Bajcsy-Zsilinszky oldalán…

Szőnyi Szücs András születésének 80. évfordulóján

A CSEHSZLOVÁKIAI Komáromban, a hajdani Vármegyeház utca egyik földszintes épületén, értelmét vesztetten negyvenöt év múltán is ott látható az a bronzból készült fekete kutya, amely valaha a Schwarcz család fűszer- és gyarmatáru kereskedésének cégére volt. A család 1910. január 18-án született Bandi fia a bencések gimnáziumában érettségizett, a németországi Halléban szerzett agrármérnöki diplomát. A csehszlovák hadsereg prágai helyőrségéből tüzérhadnagyként szerelt le. Kitűnő sportoló volt – úszott, evezett, atletizált. A harmincas évek közepén Magyarországon egy Győr melletti, majd Fejér megyei nagybirtokon kapott gazdatiszti állást, s csak látogatóba járt haza a határon túlra, özvegy édesanyjához.

A második világháborút megelőző időkben az agrárreform szükségességének felismerése, a magyar mezőgazdaság jövője iránti érdeklődés Bajcsy-Zsilinszky Endre köréhez vezette. Személyes ismeretségük során később olyannyira közel került Zsilinszkyhez, hogy a képviselő а növekvő hitlerista befolyással szembeni nemzeti ellenállás szervezéséhez is hűséges és bátor munkatársaként vette igénybe segítségét. A magas, kisportolt, feltűnően jó megjelenésű fiatal férfi, zsebében revolverrel, gyakran elkísérte a politikust veszélyes útjaira. Mellette volt, amikor az ország német megszállását követően az elfogására érkező Gestapo emberekre az első lövést leadta. Az önkéntes testőr is tüzet nyitott a nácikra. Bajcsy-Zsilinszkyvel együtt hurcolták a börtönbe. Keményen kiállta a vallatási tortúrákat, a megpróbáltatásokat.

Szeptemberben a Lakatos-kormány intézkedésére Zsilinszky átmenetileg szabadlábra került. Schwarcz Andort – akinek hozzátartozóit addigra a húszezer lakosú Komárom több mint kétezres zsidó közösségével együtt Auschwitzban gázba fojtották – az egyik deportáló vonattal útnak indították Németország felé. De nem adta meg magát: Komárom és Szőny között néhány társával együtt felfeszítette a vagon padlózatát s a robogó vonatból a sínek közé ugrott. Sikerült megszöknie.

Eljutott a fővárosba, ahol a Vilmos laktanyában örömmel fogadta őt barátja, Gidófalvv Lajos főhadnagy, aki szintén Bajcsy-Zsilinszky hívei közé tartozott, s már a német megszállás előtt segítséget nyújtott veszélybe került lengyeleknek, szlovák területről menekült zsidóknak, a munkásmozgalom üldözött részvevőinek. Újbóli találkozásuk idején már folyt Angyalföldön, Zuglóban, Új pesten és még néhány más helyen a nemzetőr századok és a KISKA – a Kisegítő Karhatalmi Alakulatok – szervezése. Ezek jó lehetőséget kínáltak arra, hogy antifasiszta-németellenes harcosok fedezékévé, partizáncsoportok küzdőterévé váljanak. Schwarcz Bandi – Mint Szőnyi Szücs András zászlós – 1944 utolsó hónapjaiban a katonai ellenállási akciók egyik legeredményesebb irányítója lett. A Gidófalvy parancsnoksága alá tartozó századnak kezdetben mintegy száz tagja volt, később a létszám másfélezerre nőtt. A zászlóaljnak Szőnyi Szücs András lett a helyettes parancsnoka. Több alkalommal ütköztek meg nyilas különítményekkel, csendőrökkel, németekkel. Negyvenöt első napjaiban az egység fasiszta túlerővel került: szembe, állományát részben fogságba ejtették, részben más erőkkel együtt harcba vetették. Gidófalvy és Szőnyi Szücs néhány társukkal – a visszaemlékezők szerint – újabb vállalkozásokba kezdtek, a többi között kísérletet tettek arra, hogy megakadályozzák az Erzsébet-híd felrobbantását. Feltétélezések szerint SS-ekkel vívott tűzharcban valamennyien hősi halált haltak 1945. január 9-én. A magyar nemzeti ellenállás hőse, ha életben marad, most lenne 80 éves.