Csak szavalunk vagy teszünk is?

A magyar zsidóság legnagyobb civil szervezetének, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének Elnöksége, közgyűlési határozatának szellemében január elején a következő levelet intéz­te a magyarországi zsidó szervezetek és a NÜB vezetőihez.

„Kedves Barátunk!

A MUSZOE legutóbb megtartott Köz­gyűlése elfogadta az új elnökség javas­latát a zsidó szervezetekkel kialakítan­dó együttműködésről. Ennek értelmé­ben javaslatot teszünk nektek egy kö­zös konzultatív tanács felállítására. A tanácsban minden zsidó szervezet kép­viseltetné magát 2-3 fővel. Részint rendszeresen (2-3 havonta?), részint ad hoc üléseire. Üléseink tárgya minden, a magyar zsidóságot érintő kérdés lehet, az antiszemitizmus elleni közös fellé­péstől az ún. zsidó kárpótlásig. Így elke­rülhető lenne az pl., hogy egy törvény előkészítésére ahány szervezet, annyi (nem egyeztetett) vélemény alakuljon ki. Elképzelésünk szerint rotációban (fél­-félévi időtartamra) ábécésorrendben adnák a szervezetek a tanács elnökét, aki összehívja az üléseket, és levezeti. A tanács természetesen nem hozna semmiféle kötelező határozatot, csak ajánlásokat, és a szervezeteken múlik, végrehajtják-e. Kérjük, hogy javasla­tunkkal kapcsolatos véleményeiteket közöljétek velünk.

Budapest, 1997. január 6.

Szívélyes üdvözlettel:

Török Sándor alelnök;

Dr. Örley Pál elnök”

Azóta (e cikk datálásáig, 1997. már­cius 16.) két és fél hónap telt el. Úgy látszik, ez az idő vagy kevésnek bizo­nyult e szervezetek számára (kivéve a MAZSIHISZ-t, melynek elnöke dr. Feldmájer Péter, válaszolt a MUSZOE levelé­re), vagy pedig olyan jelentéktelennek találják a MUSZOE üzenetében felvetett problémáikat, hogy nem tartják fontos­nak a közös állásfoglalást a levélben felvetett kérdésekben.