Bemutatjuk Izrael új budapesti nagykövetét

A RÓZSADOMB tetején egy új és elegáns villában (amely egy festőé volt) néhány hete megnyílt az Izraeli Nagykövetség. Itt (a magyar államtól bérelt, s biztonsági szempontok szerint jókora pénzért, kicsit erődítményszerűen átalakított épületben), puritán dolgozószobájában fogadott az Izraeli nagykövet: Shlomo Marom. Korábban – a diplomáciai kapcsolatok felvételéig – tizennyolc hónapon keresztül az Izraeli Érdekképviseleti Hivatalt vezette. A szellemesen társalgó, jó humorú, rutinosan nyilatkozó nagykövet hatvanéves. Nős, negyvenegy éve él együtt a feleségével, akivel ugyanabba az iskolába jártak, s egy cionista ifjúsági mozgalomban vettek részt. Két lányuk van, s most várják az ötödik unokát.

Shlomo Marom kitűnően, akcentus nélkül beszél magyarul – s ez nem is meglepő: hiszen Magyarországon született. Budapesten kezdte el az iskolai tanulmányait, 1944-ben itt vesztette el családja nagy részét. 1949-ben vándorolt ki Izraelbe, rö­vid ideig építőipari segédmunkásként dolgozott. 1950 szeptemberétől huszonöt éven át az izraeli hadseregben szolgált. Az első években harci alakulatoknál, később vezérkari ezredesként. Főnöke volt egy ideig a jelenlegi államelnök, Chaim Herzog, s munkatársa – többek között – Rabin, Weizman, Sharon, Bar-Lev (jelenleg valamennyien miniszterek).

*

 MIKOR MAROMOT az iskoláiról faggatom, először nagy szeretettel a pesti zsidó gimnáziumról beszél. „Egyéniségformáló hely volt, életre szóló indíttatást, kulturális alapokat kaptam.” (Akkortájt olyan híres tanárok oktattak itt, mint Turóczy Trostler, Pach Zsigmond Pál, Komlós Aladár.) Később a hadsereg „iskolázta be”: a jeruzsálemi egyetemen tanult, majd továbbképzésre a washingtoni John Hopkins Egyetemre került. A nemzetközi tanulmányok intézetében doktori fokozatot szerzett. Negyvenes évei közepén szerelt le. (Az izraeli hadsereg fiatalságának titka: vezetőinek viszonylagos fiatalsága.) Marom nem akart nyugdíjba vonulni: „Nem vonzott a gondolat, hogy rózsákat termesszek.” Többféle lehetőség közül a külügyi munkát választotta. 1975-től otthon tevékenykedett, majd öt évet töltött a washingtoni nagykövetségen.

„Miért kellett olyan sokáig várni az izraeli diplomáciai kapcsolatok felvételére, több magyar politikus ígérete, biztató nyilatkozata ellenére?” – kérdezem. Diplomatikusan közli, ennek okairól, a különböző szempontokról csak a magyar fél tudna információkkal szolgálni. Annyit azonban sejtet, hogy a magyar vezetésen belül egyesek ellenezték a kapcsolatfelvételt. Annak létrejötte – hangsúlyozza – Kelet-Európában precedens értékű. (Megjegyzi még, hogy Lengyelország előbb nyitott érdekképviseleti hivatalt, mint Magyarország; biztató fejleménynek tartja, hogy Moszkvában – az egykori nagykövetség épületében – már működik konzulátus.)

A BUDAPESTI nagykövetségen Marommal együtt összesen öt izraeli dolgozik. „A magyar zsidóság és az Izrael közötti kapcsolatok terén mindent megteszünk. Arra azonban megesküdtem, hogy a magyar zsidóság ügyeibe nem avatkozunk be. Örömmel látom különben, hogy az elmúlt másfél évben a liberalizálódási folyamattal párhuzamosan megkezdődött a magyar zsidóság önszerveződése, élete, kulturális tevékenysége sokszínűbb lett. Jó néhányan térnek vissza zsidóságukhoz – köztük idősebbek is. Ezzel kapcsolatos vicc is született: Magyarországon egyre nő a hatvan éven felül születő zsidók száma.”

„És vajon mit jelent a Tel Aviv-i képviselet léte a magyar anyanyelvű izraeliek számára?” „Még ha sokuk otthon magyarul is beszél s nem is sajátították el tökéletesen a hébert – száz százalékig izraelinek érzik és vallják magukat. A legtöbben nem tekintik magukat magyarnak, de természetesen nem tagadják meg a magyarságukat.”

A budapesti nagykövetség – mondja Shlomo Marom – a maga lehetőségeivel igyekszik elősegíteni a két ország közeledését. Idén 40 ezer izraeli látogatott Magyarországra. A kereskedelmi forgalom ígéretesen fejlődik. 1988-ban a magyar kivitel kétszerese-háromszorosa az 1987. évinek (kb. 24–30 millió dollár). Az izraeli kivitel ugyanebben az évben tízmillió dollár körül mozgott. Lassú, de organisztikus fejlődésre lehet számítani, amit a magyar vállalatok, kis- és középüzemek, téeszek fokozódó érdeklődése is jelez. Kulturális területen olyan produkciókat kell találni, amelyeknél a nyelvi nehézségek nem jelentenek problémát. Épp a napokban vendégszerepel Magyarországon a világhírű Batsheva balettegyüttes; s a Habima valószínűleg jövő ősszel lép fel Budapesten. A két ország televíziója és rádiója között együttműködési szerződést írtak alá. S végül az oktatás: ígéretes, hogy idén már körülbelül ötven izraeli diák tanul magyar felsőoktatási intézményekben; a debreceni Orvostudományi Egyetemen például 25-en (köztük 6 arab). Hasznos lenne a szakemberek cseréje, továbbképző tanfolyamok szervezése.

Szívesen beszélgetnék még a nagykövet úrral – de mennie kell. Hál’ Istennek, sok és egyre több a dolga.