Csoportgondolkodás

Csoportgondolkodás

Amennyiben arra kíváncsi valaki, hogy mi történt az ortodoxia legutóbbi köz­gyűlésén, elegendő, ha fellapozza a ta­valyi vagy az azt megelőző beszámoló­kat, ugyanis Fixler Herman – aki több évtizede tölti be az elnöki posztot – kö­vetkezetesen gyakorolja nemrégiben kinyilatkoztatott vezetői elveit: a változ­tatás, a nyilvános vita és a konfrontáció kerülését.

Idén nyáron az Autonóm Orthodox Izraelita Hitközségben – sokak szerint meglepő módon – demokratikus vá­lasztásokra került sor (bár ez a jelző ta­lán túlzás, hiszen a hitközség nem ren­delkezik a tagok pontos névsorával, ami okozhat némi nehézséget annak megítélésében, hogy ki jogosult a sza­vazásra). A megkérdezettek elmond­ták, hogy a meghívottak névsorának elkészítésekor egyebek közt felhasznál­ták a Visegrádi utcai zsinagóga közös­sége, a Pesti Súl internetes levelezési listáját – noha egy-két notórius akadékoskodót innen is lehagytak.

A választás valóban demokratikusan zajlott le: a huszonöt tagú vezetőségbe és az öttagú elöljáróságba bárkit lehe­tett jelölni (méghozzá titkosan) – ám a végeredményt az elnök nem fogadta el. Hogy miért nem? Feltehetőleg azért, mert bizalmasainak nem sikerült el­nyerniük a fontosabb pozíciókat. Fixler elnök ugyanis a választás előtt nyíltan megmondta, kiket támogat – ami de­mokratikus választás esetén még akkor sem szerencsés, ha egyszerű, bár kissé esetlen lobbizásnak tekintjük, nem va­lószínű, hogy az elnöknek joga lenne megvétózni a választások eredményét, ezt azonban a tagok csak akkor tudhat­nák, ha legalább az alapszabály máso­latát megtekinthetnék. Azt viszont az alapszabály biztosan nem engedi meg, hogy az Új Élet hasábjain olyan elöljá­rósági névsor jelenjen meg, ahol a ne­ vezettek egyike-másika a szavazás al­kalmával egyetlen voksot sem kapott (!), személyük azonban – hogy, hogy nem – megegyezik az elnök által preferáltak névsorával. Technikai hibáról aligha le­het szó.

Ezek után logikusnak tűnhetne egy új választás kiírása, ám a hírek szerint a „meghirdetett” vezetőség már megtar­totta alakuló ülését, amiről – hírek sze­rint – semmiféle dokumentum nem ké­szült. Ez sem meglepő azonban, hiszen néhány túl sokat kérdezősködő tag csak hírből értesült, hogy már nincs benne a vezetőségben – de így volt ez „megválasztásukkal” is. Mivel a nyilat­kozók nem szívesen adják a nevüket, az sem csoda, hogy az eredménnyel kapcsolatban nem történt óvás és a vá­lasztások jogi megítélésére sem vállal­kozik senki, inkább az idős elnök tekin­télyét emlegetik.

Hasonlóan áttekinthetetlen a helyzet a gazdálkodás terén, bár az elnök új személyt bízott meg a pénzügyek fel­ügyeletével. Az éves költségvetés és az előző évi elszámolás ismertetése általá­ban egy több százmilliós szám tőmon­datszerű bejelentésében merül ki. A költségvetésből az ortodoxia által fenn­tartott intézmények vezetői csak a ne­kik szánt összegeket ismerik, arra vi­szont, hogy miből, milyen szempontok szerint és főleg kiknek a döntése alap­ján részesülnek, semmi rálátásuk nincs. Arra a kérdésre, hogy az ortodox hitközség elnöke kinek tartozik elszá­molni, ugyancsak nem kaptunk egyér­telmű választ.

Abban mindenki egyetért, hogy az or­todoxia jelenlegi szervezeti, felépítési és működési rendje nem túl vonzó a fiatalabb nemzedék számára. A kissé lojálisabb tagok szerint a kis lépések is sokat jelentenek, hiszen a hitközség megreformálása nem megy egyik perc­ről a másikra. Ők inkább a hatékony pr-munkát hiányolják, mondván: a mai vi­lágban e nélkül még az ortodoxia sem csábíthat magához új embereket. Nem jó jel, hogy a változásokra vágyó fiata­lok nem adnak hangot fenntartásaik­nak, de tisztséget sem szívesen vállal­nak a jelenlegi helyzetben.

P. S. Csoportgondolkodás: az egyéni vélemények elnyomása a csoportkon­szenzus érdekében.

Csáki Márton