„CONCERTO EBRAICO”

Láng György

1942-ben, egy tél éjszakán, valahol, ismeretlen, vad tájakon kattogott a hosszú szerelvény. A marhavagonban összebújtak az áldozatok, mert már-már megfagy­tak a gyilkos hidegben. A felvi­déki deportáltak mélyen vallásos csoportja még sötétedés előtt igye­kezett valamelyest rendbe hozni magát. Ünnepnap volt, ezt akar­ták a lehetőségekhez képest meg­tartani – néhány szem hideg főtt krumpli és fagyos sárgarépa volt az „ünnepi lakoma”.

Sokáig imádkoztak, halkan, mormolva. Majd a sötét vagon­ban egyszer csak zümmögés éledt: felzendült az „Él sónó habó” kez­detű örömének. Mind nagyobb erővel zengett, zúgott, ujjongó ritmusa túlharsogta a kerekek kattogását, a háborút és a halált, mely felé robogtak…

A szerzőt az ősi, zsidó dal­lam úgyszólván a fagyhalál és éhhalál széléről húzta vissza az életbe. Megragadta a zsidó rituá­lis ének különös zamata, szerkeze­te, a bonyolult ritmusváltások sora és a tematika tiszta folklór építése. Azonnal felismerte az erős hangnemi rokonságot a kü­lönböző tájú arab népzenékkel, s az egész Kelet színes és túlfű­tött népi dallamkincsével. Sokat foglalkozott a folklorisztikával, keleti folklórral is – Kodály Zol­tánnál diplomált zeneszerzésből 1931-ben, s néhányszor Bartók Béla is foglalkozott vele.

A vagonban, azon a kegyetlen éjszakán született meg benne az elhatározás: ha túléli ezt a pok­lot, komponál egy nagy hegedűversenyt, zsidó egyházi és vilá­gi dalokból s keleti népdalelemek­ből.

S hosszú hosszú esztendők után elkészült a „Concerto ebraico”. A szerző úgy érezte: elköte­lezettség számára a gazdag dallam­anyag megörökítése és feldolgozá­sa, melynek jó részét már csak kevesen ismerik, s az ismerteket sem gyűjtötték még eddig össze és nem jegyezték fel.

Az „Él sónó habó” köré más zsidó templomi énekek, régebbi és újabb népdalok sorakoznak a hegedűversenyben, arab, hindu népi dallamok, táncnóták és török zene. Maga a gyűjtés is nagyon nagy, nehéz és hosszas munka volt. Az első tétel melléktémája egy hindu bölcsődal, pándzsábi-szikh eredetű. A második tétel „trió”-részeként lép fel a legszen­tebb bűnbánati zsidó imádság, a „Kol Nidré”, melyet egy esz­tendőben csak egyetlen este szabad elénekelni a gyülekezet előtt. Bi­zonyítottan a XIV. századból ere­dő, ősi spanyol-zsidó dallam. A táncos jellegű harmadik tételben zsidó örömdalok, táncdalok lép­nek fel – köztük az Izraelben ma is ismert „Avrumele” „Ábrahámocska” – lakodalmas énekek és egynéhány olyan ősrégi, hasszideus dallamtöredék, mely csak hiányosan maradt fenn, szövege pedig már régóta feledésbe merült. A negyedik tételben török ünnepi tánc lüktet, és egy arab pász­tordal, illetőleg furulyanóta. Sok­rétű és sokszínű az egész kompo­zíció.

A szerző az öt hangjegyvonal nemzetközi nyelvén annak eléré­sére törekedett, amit a világ dip­lomatáinak eddig nem sikerült megoldaniok: hogy minden nép békében, szeretetben forrjon össze, és egybecsendüljön daluk, érzésvi­láguk. S mi lenne alkalmasabb erre, mint a muzsika közös nyelvezete?!

A nagy hegedűverseny első tétele széles szonátaforma, lassú tétele triós forma, harmadik téte­le „ritornelles”-es forma – azaz váltakozva visszatérő dalformák sora – negyedik tétele pedig nagy szonáta-rondó, két zárótémával.

S a negyedik tétel végén, különleges módon, visszatér az első tétel vezértémája, nagy „coda”- formában.

*

Ki ne ismerné Láng György zeneszerző és író nevét, akinek olyan művei kerültek kitörölhetetlenül a köztudatba, mint a Ta­más templom karnagya vagy a Hanele.

Immár másfél évtizede halott.

Hagyatékának része a Concerto Ebraico kétszáz oldalas partitú­rája. A hegedűverseny kottája számos nemzetközi hírű zenész tetszését elnyerte, ám a család mind ez idáig nem szerzett tu­domást „hivatalos” előadásáról. Hozzájuk csupán szakmai elisme­rő levelek jutottak, és ellenőriz­hetetlen hírek arról, hogy a mű­vet – jogdíj kifizetése nélkül – játszották. Ez is eredmény – mond­ják -, mert betanulása hónapo­kat igénybe vevő feladat.

Önző célzattal közöljük a szer­ző előszavát, ajánló sorait. Érdek­ből tesszük, azt remélve, hogy akad értő olvasó vagy jó szándé­kú zenebarát, aki hozzásegíti a parlagon heverő hangjegyeket, hogy tetszhalott állapotukból élet­re keljenek.

Akinek nem közömbös a Héber Hangverseny sorsa, jelentkezzen szerkesztőségünk címén vagy a család 1429-530-as telefonszámán.

– sz. t. g. –