“Zsidó betegségek”
„Zsidó betegségek”?
A Magyar Pszichiátriai Társaság elnökeként nagy örömmel vállaltam a Szombat folyóirat szerkesztőségének felkérését, hogy segítsek egy olyan összeállítás elkészülésében, amely a zsidóságot érintő néhány idegrendszeri betegségről ad felvilágosítást. Az idegrendszeri megbetegedéseket hagyományosan neurológiai és pszichiátriai betegségekre osztjuk fel. Amikor az irodalmat áttekintettem, kiderült, hogy több neurológiai, mint pszichiátriai betegségről kell információt nyújtani az olvasóknak, és néhány nagyon fontos nem idegrendszeri megbetegedésről is. Ezt a feladatot dr. Kárpáti Róbert vállalta. Őszintén kívánom, hogy ez a melléklet nyújtson segítséget minél több embernek a saját vagy családtagja, barátja betegségének megelőzésében.
A poszttraumás stressz szindrómáról
A zsidó történelemben gyakran fordulnak elő rendkívüli, súlyos stresszt okozó helyzetek: üldözések, háborúk, koncentrációs táborok, merényletek. Súlyos stressz hatására pszichiátriai tünetek, betegségek alakulhatnak ki, köztük az ún. poszttraumás stressz szindróma, melynek egyik fő jellemzője az, hogy a traumát a beteg újból és újból átéli képzeletben, kép-, illetve filmszerűen játszódnak le előtte az események. A holocaustot túlélők között igen gyakran fordul elő ez a betegség, de a második generáció tagjait is érinthetik a következmények. Eitlinger e kórkép tüneteit „koncentrációs tábor”-szindróma néven foglalta össze, de „traumás neurózis” és „Vietnam-szindróma” néven is ismertté vált a betegség. A poszttraumás stressz szindróma nemzetközileg elismert szakértői között sok izraeli pszichiáter van.
A poszttraumás stressz szindróma kialakulhat természeti katasztrófák (pl. földrengés), megerőszakolás, súlyos támadás/gyilkosság és baleset átélése után is. A trauma filmszerű átélésén kívül (amelyet flash backnek hívnak az angol nyelvű szakirodalomban) a betegek gyakran álmodnak az átélt szörnyűségekről. A flash back hirtelen, elháríthatatlanul jelentkezik, nagyon megviseli a betegeket. Súlyos elkerülő viselkedés alakulhat ki: a beteg elkerüli azt a helyet, sőt a környéket, ahol a trauma érte, esetleg minden olyan embert és tárgyat elkerül, melyek a traumára emlékeztetik. A betegek ingerültté válnak, érzékenyek lesznek semleges vagy jelentéktelen külső ingerekre is (pl. összerezzennek a telefoncsörgésre), nehezen tudnak koncentrálni, a hangulatuk nyomottá válik, romlik az alvásuk. E tünetek hátterében komoly biológiai változások is észlelhetőek a szervezetben, pl. csökken a hangulati élet szabályozásában szerepet játszó, cortisol nevű hormon elválasztása, és zavarttá válik a szerotonin és a noradrenalin anyagcseréje. A szerotonin és a noradrenalin normális szintje az agyban az egészséges hangulat és közérzet feltételei közé tartozik. A poszttraumás stressz szindróma gyakran szövődik más betegségekkel, pl. szorongásos rohamokkal, alkoholizmussal, súlyos depresszióval.
E betegség sajnos az utóbbi években egyre gyakoribbá válik, és az Egészségügyi Világszervezet prognózisa szerint az elkövetkező évtizedekben e betegség gyakoriságának növekedése várható. Ezt a növekedést a háborúkon kívül a közlekedési balesetek magyarázzák, melyek jelenleg a világ egészségügyi kiadásaiban a kilencedik helyet foglalják el, 2020-ra azonban már várható, hogy az „előkelő” harmadik helyre sorolják majd a szívbetegségek és a depresszió után. Az USA lakóinak 1,3%-a szenved poszttraumás stressz szindrómában, a vietnami veteránok között 29%-os, az izraeli katonák között 12-25%-os gyakorisággal észlelték ezt a betegséget. Sajnos a kórlefolyás gyakran krónikus, a betegek egyharmada a trauma átélése után tíz évvel még szenved a tünetektől, és sokan rokkanttá válnak.
A poszttraumás stressz szindróma kezelésében a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés kombinációja lehet eredményes. A gyógyszerek közül a korszerű antidepresszív szerek alkalmazásával vannak biztató eredmények.
Magyarországon a nagyobb pszichiátriai centrumokban speciális szorongásambulanciákon is segítséget kaphatnak a betegek. A trauma átélése után korán elkezdett kezelés javítja a gyógyulási esélyeket.
Depresszió, alkoholizmus és a zsidók
A pszichiátriai szakirodalomban már száz éve visszatérő adat, hogy a zsidók között gyakoribb a depresszió és a depresszióval szövődő mániás megbetegedés. A depressziós betegséget lehangoltság jellemzi, amely az örömképesség elvesztésével, alvás-, étvágy- és szexuális zavarokkal társul, a gondolkodás a múltra, a hibákra szűkül be, és öngyilkossági késztetéssel jár. A depresszió fázisokban zajló betegség, a depressziósok túlnyomó része több mint egy depresszión esik át életében. A depressziós fázisok közötti időszakokban visszatér a korábbi életkedv és energia, egyes esetekben a depressziós hullámvölgyet ún. mániás hullámhegy követi.
A mániát emelkedett jókedv, fokozott energia, csökkent alvásigény, fokozott szexualitás és kritikátlanság jellemzi (túlzott költekezés, szexuális kalandok). A pszichiátriai szakirodalomban ugyancsak ismert, hogy a zsidók között ritkábban fordul elő az alkoholizmus. Érdekes, hogy e két feltűnő adat közötti összefüggést csak az utóbbi években kezdték el vizsgálni. E vizsgálat eredményeit Levav Itzak és munkatársai 1995-ben, az Amerikai Pszichiátriai Társaság 148. éves közgyűlésén adták elő Miamiban, majd közölték az American Journal of Psychiatryban. Eredményeik egy világhírű epidemiológiai (a betegségek gyakoriságával és a gyakoriságot befolyásoló kockázati tényezőkkel foglalkozó tudomány – a szerk.) vizsgálat adatain alapulnak. Levavék 431 zsidó és 2136 katolikus, továbbá protestánsok, más vallásúak és nem vallásosak adatait dolgozták fel, és arra a megállapításra jutottak, hogy a depresszió azonos gyakorisággal fordul elő a zsidó (12,4%/év) és a nem zsidó (11,6%/év) nők között, azonban szignifikánsan gyakoribb a zsidó (17,3%/év), mint a nem zsidó (11,3%/év) férfiak között.
További érdekes adat, hogy a zsidó nők és a zsidó férfiak között hasonló gyakorisággal fordult elő a depresszió, míg a nem zsidók között a depresszió kétszer olyan gyakori a nők, mint a férfiak között. Amikor az alkoholizmusra vonatkozó adatokat is összehasonlították, akkor kiderült, hogy a zsidó férfiak között sokkal ritkábban fordul elő alkoholizmus (2,8%/év), mint a katolikusok (14,6%/év) és protestánsok (14,6%/év) között. A nőknél az alkoholizmus aránya lényegesen alacsonyabb (2-4%/év között), és nem különbözik szignifikánsan a vallások szerint.
Levav és munkatársai adatai tehát azt támasztják alá, hogy a zsidó férfiak között gyakoribb a depresszió, azonban ritkább az alkoholizmus. Hasonló adatokat találtak más vizsgált csoportoknál is, ahol az alkoholizmus gyakorisága alacsony volt – pl. az amishok (középkori életformát követő református közösség Amerikában) között, illetve izraeli és angliai zsidók között. Az alkoholizmus és a depresszió összefüggései arra utalnak, hogy genetikai kapcsolat lehet a két betegség között, azonban hogy melyik betegség fejlődik ki, azt a szociális normák erősen befolyásolhatják.
Címkék:1999-02