Boldog a gyufaszál, bár elég…

… de lángra lobban. Asré hagafrur, se niszraf v’hálit löhávot – olvasható a héber nyel­vű felirat a Jad Hana nevű kibucban felállított emléktáblán, így örökítették meg Szenes Han­na magyar költő, Izrael nemzeti hőse emlékét. A fenti sorok a Margit körúti fogház falára írt utolsó, kivégzés előtti üzenete.

Weisz Sándor Keleti Károly utcai otthonában leltem néhány dokumentumra, amely szerény adalékul szolgál a lángoló lelkű költőnő szitakötő rövid huszon­három évéhez. Figyelmem leköti egy Izraelben megjelent bélyeg Szenes Hanna portréjával. S mint­ha csak kibontaná a történetet, egy másik lapon látható az Izrae­li Bélyeggyűjtők Társasága által kiadott dokumentum: húsz portré­ból álló bélyegsor. Azoknak a zsidó hősöknek állít emléket, akik életüket áldozták Izrael független­ségéért. A Szenes Hannáén kívül még két magyar zsidó nevével találkozunk e bélyegsorban: Dov Grunerével és Jaakov Weisséval.

Gondolom, az olvasó a fent leírtakból már maga is kikövet­kezteti: Weisz Sándor, riportom alanya nem mindennapi dologra vállalkozott: zsidó tárgyú bélyege­ket gyűjt. Szinte felesleges fag­gatnom, hogyan született meg ez az ötlete, kézenfekvő a válasz.

Nyomban látom, fáradhatatlan szorgalom, lelemény, szenvedély, sűrűsödik abban a tizennégy al­bumban, amit elém rak. Ezekben öltött testet gyűjtő heve, egyre gyarapodó ismerete a világról, s azon belül a zsidóság múltjá­ról, jelenéről. Nem tudom meg­állni, hogy ne soroljam el az al­bumok tematikáját: Izrael, diasz­póra, cionista mozgalom, vész­korszak, arab-izraeli háború, zsi­nagógák, Nobel-díjasok, tudósok, írók, színészek, festőművészek, sportolók. Biblia (valamelyikből kettő is van). Ezekben az albumok­ban nagy körültekintéssel, kitű­nő ízléssel vannak elhelyezve a bélyegek. Ott, ahol szükségét látta, fülszöveg kíséretében. Valóságos design. Még érdekes do­kumentumokra is lelünk itt.

Arról faggatom, hogyan tett szert a Holland Antillákról szár­mazó, ott élő zsidók életét bemutató bélyegsorra. Hiszen mások jószerivel azt sem tudják, hol ke­ressék a földnek ezt a piciny da­rabkáját. Mint kiderül, valamikor a középkorban menekültek ide a jezsuiták elől a zsidók, és ma is jelentős közösségben élnek itt. Még egy érdekesség: a világ talán egyetlen tornyos zsidó temploma található e földön. Egy képes le­velezőlap örökíti meg ezt az unikumot.

A továbbiakban meggyőződhet­tem, milyen lelkiismeretesen, több mint kötelességszerűen értesítik egymást a bélyeggyűjtők országuk­ra vonatkozó bármily filatelisztikai eseményről. S ne feledjük, ezeket az embereket még valami össze­köti: Izrael iránt táplált rokonszenvük.

Előttem más természetű, párat­lan dokumentum a vészkorszakból: a theresienstadti koncentrációs táborbeli, illetve gettóból szár­mazó bélyeg és egy kétkoronás papírpénz. Szinte a hideg fut végig a hátamon, ha elgondo­lom, hogy ilyen agyafúrtsággal vezették félre a világot Hitlerék. Lám, milyen békésen élnek ott a zsidók, még bélyeget és pénzt is kibocsátanak – tromfoltak a hóhérok. S ugyancsak ebből az időszakból való, nem kevésbé sú­lyos tragédiát idéző bélyegsor. Két szó mindennél többről árul­kodik: Babij Jar. Izraelben ad­ták ki, hadd tegyem még ezt hoz­zá.

Miközben beszélgetünk, az asz­talra kerül a házigazda legfris­sebb postája. Jean Kohn, a párizsi orvosi egyetem professzora, a Francia-Izraeli Baráti Társaság elnöke, lelkes bélyeggyűjtő el­hunyt. Erről értesíti barátjukat az özvegy. Tíz éves bensőséges kapcsolatnak vetett véget a ha­lál. Az orvosprofesszor elől nem lehetett eltagadni, hogy gyógyít­hatatlan beteg, de nem vett róla tudomást, utolsó percig küldte budapesti barátjának a bélyege­ket, sőt egyéb dokumentumokat, melyek érdeklődésre tarthattak számot. Egyet említenék a sok közül: Chirac köszönti a zsidó közösséget a Victoire zsinagó­ga százéves fennállása alkalmából. Ennek másolatát Kohnak kö­szönhetően itt láthatjuk Sándor albumában. Hogy mivel viszonoz­ta az orvosprofesszor küldemé­nyét? Egy példa: a Magyar Pos­ta által kibocsátott, zsidó kegy­tárgyakat ábrázoló bélyegsorral.

Elidőzöm Olivettinek, a számí­tógépeket gyártó világhírű olasz cég alapítójának emlékére kibo­csátott bélyegen, s személyéhez fűződő dokumentumon: a római rabbi által kiadott születési bi­zonyítványon, illetve annak má­solatán. Még egy ritkaság: az olaszországi héber könyvnyom­tatás 500 éves jubileuma alkalmá­ból láthatjuk Mózes öt könyvét ábrázoló bélyegeket.

A legvaskosabbak, legtartalma­sabbak az Izraelből származó borítékok. Levkovits Joszif, mádi származású tanár, a budapesti Weisz Sándornak amolyan izrae­li ikertestvére küldi őket nagy szorgalmasan. Innen származik a legtöbb, zsidó tudósokat, orvo­sokat, művészeket, Nobel-díjasokat bemutató bélyeg. Kezdve Ein­steinnel, Ehrlich-hel, folytatva Paszternakkal, Singerrel, Bellow Saullal. A magyarok közül itt lát­juk viszont Bárány Róbertet, Gá­bor Dénest és még egynéhány kiválóságot. De küld Levkovits egyebet is, nemcsak országa bélyegeit. Izrael fennállása év­fordulóját Brazíliában új bélyeg kibocsátásával méltatták. Ennek is a birtokában van a barátunk.

Érdeklődéssel lapozgatom a bibliai tematikájú albumokat. Sok itt a látni- és tanulnivaló. De jó volna szélesebb közönséggel is megismertetni ezt a sok szépet, tudnivalót. Igazi remekművek a teremtés hat napját ábrázoló bé­lyegek, alig tudom levenni a sze­mem róluk. Az egyiken egy Bib­lia fedőlapja látható, fent héber betűs felirattal: Jahve.

Látogatásom végén felvetődött bennem, milyen lehetett riportom hősének az élete. Sejtettem, hogy nem könnyű. De hát a képzelet néha cserbenhagyja az embert.

1925-ben, Beregszászon szüle­tett. Apja asztalos volt, s ezt a szakmát adta fia kezébe is. Nem sokáig élvezhette az asztalossá­got, a Horthy uralom magával hozta „ajándékát” – a zsidótörvényeket. Nem kellettek az if­jú Weisznak. Átszökött a hatá­ron a szovjetekhez, a munkások hazájába. Drágán, nagyon drá­gán fizetett naivitásáért. Hét évi kényszermunkával az Északi Sark vidékén, Pecsorán túl, az örök fagy birodalmában. Vasútépítés negyven fokos megveszekedett hidegben. Mikor a kárpátaljaiak a frontra jelentkeztek, ő is ve­lük tartott. Elutasították. Kide­rült, a „jevrej” itt sem megbíz­ható, tovább kellett küszködnie az embertelenség sokféle arcá­val. Egy életre sebzetten tért vissza Beregszászra, s amint le­hetett, áttelepült Magyarország­ra.

Ha nem tévedek, tizenhét éve él csendben, visszavonultan, ma­gányosan a bélyegek békés vilá­gában.

Hogy is írhattam le, hogy ma­gányosan? Hiszen ott van a csa­ládja, felcseperedő unokái, nagy gyerekei, felesége. És a bélyegei, melyek egy egész világot szélesre tártak ki előtte.

Kroó László