Béke az olajfák alatt?

Egy levél Jeruzsálemből (közölte a The Jerusalem Post International Edition, 1990. március 10., 1531. sz.)

„Arafat helyettese, Abu Ijad egy sajtókonferencián kijelentette: ,a PFSZ-nek nincs más választása, mint az, hogy a fegyveres harcot a megszállt területeken túlra is kiter­jessze’.

Legjobb tudomásom szerint senki sem fűzött kommentárt ehhez. Margaret Tutwiler, a Fehér Ház szóvi­vője nem mondta azt, hogy az ilyen kijelentés nem mozdítja elő a béke ügyét; James Baker külügyminiszter nem szólította föl engedményekre a PFSZ-t; a mi saját ‘békeharcosaink’ sem mondták, hogy Abu Ijad szélső­séges álláspontra helyezkedett és ez immorális vagy nem humanista. S ami még rosszabb, még azt a kér­dést sem tettük fel, hogy mit jelent „a megszállt területeken túl”, mit e „területeken” belül…

Február 4-én az izmailiai úton megkaptuk a brutális választ. (Arab terroristák egyiptomi területen me­rényletet követtek el egy izraeli tu­rista-autóbusz ellen; kilenc polgári személy meghalt. – A szerk. megj.) Szerte a világon mindenki sajnálko­zott és elítélte a gyilkosságot. Senki, de senki nem mondta ki azonban hangosan: ha a PFSZ támadásokra szólít fel az izraeliek ellen, akkor a PFSZ emberei a gyilkosok …

1939-ben a világ vezetőinek min­den információjuk megvolt, hogy előre láthassák az elkövetkező eseményeket, de minthogy nem akartak ezeknek hitelt adni, cselekedni sem voltak hajlandók. 1973-ban az izraeli vezetőknek minden információjuk megvolt, hogy előre lássák: arab tá­madás várható. Mivel azonban nem akartak hinni ebben, bekövetkezett a jom-kippuri háború. Ma az egész világ tudja az igazat a PFSZ-ről: a PFSZ izraeliek és más zsidók elleni támadásokra szólít fel (Abu Ijad Kuvaitban, 1990. január); a PFSZ nem fog megelégedni pusztán a te­rületekkel (Faruk Kaddumi a Bos­ton Globe-nak, 1990. február). Baker mégis azt akarja, hogy Izrael tár­gyaljon a PFSZ-szel, az Európa Par­lament úgy kezeli, mint egy törvé­nyes kormányt, az izraeli ’békehar­cosok’ meg kijelentik, hogy a PFSZ-szel együtt fognak felvonulni – Kai­ró utcáin.

Tanulunk mi valaha is?”

2.

Amerikai ártatlansági bizo­nyítvány a PFSZ-nek (a Neue Zürcher Zeitung köz­lése, 1990. március 24-25.)

„Izraeli politikusok és kommentá­torok rosszkedvűen reagáltak az amerikai külügyminisztérium jelentésére, mely leszögezte, hogy Arafat, a PFSZ vezetője eleget tett annak az 1988 végén vállalt kötelezettségé­nek, hogy (a PFSZ) nem vesz részt terrorcselekményekben. Az amerikai Kongresszus korábban törvényben kötelezte a külügyminisztériumot, hogy évente háromszor tegyen je­lentést a PFSZ esetleges terrorcse­lekményeiről. Izraeli politikusok és – jeruzsálemi értesülések szerint – a törvény kezdeményezői is szerecsenmosdatásnak minősítették a mostani jelentést.

Benjamin Netanjáhu izraeli kül­ügyminiszter-helyettes a jelentés ter­hére rótta, hogy elhallgat tényeket, szemet húny a szakadár csoportok által elkövetett terrorcselekmények előtt és meg sem említi az állítóla­gos kollaboránsok likvidálását. Dan Somron vezérkari főnök március 21-én úgy nyilatkozott, hogy bár a PFSZ a legutóbbi időben nem haj­tott végre terrorakciót a libanoni határ felől, ám a megszállott terü­leteken számos terrorcselekményt inspirált.

Az izraeli külügyminisztérium nyilatkozatban mutatott rá, hogy … az amerikaiak teljesen figyelmen kí­vül hagyják a PFSZ egyes csoport­jai által, így például az Abu al-Abbasz-féle Palesztin Felszabadítási Front vagy a Hawatmeh-féle De­mokratikus Front által végrehajtott cselekményeket. A terrorakciókhoz kellene számítani a kollaboránsok megölését is; az intifáda kezdete óta a kétszázadik palesztin áldozatát szedte e napokban a PFSZ iránti engedelmesség kikényszerítésének ez a módja.”

3.

A szavak nem kerülnek pénzbe – avagy: Mit mon­danak a tények? (The Jeru­salem Post, 1990. február 26.)

„Rita Hauser, az American Jewish Committee tisztségviselője, aki több mint egy éve Stockholmban találko­zott Arafattal és ezáltal elősegítette, hogy Amerika elismerje a PFSZ-t, újabb ’áttörésről’ adott hírt. Levelet írt a konferenciához, amelyet az In­ternational Centre for Peace in the Middle East a múlt héten tartott Je­ruzsálemben …, és ebben közölte Arafat hozzájárult, hogy egy nem­zetközi konferencián vitatkozzanak arról a ’szent’ követeléséről is, amelyről mindeddig azt hangoztatta, hogy nem képezheti vita tárgyát arról ugyanis, hogy az 1948-as menekültek és leszármazottaik visszatérhessenek otthonaikba, az 1967 előtti Izraelbe.

A PFSZ főnöke e közlés szerinti azt is kijelentette, hogy az emberek költözhessenek szabadon bárhová, ahová kívánnak, föltéve, hogy ezzel nem sértik mások jogait. Aki ezek után azt várná, hogy a PFSZ támogatni fogja a Moszkva és Izrael közti közvetlen repülőjárat megnyitását és felhagy a lobbizással, amit azért folytat az európai fővárosokban, hogy a szovjet zsidók számára ne nyújtsanak tranzit-szolgáltatásokat, az még ráér örvendezni. Egy héttel korábban Arafat világosan megmondta, hogy arab érdeket sért minden zsidó bevándorlás Izraelbe.

A PFSZ vezetői szemlátomást fölfedezték azt az egyszerű igazság, hogy a szavak után nem kell adózni. Nyolc éve egyfolytában egy metronóm egyhangúságával ítélik el a terrorizmust, miközben a terrorcselekmények egyre folytatódnak.

E vonatkozásban tett legutóbbi 1988 decemberi bejelentésük óta minden fronton nőtt a terrorakciók száma: a ,zöld vonalon’ belüli Izrael területén a libanoni határtól az egyiptomiig, nemkülönben Judea, Szamária és Gaza területén. 3203 incidensre került sor összesen, ezekben 32 izraelit megöltek, 86-ot megsebesítettek. A ,zöld vonalon’ belül minden akció polgári célpont ellen irányult, és az elfogott 612 terrorista csoport közül 200 az Arafat saját szervezetéhez, a Fatah-hoz tartozott. Az utóbbiak közül 78 közvetlen kapcsolatot tartott fenn Izraelen kívül működő szervezetével, és 173 akcióért tartozik felelősséggel. Ezek után szinte nevetséges, hogy Básszim Abu Sarif, a PFSZ szóvivője azzal fenyegetőzött, hogy ‘felújítják’ a ter­rorakciókat, ha a zsidók a Nyugati Parton települnek le. George Habash, akinek a terroristái ugyanolyan aktívak, mint bármikor, hat hónapot adott: ha ezalatt Arafat

politikai sakkhúzásai nem hozna eredményt, a Demokratikus Front ismét elkezdi a fegyveres küzdelmet.

A múlt hónapban Faruk Kaddumi, a PFSZ ’külügyminisztere’ adta meg e vicces kijelentés komor ellenpontját. A Boston Globe-nak adott interjúban azt mondta, hogy nem fogadja el Izrael jogát a létezésre, és hogy nem az 1967-es határokon, hanem az 1947-es felosztási vonalon kellene ma létrehozni egy palesztin) államot. Hozzátette még: ’Amit ma elfogadunk, azt holnap nem fogjuk elfogadni.’

Az International Centre for Peace és a nemzetközi sajtó repeshet örö­mében minden verbális ’engedmény’ miatt, ám a PFSZ tetteit nem az Arafatnál elért áttörések, hanem a Kaddumi rideg fenyegetései jellem­zik.”

4.

A tárgyalásokhoz hiteles partner kell (Zeev Schiff kommentárja az izraeli Haarecben – ismertetés a Neue Zürcher Zeitung márc. 24-25-i száma nyomán)

,, ….a PFSZ-nek tagja a Népfront és a Demokratikus Front is, amelyek sohasem mondtak le arról, hogy gyilkos kommandókat szivárogtassa­nak át Izrael északi határán. Sőt, Arafat saját szervezetének, az Al-Fatahnak a katonai szárnya, ame­lyet Ali Sahin és Muhammad Dahlan vezet, és amelynek Bagdadban van a főhadiszállása, szintén nem tartja magát Arafat utasításaihoz, és – mint Zeev Schiff írja – fele­lős az izraeli-egyiptomi határon át történő behatolásokért. Tavaly de­cember elején az izraeli katonaság a Negev sivatagában fölmorzsolt egy ilyen csoportot. .. Egy másik szer­vezet, a Hetes Brigád, mely eredeti­leg a Fatah alá tartozott, a Forrada­lom Sasmadarai fedőnéven hajtott végre több terrorakciót. Bár ezek némelyike miatt Arafat állítólag megharagudott, semmit sem tett vagy tudott tenni ellene.

A palesztinoknak bizonyára nem minden gyilkosságát vagy terrorcse­lekményét lehet a PFSZ vezetőjének a terhére róni. Ha azonban Arafatot nem szabad felelőssé tenni a töredék csoportok tetteiért, akkor az izrae­lieknek fel kell tenniök a kérdést: hogyan tárgyaljanak az Arafat-féle PFSZ-szel a békéről, ha képtelen eleget tenni a valamennyi palesztin nevében vállalt kötelezettségeinek?”

(Összeállította és fordította: G. Gy.)