“Zsidó betegségek”

Írta: Bitter István - Rovat: Archívum

„Zsidó betegségek”?

A Magyar Pszichiátriai Társaság elnökeként nagy örömmel vállaltam a Szombat folyóirat szerkesztőségének felkérését, hogy segítsek egy olyan összeállítás elkészülésében, amely a zsidósá­got érintő néhány idegrendszeri betegségről ad felvilágosítást. Az idegrendszeri megbetegedé­seket hagyományosan neuroló­giai és pszichiátriai betegségek­re osztjuk fel. Amikor az irodal­mat áttekintettem, kiderült, hogy több neurológiai, mint pszichiátriai betegségről kell információt nyújtani az olvasók­nak, és néhány nagyon fontos nem idegrendszeri megbetege­désről is. Ezt a feladatot dr. Kárpáti Róbert vállalta. Őszintén kívánom, hogy ez a melléklet nyújtson segítséget minél több embernek a saját vagy családtagja, barátja betegségének megelőzésében.

A poszttraumás stressz szindrómáról

A zsidó történelemben gyakran for­dulnak elő rendkívüli, súlyos stresszt okozó helyzetek: üldözések, háborúk, koncentrációs táborok, merényletek. Súlyos stressz hatására pszichiátriai tü­netek, betegségek alakulhatnak ki, köz­tük az ún. poszttraumás stressz szind­róma, melynek egyik fő jellemzője az, hogy a traumát a beteg újból és újból átéli képzeletben, kép-, illetve filmsze­rűen játszódnak le előtte az esemé­nyek. A holocaustot túlélők között igen gyakran fordul elő ez a betegség, de a második generáció tagjait is érinthetik a következmények. Eitlinger e kórkép tüneteit „koncentrációs tábor”-szindróma néven foglalta össze, de „traumás neurózis” és „Vietnam-szindróma” né­ven is ismertté vált a betegség. A poszttraumás stressz szindróma nem­zetközileg elismert szakértői között sok izraeli pszichiáter van.

A poszttraumás stressz szindróma ki­alakulhat természeti katasztrófák (pl. földrengés), megerőszakolás, súlyos támadás/gyilkosság és baleset átélése után is. A trauma filmszerű átélésén kí­vül (amelyet flash backnek hívnak az angol nyelvű szakirodalomban) a bete­gek gyakran álmodnak az átélt szörnyű­ségekről. A flash back hirtelen, elháríthatatlanul jelentkezik, nagyon megvise­li a betegeket. Súlyos elkerülő viselke­dés alakulhat ki: a beteg elkerüli azt a helyet, sőt a környéket, ahol a trauma érte, esetleg minden olyan embert és tárgyat elkerül, melyek a traumára em­lékeztetik. A betegek ingerültté válnak, érzékenyek lesznek semleges vagy je­lentéktelen külső ingerekre is (pl. összerezzennek a telefoncsörgésre), nehezen tudnak koncentrálni, a hangu­latuk nyomottá válik, romlik az alvá­suk. E tünetek hátterében komoly bio­lógiai változások is észlelhetőek a szer­vezetben, pl. csökken a hangulati élet szabályozásában szerepet játszó, cortisol nevű hormon elválasztása, és zavarttá válik a szerotonin és a noradrenalin anyagcseréje. A szerotonin és a noradrenalin normális szintje az agy­ban az egészséges hangulat és közér­zet feltételei közé tartozik. A poszttrau­más stressz szindróma gyakran szövő­dik más betegségekkel, pl. szorongá­sos rohamokkal, alkoholizmussal, sú­lyos depresszióval.

E betegség sajnos az utóbbi évek­ben egyre gyakoribbá válik, és az Egészségügyi Világszervezet prognózi­sa szerint az elkövetkező évtizedekben e betegség gyakoriságának növekedé­se várható. Ezt a növekedést a háború­kon kívül a közlekedési balesetek magyarázzák, melyek jelenleg a világ egészségügyi kiadásaiban a kilencedik helyet foglalják el, 2020-ra azonban már várható, hogy az „előkelő” harma­dik helyre sorolják majd a szívbetegsé­gek és a depresszió után. Az USA lakó­inak 1,3%-a szenved poszttraumás stressz szindrómában, a vietnami vete­ránok között 29%-os, az izraeli kato­nák között 12-25%-os gyakorisággal észlelték ezt a betegséget. Sajnos a kórlefolyás gyakran krónikus, a bete­gek egyharmada a trauma átélése után tíz évvel még szenved a tünetektől, és sokan rokkanttá válnak.

A poszttraumás stressz szindróma kezelésében a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés kombinációja le­het eredményes. A gyógyszerek közül a korszerű antidepresszív szerek alkalmazásával vannak biztató eredmények.

Magyarországon a nagyobb pszichiátriai centrumokban speciális szorongásambulan­ciákon is segítséget kaphat­nak a betegek. A trauma át­élése után korán elkezdett kezelés javítja a gyógyulási esélyeket.

Depresszió, alkoho­lizmus és a zsidók

A pszichiátriai szakirodalomban már száz éve vissza­térő adat, hogy a zsidók között gyakoribb a depresszió és a depresszióval szövődő mániás megbetegedés. A dep­ressziós betegséget lehangoltság jel­lemzi, amely az örömképesség elvesz­tésével, alvás-, étvágy- és szexuális za­varokkal társul, a gondolkodás a múlt­ra, a hibákra szűkül be, és öngyilkossá­gi késztetéssel jár. A depresszió fázi­sokban zajló betegség, a depresszió­sok túlnyomó része több mint egy depresszión esik át életében. A depresszi­ós fázisok közötti időszakokban vissza­tér a korábbi életkedv és energia, egyes esetekben a depressziós hullám­völgyet ún. mániás hullámhegy követi.

A mániát emelkedett jókedv, fokozott energia, csökkent alvásigény, fokozott szexualitás és kritikátlanság jellemzi (túlzott költekezés, szexuális kalan­dok). A pszichiátriai szakirodalomban ugyancsak ismert, hogy a zsidók között ritkábban fordul elő az alkoholizmus. Érdekes, hogy e két feltűnő adat közöt­ti összefüggést csak az utóbbi években kezdték el vizsgálni. E vizsgálat ered­ményeit Levav Itzak és munkatársai 1995-ben, az Amerikai Pszichiátriai Tár­saság 148. éves közgyűlésén adták elő Miamiban, majd közölték az American Journal of Psychiatryban. Eredménye­ik egy világhírű epidemiológiai (a be­tegségek gyakoriságával és a gyakori­ságot befolyásoló kockázati tényezők­kel foglalkozó tudomány – a szerk.) vizsgálat adatain alapulnak. Levavék 431 zsidó és 2136 katolikus, továbbá protestánsok, más vallásúak és nem vallásosak adatait dolgozták fel, és ar­ra a megállapításra jutottak, hogy a depresszió azonos gyakorisággal for­dul elő a zsidó (12,4%/év) és a nem zsidó (11,6%/év) nők között, azonban szignifikánsan gyakoribb a zsidó (17,3%/év), mint a nem zsidó (11,3%/év) férfiak között.

További érdekes adat, hogy a zsidó nők és a zsidó férfiak között hasonló gyakorisággal fordult elő a depresszió, míg a nem zsidók között a depresszió kétszer olyan gyakori a nők, mint a fér­fiak között. Amikor az alkoholizmusra vonatkozó adatokat is összehasonlítot­ták, akkor kiderült, hogy a zsidó férfiak között sokkal ritkábban fordul elő alko­holizmus (2,8%/év), mint a katolikusok (14,6%/év) és protestánsok (14,6%/év) között. A nőknél az alkoholizmus ará­nya lényegesen alacsonyabb (2-4%/év között), és nem különbözik szignifikán­san a vallások szerint.

Levav és munkatársai adatai tehát azt támasztják alá, hogy a zsidó férfiak között gyakoribb a depresszió, azon­ban ritkább az alkoholizmus. Hasonló adatokat találtak más vizsgált csopor­toknál is, ahol az alkoholizmus gyakori­sága alacsony volt – pl. az amishok (kö­zépkori életformát követő református közösség Amerikában) között, illetve izraeli és angliai zsidók között. Az alko­holizmus és a depresszió összefüggé­sei arra utalnak, hogy genetikai kapcso­lat lehet a két betegség között, azon­ban hogy melyik betegség fejlődik ki, azt a szociális normák erősen befolyá­solhatják.

Címkék:1999-02

[popup][/popup]