Dávid-csillag és kétfejű sas

Zsidó katonák a császár és király szolgálatában (1788-1918)

Fenti címmel 1991. május 29-én nyílt a Hadtörténeti Múzeum első emeletén az Osztrák Szövetségi Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Szolgálatával közösen rendezett kiállítás.

Zsidók és katonaság – a fogalompárosítás sokaknak szokatlannak tűnhet, hiszen a zsidó származású lakosság sokáig ki volt rekesztve a hadi szolgálatból.

1788. február 18.: II. József elrendelte a galíciai zsidók összeírását a hadiszekerész köteléknél és „lövegszolgaként” a tüzérségnél teljesítendő szolgálatra.

1788. június 4-én az uralkodó e korábbi rendelkezését kiterjesztette a Habsburg-birodalom egész területére. (Ez az intézkedés megelőzte az összes többi európai állam hasonló jellegű döntéseit.)

Két vallási előírás – a kóser étkezés és a szabhat megtartása – a hadsereg kötelékében alapvető gondot jelentett nemcsak a hadvezetés, hanem az ortodox közösségek számára is.

Az ortodox zsidó közösségek – ezen felül – az ifjúságot a katonai szolgálattal járó asszimilációs változásoktól féltették. Ennek ellenére alig 25 év alatt több tízezer zsidó vállalt szolgálatot a cs. kir. hadseregben.

1808 körül már tisztek is kerültek ki közülük. 1848- 49-ben jelentős arányban vettek részt a szabadságharcban, legtöbben önkéntesként. Kimagasló helytállásuk is hozzájárult ahhoz, hogy 1849. július 28-án a szegedi országgyűlés törvényben teljes jogállást biztosított a zsidóknak. Sajnos végrehajtására már nem került sor. A szabadságharcot követő, önkényuralmi időszak e törvényt nem ismerte el, s ismét jogi korlátozások következtek a zsidóság életében, melyek csak 1859-ben szűntek meg.

Az 1868-as véderő-törvény kimondta az általános hadkötelezettség elvét.

Ezt követően mintegy 60 ezer főre duzzadt a cs. és kir. véderőben való zsidó részvétel aránya.

A zsidók nyelvismeretük és gyakran nagyobb műveltségük révén mind több esetben tűntek fel egészségügyi, közigazgatási és számviteli munkakörökben.

Egyre nagyobbá vált a zsidó tartalékos tisztek aránya is. Ez az arány az I. világháború idejére elérte a 20 százalékot.

1918-ra már tábornoki rendfokozatban is találunk zsidó tiszteket, nem is szólva az egyre nagyobb számú katona orvosokról és katonahivatalnokokról. Magyar viszonylatban Hazai Samu a leghíresebb. Ő honvédelmi miniszter is volt. Névrokona, Hazai Hugó viszont elbeszéléseiben, cikkeiben az altisztek antiszemita komiszkodásait tűzte tollhegyre. Utóbbiak közül érdekesnek számít Siegfried Popper hajóépítéssel foglalkozó mérnök tábornok, aki többek között a Monarchia legkorszerűbb csatahajója: a „VIRIBUS UNITIS” tervezője volt.

A zsidó katonák száma az I. világháborúban mintegy 300 ezer főre becsülhető, s ezért külön tábori rabbik foglalkoztak lelki gondozásukkal.

Első ízben 1875-ben neveztek ki tábori rabbit a Monarchia hadseregébe, 1918-ban már 76-an szolgáltak ilyen beosztásban – századosi rendfokozatban – a cs. és kir. hadseregekben.

Tábori rabbik végezték a zsidó katonák lelki gondozását, ugyanakkor lehetőség szerint elősegítették a kóser étkeztetést is.

Rájuk hárult a tábori anyakönyvek vezetésén kívül esetenként a héber nyelvű levelek cenzurálása is.

A kiállítás nem utal arra, hogy a kép nem mindenütt volt ilyen idillikus. Korabeli újságok gyakran írnak alacsonyabb rendfokozatú tisztek és az altisztek antiszemita „kitolásairól”, zsidó katonák keserveiről, néha öngyilkosságáról.

1918-al lezárult az a korszak, amely az osztrák és a magyar hadseregben „védelmet nyújtott” a magukat osztrákoknak vagy magyaroknak valló zsidók számára. A Monarchia 1918-as összeomlásával új fejezet nyílt a hadsereg és a zsidó származású egyének viszonyában.

Látványos, érdekes tárlatot tekinthetnek meg az érdeklődők. A kiállítás első részében, a folyosó bal oldalán nagyméretű fotók mutatják be a zsidóság jelenlétét térségünkben a római kortól kezdve egészen a XVIII. századig.

Maga a kiállítóterem az 1788-1918 közötti időt tárja elénk: láthatunk itt a zsidók katonakötelezettségére és katonáskodására vonatkozó dokumentumanyagot, ábrákat és fotókat; néhány ritu­ális tárgyat, a katonai viselet és felszerelés tárgyi emlékeit; Monarchia-korabeli egyenruhákat, a katona-tisztviselők, katonaorvos, gazdasági tiszt öltözetét, majd az I. világháború idejéből származó írásos anyagot, különféle iratokat, tábori levelezőlapokat stb.; végül a katonai lelki gondozás fotókon megjelenő emlékeit és egy tábori zsinagóga elképzelt interieur-jét.

A kiállítóhelyiséget elhagyva a folyosó jobb oldalán az I. világháború zsidó származású hadifestői: Frank Frigyes, Hermán Lipót, Scheiber Hugó festményei és grafikái láttatják velünk a kort, s benne a zsidó katonák szerepét, helytállását.

Mindenkinek ajánljuk ezt az érdekes kiállítást!