Dél-Afrika bizonytalan zsidósága

Kétkedés a politikai és gazdasági jövőben, a fehérek és feketék részéről egyaránt érkező sértő felhangok – ebben a légkörben él manapság a fekete földrész egyetlen fehér államában 100-115 ezer zsidó. Pedig a köztársaság felvirágoztatásában jelentős szerepük volt, s közben maguk is gyarapodtak, lettek jómódú polgárrá. Van közöttük gyémánt- és aranybánya tulajdonos, gyáros, export-importőr, kereskedő, egyetemi tanár, laptulajdonos – igen magas a diplomások aránya. Ezek is a törvényekben lefektetett egyenlőség ellenére a fehér lakosság többségét kitevő búrok elitje mindig éreztette velük szemben ellenérzését. Talán ez a fő oka, hogy zsidó közhivatalnok, rendőr, katonatiszt, diplomata ritka, mint a fehér holló.

Két évvel ezelőtt az országban jelentős demokratizálás indult, amelynek nyilvánvaló jele volt a lakosság majd 70 százalékát kitevő feketék durván korlátozott jogainak felszabadítója. A zsidók felzárkóztak a reformerek mellé, s ezzel egyidőben párbeszédbe kezdtek az Afrikai Nemzeti Kongresszus világszerte ismert vezetőjével, Nelson Mandelával. E tárgyalások nem nyugtatták meg a zsidókat, mert az ANK-t számos szál köti az arab világhoz, Mandela és Arafat fegyvertársaknak titulálják egymást, sőt, más fekete vezetők beszédeiben már hangot adnak zsidógyűlöletüknek. A helyzetet pedig az teszi igazán veszélyessé, hogy az őslakosok közül 400 ezer a mohamedán, és körükben erősödik az iszlám fundamentalizmus.

Nyugtalanító a fehér jobboldaliak tevékenysége is. A szélsőséges Afrikai Ellenállási Mozgalom (Afrikaner Weerstandsbewegung) vezetője szinte naponta uszít a zsidók jogainak csorbítására, ezen belül vesszőparipája a vegyes házasságok megakadályozása. A demokratizálás ellenére a zsidók körül fagyosabb lett a levegő, mert őket a reformok támogatása miatt a jobboldaliak a búr nép elárulásával vádolják.

Mindezek következtében elképzelhető, hogy a jövő ismét kivándorlásra, vagy alijára kényszeríti az ország zsidóságát. 1970 és 1990 között a nemzetiségi nyugtalanság és a gazdasági nehézségek miatt 38 ezren hagyták el szülőföldjüket. A közösségnek szorosak a kapcsolatai Izraellel, s főleg a fiatalok, köztük a kisgyermekes családok készek a hazatérésre.

– ai