Bibliai olajváros

Régészeti ismerkedés Ekronnal

1992 nyarán részt vettünk Izrael, sőt talán az egész Közel-Kelet egyik legjelentősebb bibliai kori ásatásán. Magyar régészhallgató számára különösen ritka alkalom, hogy nemcsak meglátogathat közel-keleti ásatásokat, hanem részt vehet a munkában is.

A lelőhely, Tel-Miqne, amelyet a Bibliában is szereplő filiszteus nagyvárossal, Ekronnal szokás azonosítani, Jeruzsálemtől kb. 30 km-re, az askeloni út mentén található. Az ásatás területét a Kibuc Revadim gyapotföldjei veszik körül. Ekron régészeti feltárása, közös izraeliamerikai program keretében, az előkészítő munkálatokkal együtt már 12 éve folyik Dr. Trude Dothan (a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora) és Dr. Seymour Gitin (a jeruzsálemi William F. Albright Régészeti Intézet igazgatója) vezetésével.¹ Ekron a filiszteus pentapolisz (Asdód, Askelon, Gáza, Gát és Ekron) egyike. Több írásos forrás is említi, pl. II. Sarrukín asszír király khorszabadi palotájának reliefjén, az asszír évkönyvekben, valamint a Bibliában is (Jósua 13,1-3; 15,11; 15,45A6; 19,40-48; Bírák 1,18-19; I. Sámuel 5,10; 7,14; 17,52; II. Királyok 1,2-3; Jeremiás 25,20; Ámosz 1,8; Cefanja 2,4; Zecharja 9,5-7) szerepel .²

Az ásatások során azonban kiderült, hogy a település története sokkal régebbi idődre nyúlik vissza. A késő rézkortól kezdve (i.e. IV. évezred), az ott kánaáni kornak nevezett késő bronzkoron és a bibliai kort jelentő vaskoron át folyamatosan lakták, egészen a város i.e. VII. század végén bekövetkezett teljes pusztulásáig. Többé nem épült újjá, és a dombon később sem települtek meg új lakók. Ebben rejlik a lelőhely egyik fontos gyakorlati előnye, mivel ha a régész megturkálja egy kicsit a humuszt, rögtön impozáns, i.e. VII. századi kőépületek bukkannak elő. Ekron különleges földrajzi hely­zetének köszönhetően emlékein jól lehet vizsgálni két különböző fejlettségi fokon álló nép kapcsolatrendszerét. A város ugyanis az izraeli törzsek által lakott júdeai dombok és a filiszteusok fennhatósága alá tartozó tengerparti sáv határán fekszik.

Az írásos emlékek és az ásatási eredmények alapján a város története röviden így vázolható fel. A késő bronzkori virágzó, széles körű külső kapcsolatokkal rendelkező kanaáni város életének az i.e. XII. században a tengeri népek vándorlásának részeként érkező filiszteusok vetettek véget. A térségben gyökeresen új kultúrát hordozó filiszteus város az i.e. XII. századtól az i.e. X. századig virágzott, majd Dávid és Salamon idejében jelenféktelen helységgé zsugorodott. Az újabb fellendülést az Újasszír Birodalom kora hozta el Ekron számára az i.e. Vili. század végén. Ekkor a város a Közel-Kelet olivaolaj-iparának legjelentősebb központjává vált. A jobb években olajütőinek kapacitása az évi 1000 tonnát is elérhette. A település e korban érte el legnagyobb kiterjedését, 60 acrét (kb. 240 000 m²), mely a Salamon-kori Jeruzsálem területének sokszorosa volt. A várost végleg II. Nabú-kudurri-uszur hadjárata során rombolták le a babiloniak, i.e. 603-ban.

Mi a fellegvár feltárásán dolgoztunk, ahol az idei egyik legfontosabb lelet éppen ehhez a pusztulási periódushoz tartozik. Egy fazekaskorong kőtalapzatának üregébe rejtve ezüst ékszerekre bukkantunk. A legszebb darabok közé egy hatalmas medál, egy egyiptomi hieroglifákkal díszített gyűrű és néhány fülbevaló tartozott.

Izraeli tartózkodásunknak azonban nemcsak a szakmai részét élveztük, hanem rengeteg egyéb élményben is részünk volt. Az ásatás kezdete a választási küzdelmek utolsó szakaszával esett egybe, ezért már a repülőtértől a kibucig vezető úton parázs vitáknak lehettünk tanúi. A kibuc lakóival való megismerkedésre nagyon jó alkalmat adott az, hogy Savuotkor érkeztünk, s részt vehettünk az ünnepen.

Különleges élményt jelentett az ásatás nemzetközisége is, a többséget alkotó amerikai és kanadai résztvevőkön kívül Hongkongtól Mexikóig érkeztek diákok, akik között antropológus hallgató, kezdő történész, rabbinövendék és baptista szeminarista is volt. Ebből a felsorolásból is kiderül, hogy Izraelben a régészeti ásatásokat eredeti módon szervezik. A legtöbb ásatásra fizető munkásokat toboroznak szerte a világban, és nemcsak a diákok köréből. Az ásatási munkásoknak tehát részvételi díjat kell fizetniük. Ez az összeg nemcsak ellátásuk költségeit, továbbá az előadásokat, szakmai programokat, amelyeket az expedíció szervez számukra -, hanem nagyjából magának az ásatásnak a készkiadásait is fedezi. Ez a módszer megoldja az ásatás finanszírozását, gondoskodik munkaerőről, és igen sok diák vagy felnőtt számára — ez az érem másik oldala amolyan szabadegyetem és terepgyakorlat. A rendszer hatékonyságát Izrael vonzereje tartja fenn. Különféle ösztöndíjak is rendelkezésre állnak mindenkinek, aki a részvételi díjat nem tudja megfizetni, de leginkább a diákoknak; ilyen ösztöndíjat kaptunk mi is.

Először furcsának túrit ugyan, de nagyon hamar természetessé vált, hogy nem különböztettek meg ún. férfi és női munkákat. Mi is ott roskadozhattunk a kövekkel teli talicskák alatt, és egészen kivételes csákányozási technikára tettünk szert.

A munkanapjaink időbeosztása nagyon szoros volt, háromnegyed hétkor a tábor vezetője hatalmas „amerikai” mosollyal ébresztett minket. A reggeli után egyórás régészeti előadást hallgattunk, amelyeket neves izraeli régészek tartottak. Ezután műhelymunkának álcázott cserépmosás következett, másfél órán át. A feltárási munkák dél és este nyolc óra között folytak. Este az ásatás adminisztrációs feladataiba (pl. térképrajzolás, fényképértelmezés, cserépválogatás) is be lehetett kapcsolódni. Ezzel a feszített munkatempóval és a magas szintű szervezettséggel sikerült elérni azt, hogy a héthetes ásatási idény végére publikálásra készen rendelkezésre álltak az évad eredményei. Az oktatás a terep­munkának is szerves részét képezte, az ásatás vezetői hetente megmutatták és elmagyarázták a legújabb felfedezéseket.

A hétvégéken volt alkalmunk arra, hogy egy kicsit megismerkedjünk Izraellel. Egy, ezen a tájon természeti csodának számító óriási eső’ folytán két hétköznapi szabadnaphoz is jutottunk, amikor Jeruzsálem hétvégéken zárva lévő múzeumaiba és boltjaiba is bejuthattunk.

Az anyagi és erkölcsi támogatásért, mely részvételűnkét lehetővé tette, köszönetünket szeretnénk kifejezni az amerikai Dorot Alapítványnak, az ELTE Bölcsészettudományi Karának, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Diákcsere Szakalapítványnak, valamint az Albright Intézet egyik vezetőjének, Ernest Frerichs professzornak (Brown University, Providence, Rí, Program in Judaic Studies). Nagyon reméljük, hogy 1993 őszén beszámolhatunk a Tel-Miqne Ekron-i ásatás következő idényéről.

Jegyzetek

1. Az Ekronra vonatkozó, Mo.-on is viszonylag könnyebben hozzáférhető’ régészeti tanulmányok: Trude Dotnan-Seymour Gitin: „Ekron of the Philistines, Part I: Where They Came From, How They Settled Down and the Place They Worshiped”, in: Biblical Archaeology Review (=BAR) 16, no. 1 (January/February, 1990), 20-36. o.; Seymour Gitin: „Ekron of the Philistines, Part II: Olive-Oil Suppliers to the World”, in: BAR 16, no. 2 (March/April, 1990), 32-42. o.
2. Az Ekronra vonatkozó jelentősebb biliai helyek az IMIT Biblia (Bp. 1898-1900) szövege alapján: Jósua 13,1-3: „…Az országból pedig igen sok maradt elfoglalásra. Ez a mi az országból megmaradt: mind a filiszteusok kerületei és az egész Gesúri. A Sichórtól, mely Egyiptom előtt van, egészen Ekrón határáig északról, a kanaánihoz számíttatik: a filiszteusok öt fejedelme: az Azzabeli, az Asdódbeli, az Askelónbeli, a Gátbeli, az Ekronbeli…”; Bírák 1,18-19: „És bevette Jehúda Azzát és határát, Askelónt és határát, meg Ekront és határát. És volt az Örökkévaló Jehudával, és elfoglalta a hegységet, mert nem bírta kiűzni a völgy lakóit, mert vasszekerük volt nekik.”; I. Sánmei 5,10: „Ekkor elküldték az Isten ládáját Ekrónba…” I. Királyok 1,2: „..Menjetek, kérdezzétek meg Baál-Zebúbot, Ekron istenét, hogy felgógyulok-e e betegségből?…”; I. Sámuel 17,52: „…üldözték a filiszteusokat egészen a völgy felé és Ekron kapuiig…”; Ámosz 1,8: „…És kezemet fordítom Ekrón ellen, hogy kivesszen a filiszteusok maradéka, mondja az Úr, az Örökkévaló.”; Cefanja 2,4: „…És Ekron gyökerestől kitépetik.”

Frojimovics Kinga Horváth Rita