Cannes: Arab-zsidó szerelem

2007. május 23. Élre vasalt halványkék egyenruhában egy egyiptomi rendőrzenekar érkezik Izraelbe, ahol aztán jól el is tévednek és egy sivatagi betonvároskában kötnek ki. Az éjszakát jóindulatú, de vadidegen izraeliek házában kell tölteniük, és persze másnap reggel, amikor tovább indulnak, mindenki okosabb és boldogabb lesz egy kicsit.

	Részlet a filmből

A Bikur hatizmoret (A zenekar látogatása) elképesztő sikerrel ment itt Cannes-ban: az általában visszafogott közönség a film végén egy emberként ugrott talpra, hogy széttapsolja a tenyerét a teremben könnyes szemmel hajlongó stábnak. Az ünneplés hosszú percekig tartott. A rendező Eran Kolirin nem nagyon volt magánál és amikor odaléptem hozzá, hogy gratuláljak neki, csak annyit hebegett, hogy “Ne, ne, nem tudok beszélni, nem tudom ezt felfogni“.

Kolirinnek ez az első játékfilmje. “Emlékszem, amikor Cannes-ból felhívtak, hogy meghívták a filmemet, az anyósom vette fel a telefont, aki nem is beszél angolul és hosszú percekig tartott, amig megértettük, miről is van szó” – emlékezett Kolirin másnap, amikor leültem vele bezélgetni. “Ez egy nagyon egyszerű film. Nem a politikáról akartam mesélni, hanem hús-vér emberekről, akik ott élnek Izraelben, és ma már szinte semmi nem jut el hozzájuk az arab kultúrából, csak az ellenségeskedés. Még valamikor a hetvenes években, amikor csak egy tévécsatorna volt, rengeteg arab romantikus sorozatot adtak és számunkra az arab volt a szerelem, a mindent elsöprő érzelmek nyelve. Ma már mindenből politikát csinálták, pedig így nem lehet élni. Ezért készült a Bikur hatizmoret, egy apró film a szerelemről, barátságról, a dolgokról, amik összekötnek bennünket, bárhova is születtünk.” A démoni szépségű Ronit Elkabetz izraeli színésznő, a Bikur hatizmoret egyik főszereplője nem lepődött meg az előző esti viharos fogadtatáson. “Hát persze, hogy az embereket megérinti ez a film. Arról szól, ami a legfontosabb az életben: a szerelemről és a barátságról. Bármilyen háború dúl a földjeinken, bármit mondanak a politikusok, ezek a dolgok mindennél erősebbek. Zsidó vagyok, de szerettem már palesztin férfit; engem nem érdekelt soha ez a hisztéria, ami csak elszakítja egymástól az embereket. A Bikur hatizmoret emberekről, emberségről, érzelmekről szól. Aki ember, azt megérinti” – fejezte be szenvedélyes tekintettel a színésznő a beszélgetést.

(Forrás: origo)