Búcsú Hirschberg Gábortól

A halál mindenképpen értelmet­len s ez még akkor is elmondható, ha valaki tudatosan keresi az olyan helyzeteket, ahol ez is a mindenna­pok közé tartozik.

Magam több hónapig jártam a „Bét Perec” társaság által szervezett siurokra, ahol a két Hirschberg-testvér, Gábor és András tanítottak. Min­denféle fizetség nélkül, mindenki rendelkezésére állva, akármiről akár­mit. Persze, mindezt a hagyomány szellemében, annak keretei között. Minden szombaton este (s később többen is követték őket) melave malkát tartottak, ahol szintén – min­denféle elvárások nélkül tették a dol­gukat, s a szellemi táplálék felszolgá­lása mellett mindenféle más munkát is végeztek: mosogattak és takarítot­tak, felszolgáltak és leszedték a „terí­tett asztalt”. Mindezt zokszó nélkül, végeláthatatlan türelemmel.

Abban biztosak lehetünk, hogy ezt a szellemet nem Pesten tanul­ták. Ez a jesiva-hangulat a szellemi Erec Jiszrael terméke volt.

Ennek a szellemiségnek az egyik képviselője Hirschberg Gábor volt. Egyike azoknak, akik a rendszervál­tás utáni években választották Izra­elt végleges hazájukul. A Hirschberg-testvérek elkötelezett vallásos cionisták lettek, ha úgy tetszik, az eszme rendíthetetlen katonái, fia egy átlagember meghal, az szeren­csétlenség. A katona viszont bele­kalkulálja az életébe a halált.

A mi fiatal zsidó generációnkat még nem érintette meg a zsidó halál szele. Amit tud róla, az a Holocaust-túlélők beszámolói és a tévéhíradóból áradó izraeli merényletek híre volt

Most már a mi generációnk sem maradhat ki a gyászból, most már a mi halottunk is megvan, most már minket is felnőtté avat a fájdalom.

Gyászoljuk Hirschberg Gábort, akinek életét egy arab terrorista ol­totta ki.

Gyászoljuk azt a fiatal magyar bevándorlót, aki személyes karrier­jét alárendelte az elvei szerint fel­épülő Zsidó Államnak. Emléke le­gyen áldott.