, állítólag, tulajdon két kezével verte agyon.

Mindezt nemcsak az ifjabb olvasók tájékoztatása végett kellett elmondanom. Hanem azért, mert belőlem itt, a Bauerék apa-fia idevonatkoztatott hasonlatát olvasva robbant ki az indulat.

Mintha kést vágtak volna belém. Visszafogva magamat, itt csak azt írom: kikérem magamnak, hogy bármiben és bármikor ezekhez a kommunista gengszterekhez, a szovjet-orosz birodalom alávaló kiszolgálóihoz hasonlítson akárki!
A Rákosi- és Kádár-rendszer, majd a balliberális kormányok uraihoz, végrehajtó és hangadó kegyeltjeihez! Ami sok, az sok!!

A magam nevében beszélek: a riportalany ezzel az interjúval, akarva-akaratlan, de belépett a hányaveti rágalmazók hosszú-hosszú sorába. Vissza abba az időszakba, amikor a Fidesz, mint az SZDSZ ifjúsági rohamcsapata, az ún. rendszerváltás éveiben olyannyira szorgalmasan ügyködött – nemritkán a jó szándékú nemzeti erők ellenében.

Amióta családi nevünket használja Deutsch, okkal gondolták sokan, hogy ez neki politikailag sem egészen haszontalan. A gyalázatosan inkorrekt nyilatkozat azonban azt mutatja, hogy épp a „gárdás” kiállásom miatt a helyzet megfordult: ami előnyös volt, előnytelenné vált. Nem tesz jót tehát senkinek, ha a jövőben bárhol, bárki összemosná, amit a Deutsch-név s azt, amit a Für-név képvisel. Legyen ki-ki az, ami. A Deutsch maradjon, ami volt, s ami láthatóan ma is: kokárdával színezett liberális.

És maradjon meg a mi nevünk is annak, ami volt és amit egyre konokabbul hordoz ma is: a „negyvennyolcból” jottányit sem engedő, a népközösségünkért okkal aggódó, tisztességes magyarnak.
Mi nem szoktunk, ráadásul nagy nyilvánosság előtt, ordító plakátokon senkitől, kiváltképpen családtagjainktól „elhatárolódni”. Bármint gondolkodnak is a politika kesze-kusza világáról.

Ez a bolsevik-neoliberális módszer nekünk-tőlünk idegen. Mert a családok a keresztyének, vagyis a mi felfogásunk szerint összezáró kisközösségek. Nem a belrombolás, hanem főként a külvédelmezés alapsejtjei. A legbensőbb magánvilágunk. És tagjaiért mi, amit tudunk, amit lehet, megtesszük.

Régi bölcsesség: az útnak indító, lélekformáló fészekaljától senki nem tud igazán, teljesen elszakadni. És ez érvényes a politikára is. Jellegzetes vonásait, mit az arcunkra vésett és a reflexeinkbe égetett, mindhalálig hordozzuk.
Átformálhatatlanul, kitörölhetetlenül.

Für Lajos, a jó öreg gárdista

 

*

Deutsch-Für apósa visszavenné a Für nevet a liberális fideszestől

Forrás: Index

2008. május 6. Für Lajos kokárdával színezett liberálisnak titulálta a zsidó származását vállaló vejét. Deutsch-Für Tamás azzal húzta ki a gyufát az egykori honvédelmi miniszternél, hogy két hete egy interjúban határolódott el a magyargárdázó apóstól.

A radikáljobboldali honlapon megjelentett válaszlevelében Für azt fejtegette, hogy szerinte senkinek sem jó, hogy összemosódik az “amit a Deutsch-név, s az, amit a Für-név képvisel”.

Politikai háborúvá fajult a fideszes Deutsch-Für Tamás és a Magyar Gárda taggá avanzsált Für Lajos családi nézeteltérése.

Orbán Viktor kabinetfőnöke a Heti Válasz április végi számában megjelent interjújában beszélt a szélsőjobbos jelenségekről, és röviden kitért apósára is. Elárulta, nem ért egyet azzal, hogy Für Lajos szerepet vállal a Magyar Gárdában. Deutsch-Für, aki Für Lajos lányával kötött házassága után vette fel felesége nevét, annyit mondott: “tisztelem és szeretem az apósomat, de ebben a kérdésben egyáltalán nem értünk egyet, aminek hangot is adunk olykor. Meggyőzni valószínűleg nem fogjuk egymást.”

Majd egy másik kérdésre reagálva Bauer Tamással példálózva próbálta bemutatni, miért lenne inkorrekt, ha valaki az ő politikai tevékenységére nézve vonna le következetéseket Für legújabb elfoglaltsága miatt. “Abban az országban, ahol a liberális értelmiség az Apák és fiúk című cikk után egy emberként horgadt fel, kijelentve, hogy a fiúk nem felelősek apáik tetteiért – nemhogy az apósuk cselekedeteiért -, nem valami píszí a felvetés. Akkor Bauer Tamás is jogosan támadható az Andrássy út 60.-ban vallató, ma ügyvédként praktizáló ÁVH-s kihallgató tiszt apja miatt.” – jelentette ki Deutsch-Für.

Az interjú a meglehetősen rövid utalás ellenére annyira felháborította Für Lajost, hogy a jobboldali lapoktól kapott állítólagos visszautasítás után egy radikáljobboldali szájton nyílt levélben válaszolt vejének. Az Antall-kormány egykori honvédelmi minisztere, aki magát csak öreg gárdistának aposztrofálta, lényegében kitagadta vejét a családból. Für szerint olyan személytől érkezett a támadás, aki csak “egy-két éve került a családi környezetbe” “Amióta családi nevünket használja Deutsch, okkal gondolták sokan, hogy ez neki politikailag sem egészen haszontalan. A gyalázatosan inkorrekt nyilatkozat azonban azt mutatja, hogy épp a “gárdás” kiállásom miatt a helyzet megfordult: ami előnyös volt, előnytelenné vált. Nem tesz jót tehát senkinek, ha a jövőben bárhol, bárki összemosná, amit a Deutsch-név s azt, amit a Für-név képvisel. Legyen ki-ki az, ami. A Deutsch maradjon, ami volt, s ami láthatóan ma is: kokárdával színezett liberális.”

Für azt is felrótta, hogy veje a liberális értelmiséget emlegetve érvelt ellene, és még a Bauer-családot sem átallotta felhozni a saját védelmében. “Mintha kést vágtak volna belém. Visszafogva magamat, itt csak azt írom: kikérem magamnak, hogy bármiben és bármikor ezekhez a kommunista gengszterekhez, a szovjet-orosz birodalom alávaló kiszolgálóihoz hasonlítson akárki!”

A nyílt levél megjelenése után megkerestük Deutsch-Für Tamást, aki megismételte az interjúban megfogalmazottakat, kijelentette továbbra is szereti-tiszteli apósát, de nem ért egyet a szerepvállalásával.