Beszámoló a MAZSIHISZ képviselő-testületi üléséről

Felajánlott lemondás • Holocaust emlékbizottsági ״nem” a MIÉP-képviselő tagságára • A kormány késlelteti a jóvátételt • Új vezetőségi tagok

Deutsch László debreceni főrabbi nyitóimája után Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke tartott bevezetőt. Szólt a szélsőjobb előretörésének veszélyéről, az ezzel szemben szükséges következetes elvi magatartásról és ennek egyik gyakorlati vetületéről: a MAZSIHISZ a kormány kezdeményezésére létrehozott Holocaust emlékbizottság munkájában nem kíván részt venni, mivel abban helyet kapott a Magyar Igazság és Élet Pártja, a magyarországi szélsőjobb egy prominens képviselője is. A MAZSIHISZ kezdeményezésére viszont létrejött egy, az emlékünnepségeket koordináló tanács, amelyben minden zsidó szervezet helyett kapott. Feldmájer Péter szólt ezután a Zsidó Múzeum kirablásáról* és megemlítette, hogy a zsidó hitközségen belül lefolytatott vizsgálat arra következtetésre jutott, hogy mulasztásért senki nem vonható felelősségre. Ha azonban az ezzel egyidejűleg folyó rendőrségi vizsgálat mégis a MAZSIHISZ valamely munkatársának mulasztását állapítaná meg, akkor a demokrácia íratlan szabályainak megfelelően mind az elnöknek, mind az igazgatónak föl kell ajánlania lemondását. Beosztottaik munkájáért ugyanis ők a felelősek.

Az ezután szólásra következő Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató sajnálatosnak tartotta az elnök e megközelítését, hiszen a rendőrségi vizsgálat a hitközség felelősségét nem állapította meg.

Az igazgató ezután rátért beszámolójának második részére, amelyben zsinagógák felújításáról, az Uzsoki utcai klinika és a balatonfüredi ortodox üdülő modernizálásáról, temetők rendbehozataláról, illetve karbantartásáról, valamint a vidéki hitközségek támogatásáról volt szó.

A közgyűlésen a küldöttek többsége a hatvan év feletti korosztályból került ki (kb. egyharmaduk lehetett 40-60 év közötti), ennek megfelelően az általános vitában is a vallásos közösségi élet témái kaptak hangsúlyt, amelyek e nemzedéket leginkább foglalkoztatják: zsinagógák felújítása, temetőgondozás, a rabbi hiánya, a kóser étkezés fenntartásának nehézségei. Elsőként Jánoshalma községének zsinagógája került szóba. Reinhold Sándor, a kiskunhalasi közösség vezetője akinek közössége és annak temploma érdekében végzett fáradhatatlan munkáját a közgyűlés jegyzőkönyvben köszönte meg azt javasolta, hogy e romos épületre ne költsenek többet, inkább adják el. A MAZSIHISZ alapszabálya úgy szól, hogy zsinagógát nem adunk el válaszolta Feldmájer Péter elnök. A zsinagógák épületét meg kell őrizni, hogy megmaradjon a zsidóság emléke. Ha most a jánoshalmi zsinagógát eladjuk, nincs megállás, utána jönnek majd a következők. A zsinagógára nem kívánunk pénzt költeni tette hozzá Zoltai Gusztáv hanem a tulajdonjog fenntartásával egy alapítvány kezelésébe adjuk, amely gondoskodik a felújításról és ennek fejében használhatja az

épületet. A vezetőség ezt a verziót terjesztette a közgyűlés elé, amely a javaslatot elfogadta. Dr. Pollók László szegedi küldött arról szólt, hogy az előző vezetés eladta a szegedi öreg zsinagógát, az ebből befolyt pénzt pedig magához vonta. Kérte, hogy ezt most utalják át a szegedi közösségnek a nagyzsinagóga felújítására. Az 1989 előtti vezetőség, a MIOK a vidéki ingatlanok hetven százalékát eladta, az ebből származó pénzt pedig felélte válaszolta Zoltai Gusztáv. A kérés tehát nem teljesíthető, mivel ez a pénz már régen nincs meg.

Raj Tamás főrabbi elmondta, hogy Keszthelyen egy visszaadott épületben Talmud Tóra központ nyílt, ahol rabbik is oktatnak. A dunántúli hitközségek figyelmébe ajánlotta az új intézményt. Ehhez is csatlakozva szólalt fel Schweitzer József, a Rabbiképző Intézet igazgatója, kérvén: a hitközségek jelentsék be hitoktatásra vonatkozó igényeiket, mert tudnak szakképzett hitoktatót küldeni.

Beer Iván, a MAZSIHISZ alelnöke a deportálások ötvenedik évfordulójára készülő megemlékezésekről szólt. Elmondta, hogy a zsidó szervezetek által létrehozott emlékbizottság nem kíván semmilyen más bizottsághoz csatlakozni, mivel a magyarországi zsidóság tragédiája semmiféle magyar társadalmi keretbe nem illeszthető bele. Ugyanakkor örömmel veszik, ha a megemlékezéseket ,,társadalmasítják”, vagyis az egyes önkormányzatok vállalják a koordinálás és a szervezés munkáját. Lakatos János, Szombathely városának hitközségi elnöke ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a város önkormányzata vállalta a megemlékezésben való közreműködést és e célra egymillió forintot irányzott elő.

Schweitzer Gábor (az egyetlen 35 évnél fiatalabb küldött) arról kérdezte Feldmájer Pétert, mi a helyzet a kártérítési tárgyalások körül? 1993 szeptember óta kétszer tárgyaltak a kormány képviselőivel felelte a kérdezett első ízben Szabó Iván pénzügyminiszterrel, akivel abban állapodtak meg, hogy a zsidó fél igényeit levélben ismerteti a kormánnyal. Ez megtörtént, ám a második tárgyalásra érkezett küldöttekkel a kormány képviselői azt közölték, hogy a levelet még nem volt idejük elolvasni. így a külföldről érkezett szervezetek képviselői dolguk végezetlen távoztak. A kormány részéről „valami probléma van” az együttműködéssel vélte Feldmájer Péter. A dolgot még az is nehezíti, hogy a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete levélben fordult a kormányhoz, és ebben azt kérte, hogy a tárgyalásokon minden más szervezet kizárásával egyedül ő képviselhesse a zsidóságot. Feltehetőleg ez is némi zavart szült.

A vita menetét éppen csak rövid időre megszakítva zajlott le az a szavazás, amelynek során a MAZSIHISZ két megüresedett vezetőségi helyére választottak új tagokat. A három jelölt Heisler András, László Miklós és Olti Ferenc voltak. (További jelöltet a közgyűlés nem javasolt.) Időkímélés céljából szavazólapokat osztottak ki, majd a szavazatszámláló bizottság ezeket a szomszédos teremben összeszámolta. 66 érvényes szavazatot adtak le, ebből 44 jutott Heisler Andrásra, 46 László Miklósra és 36 Ölti Ferencre. (Mindenki két jelöltre szavazhatott.) Az első két jelölt ezzel a vezetőség tagja lett.

A közgyűlés Markovics Zsolt záróimájával ért véget.

Gadó János

*Részleteket lásd a BZSH képviselő-testületi ülésről szóló előző beszámolóban.