Béke veled, drága Micó bácsi
Macskatalpon jött most is. Alattomosan. Nem lehetett fölkészülni rá. Egy darabig még marad a nappal is lehúzott redőny, a postaládából kitüremkedő Népszabadságok csokra. És aztán? Neved kikerül majd az újabb telefonnoteszekből, közös terveink is mind semmivé loccsannak. Igen, Jichák ben Cvi, alias dr. Szinai Miklós, címzetes egyetemi docens, a történelemtudományok doktora, a magyar levéltárosok doyenje, sok egyéb közt Horthy Miklós titkos iratainak is sajtó alá rendezője életének 81. esztendejében végleg eltávozott közülünk.
Micó bácsi emberi és szakmai érdeklődése az utóbbi évtizedekben mindinkább szűkebb közössége, a magyar zsidóság újkori történelme felé fordult. Cikkek és tanulmányok egész sorát írta e témában. Nem vagyok történész. Micó bácsi valószínűség szerint legfiatalabb barátja vagyok csupán, aki – szerencsémre – lassan két éve már, hogy minden péntek estét együtt tölthettem vele. Tavaly nálunk is széderezett, lányomat első dédunokájának nevezte.
A barátság igen ritka adomány. Csodálatosabb volt nékem a te szereteted az asszonyok szeretésénél – írja Dávid Jonatán halála után. A széder utáni napon aztán kulcsot adtál magadhoz, a szó átvitt és valóságos értelmében is, hisz „az én koromban már sosem lehet tudni”.
Nem lesz könnyű nélküled, Micó bácsi. A Löchá dojdinkból nagyon hiányzik a hangod. Emlékszem, milyen büszkén mesélted életed egyik legkorábbi emlékét, mikor is nagyapád kivitt az erdőbe gallyat szedni, hogy új edénymerítő kosarat kössön Pészáchra. Emlékszem, milyen izgalommal vetted át a papírfecnit, melyre a fiúgyermeknek járó atyai áldás szövegét betűztem le fonetikusan, mielőtt megjött volna a fiad Amerikából.
Micó bácsi, írassál te be az élet könyvébe! Kedves, minden gondunkat szíveden viselő, még szomorúan is oly derűs lényedért örök hála és köszönet:
„Rafaelkéd”,
alias Röhrig Géza
Címkék:1999-10