Az uszítás nem tűrhető!

Lehet, hogy mire ezek a sorok napvilágot látnak, ismerni fogjuk már az Alkotmánybíróság döntését arról, vajon megengedhető-e a társadalom nemzeti, kisebbségi, etnikai vagy vallási csoportjai elleni nyilvános uszítás, gyűlöletkeltés. Erősen reméljük, hogy a döntés nemleges lesz. Ellenkező esetben a politikai konzekvenciák haladéktalan levonása mellett szorgalmazni fogjuk a vonatkozó törvények sürgős módosítását abban az értelemben, hogy az egyének és közösségek sérelmére elkövetett rágalmazás esetén a bíróság köteles legyen a sértettek javára jelentős összegű kártérítést megítélni.

Közismert, hogyan került az ügy az Alkotmánybíróság elé. A Szent Korona című lapot több mint egy esztendeje (!) többen feljelentették uszító, közösséget sértő közleményei miatt, mire a vádlottak védője különféle időhúzó praktikák alkalmazása után magát a büntető törvénykönyv idevágó cikkelyét kérdőjelezte meg. Sokak meglepetésére a Pesti Központi Kerületi Bíróság érintett bírája maga is hasonló kérdéssel fordult a törvényminősítés legfelső fórumához.

Azt csak mellékesen említjük meg itt, hogy e lépések következtében egyfelől felfüggesztették az eljárást mind a Szent Korona, mind a hasonló váddal megtámadott Hunnia ellen, másfelől a két szélsőséges orgánum nekibátorodva folytatja inkriminált tevékenységét.

Fontosabb rámutatnunk arra, hogy az antiszemita és soviniszta gyűlöletkeltést nemcsak a magyar alkotmány tiltja, hanem a párizsi békeszerződés is. Dr. Kertész Imre a Magyar Nemzetben pedig arra figyelmeztetett, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya elő is írja a tilalmat a nemzeti vagy vallási gyűlölködés bárminő propagálására.

Az Alkotmánybíróságnak módjában áll kezdeményezni a Büntető Törvénykönyv vagy akár az Alkotmány módosítását, de nincs lehetősége revideáltatni a békeszerződést vagy nemzetközi egyezségokmányokat.

Túl ezen a gyakorlatias megfontoláson, korunk történelmi tapasztalatai okán is elutasítjuk az uszítok iránti ״méltányosság” és tolerancia gondolatát. Jól tudjuk: a pogrom nem akkor kezdődik, amikor a megvadult csőcselék már gyújtogat és gyilkol. A felbujtók működését kell megakadályozni. A mai kelet-európai helyzetben különösen nagy ennek az elemi felismerésnek a jelentősége. Antonescu, Tiso, Pavelic kultusza újjáéled a szomszédságunkban, és a holocaust főbűnöseinek már Magyarországon is az ״ártatlanságát” merészelik hangoztatni egyesek.

Ostobán, sőt közveszélyt keltve cselekszik, aki doktriner módra, valamiféle elvont liberalizmustól vezettetve a mai Kelet-Európa puskaporos hordójában akarja meggyújtani az abszolút tolerancia világító mécsesét.

A Romhányi- és Kunszabó-szerű uszítóknak igenis bíróság előtt a helyük.

(stark)