Csak 2000-ben akar kivonulni Budapestről…

David Moskovits jókat tud nevetni és nagyon könnyen elérzékenyül. Mélységesen meghatódott, amikor tavaly november 17-én Budapest önkormányzatának dísztermében átvehette a Budapest-díjat. És szélesen mosolygott, amikor az ő tiszteletére rendezett esten a Mszoret Avot Amerikai Alapítványi Iskola egyszerűbben: a Wesselényi utcai iskola vezetői, tanárai, a tanulók szülei ״Dávid csodájának” nevezték a tényt, hogy az iskola létezik, működik, négyszáznál több diákkal.

Hol itt a csoda? kérdi Moskovits úr. Hol van a 40 ezer család gyermeke, akiknek iskolában kellene tanulni zsidóságot és természetesen a közismereti tantárgyakat. 400 gyerek még nem ,,a” siker… Nem tudom teszi hozzá -, hogy Magyarországon, Budapesten hány zsidó él: 20 ezer, 40 ezer, vagy százezernél is több? Én csak ehhez a néhány százhoz jutottam el mondja. Véleménye szerint a diaszporában élő zsidóság legfőbb, sőt egyetlen összetartó ereje a vallás. Ezt pedig zsidó iskolákban kell tanítani.

Lényegében ezt az álláspontot erősítette meg Székely Gábor, Budapest főpolgármestere, aki a köszöntők között volt. Sokan úgy vélték emlékezett az iskolaszervezés időszakára, hogy még a fővárosban sem lehet párszáz szülőt találni, aki zsidó felekezeti iskolába adja a gyerekét. Mégis sikerült. Hozzátette: ő ugyan nem vallásos ״gyakorló” zsidó, de egyetért David Moskovits-csal: a zsidó vallás, a zsidó kultúra a legnagyobb összetartó erő.

S egymás után mondtak néhány meghatott köszönő szót a szülők; egyikük kiemelte: azért nem érdemtelenül beszélnek „csodáról”, hiszen David Moskovitsnak sikerült némiképp

átalakítani a Tóra parancsát: nem a szülők tanítják gyermekeiknek az írás parancsait, a halachát, hanem fordítva: a gyermek tanítja apját és anyját.

David Moskovits viszont nehezen és sok lelki szenvedéssel végigjárta a zsidó nevelés fázisait. 1946-ban született Romániában. Még most is elfullad a hangja, amikor arról beszél, hogy gyermekként tapasztalta az antiszemitizmus megnyilvánulásait; természetesen nem olyanokat, mint a fasizmus idején, de volt része megaláztatásban. Vallásos szüleit ״antiszociális elem-“nek bélyegezték, vagyonukat elkobozták, apját bebörtönözték. David 13 évesen került Aradon egy jesivába, s Rosen rabbinak köszönheti, hogy 1962-ben családjával elhagyhatta Romániát.

Ez a gyerekkori háttér is motiválta, amikor 1988-ban Albert Reichmanna1 közösen létrehozta a Kelet-Európa Demokráciájáért Alapítványt, s első ténykedésük az iskolateremtés volt. A zsidó identitáshoz való jog a neveléssel kezdődik mondja Moskovits úr.

A Budapest-díj indokolásában szerepel a magyar-izraeli diákcsere megszervezése. Moskovits úr ezt nagyon fontosnak tartja, de teszi hozzá ő legalább ilyen nagy szerepel szán az Alapítványi Iskolában a szülők nevelésének. Nemcsak a zsidóságra nevelésről van szó, hanem arról, hogy szándéka szerint akik itt tanulnak, (vagy akik ide járatják gyermekeiket) meg tudjanak állni, boldogulni tudjanak az új körülmények között, ,,kiismerjék magukat a piacon”. A piacgazdaság és a demokrácia alapelvei ezért alaptantárgyak az Alapítványi Iskolában.

Nekem szívügyem a jótékonyság, de arra törekszem, hogy az iskola (amelyet modellnek szánok Kelet-Európa más országai számára is) ne jótékonyságból, hanem saját erőforrásokból tartsa fenn magéit. Terveim között szerepel egy gazdasági-kereskedelmi központ létrehozása. Itt találkozhatnának vállalkozók, piacot, tőkét, partnert, know-how-t keresők.

Kizárólag zsidóknak szánja ezt a központot?

Dehogyis. Az üzlet nem valláshoz kötött. A business-centert a XXI. századnak szánom.

Moskovits úr úgy véli, elsősorban a magyarországi zsidókon múlik, mikor tudnak iskolák, egészségügyi intézmények, szociális létesítmények a saját lábukra állni. Nem akarok beavatkozni az itteni zsidó belügyekbe mondja de a közösségnek egységesnek kell lennie, közösen kell kidolgozni terveit, koncepcióit, egymás segítésének módozatait, s közösen kell feltárni az anyagi és a szellemi erőforrásokat.

Két év múlva szeretném megnyitni menedzser iskolámat Magyarországon teszi hozzá. S ha sikerül nem utolsó sorban az itteni zsidó közösség támogatásával megvalósítani terveintet -, úgy 2000-ben büszkén kivonulhatok Magyarországról. Azután legfeljebb csak mint nosztalgiázó turista jövök ide.

A Kelet-Európa Demokráciájáért Alapítvány azonban egyelőre s a térség gazdasági helyzetét és perspektíváját tekintve még hosszú ideig a jótékonyságon alapul. Ezt elismerik Amerika-szerte is. (David Moskovits magas kitüntetést kapott Reagan elnöktől a demokrácia fejlesztéséért végzett munkájáért, pedig, mint mondja, kanadai útlevéllel járja Amerikát és a világot).

Az Alapítvány létrehozói, Albert Reichmann és David Moskovits felmérve a kelet-európai szükségleteket a múlt hónapban jótékonysági va­csorát szerveztek New Yorkban, amelynek bevételét, többmillió dollárt kívánnak juttatni budapesti iskolájuknak.

Ehhez kértem a diplomaták segítségét; meghívtam tekintélyes és gazdag embereket: Stone urat, aki multimilliomos vállalkozó, s társadalmi tevékenységét a „zsidó túlélés” támogatásának szenteli; Charles Gottliebet, aki vadászbombázó volt a második világháború alatt, aki nem kapott zsidó nevelést, s most mégis a zsidó kultúra egyik leglelkesebb támogatója. És természetesen Soros Györgyöt. Ő teszi hozzá mosolyogva David Moskovits filozofikus ember, meg akarja oldani a világ problémáit.

Én szerényebb eszközökkel és kisebb keretek között cselekszem. Én annak is örülök, ha van néhány jó zsidó iskola, sokszáz gyerekkel Budapesten.

Szécsi Éva