Az özvegy, Inna Grade megvédi a jiddis óriást

Inna 16 éves korában találko­zott először a nagy jiddis költő­vel, regényíróval, Chaim Gradéval.

1945-ben történt, amikor meglátogat­ta barátnőjét Moszkvában, s ő bemu­tatta neki a szomszédjukban lakó, kü­lönös férfit. Inna azzal az eltökélt szán­dékkal kereste fel, hogy megállapítsa: zseni-e vagy őrült? „Abban a pillanat­ban, amikor először találkoztam Cha­im Gradéval, tudtam, hogy zsenit is­mertem meg” – emlékszik vissza erős orosz akcentusával, amelyet megőr­zött az évek folyamán.

Aki találkozott Gradéval termékeny élete folyamán, csak erre a következ­tetésre juthatott. A jiddis és zsidó iro­dalom tudósai Gradét – és nem Isaac Bashevis Singert – tartják korunk leg­nagyobb jiddis írójának. „Zsidó nem­zeti költőnek” tartották a holocaust előtti Vilna-portréi miatt. Költészeté­ben, prózájában a kelet-európai zsidó­ságra emlékeztet, de nem annak meg­semmisítéséről szóló leírással, hanem azzal, hogy a könyv minden oldalán életre kelti a zsidó Vilnát. Megtaláljuk a kol­dusokat és a boltosokat, a portásokat és a házalókat, az ír­nokokat és a sameszeket. Megtaláljuk benne a mindennapi élet küzdelmeit és a sabeszi vacsora csodáit. Találkozunk itt egy maroknyi fiatal zsidó szocialistával is, örökös forradalmi cselszövéseikkel és buzgó rabbik kesergésével a szekuláris világ kísértései fölött. Grade munkáján keresztül bizonysá­got tesz arról a hátborzongató képességéről, mellyel az átla­gos kelet-európai zsidó természetében megrajzolja a rendkí­vülit, ami egyszerre mély és egyszerű, bolond és bölcs.

„Chaim Grade találkozik egy emberrel és nem isme­ri – meséli Inna ma -, de amikor leül, hogy megírja regénye főhőseként, akkor annak az embernek a legtitkosabb lénye­ge bukkan elő.”

Inna felesége, bizalmasa és szerkesztője lett. Számtalan versének, regényének lett a témája és – harminc évvel ké­sőbb – a fordítója is. Ma, több mint tizenegy évvel az író ha­lála után is, Grade asszony férje munkájának odaadó híve, és eltökélt szándéka, hogy élete hátralévő részében tovább­adja a Grade klasszikus műveit átjáró intellektuális értéket annak a generációnak, melynek nagy része elvesztette krea­tív kapcsolatát a zsidó kultúrával.

Feladata nem könnyű. Bár a jiddis és héber nyelvet beszé­lők között híre van – a Forvärts számos könyvéből jelentetett meg fejezeteket az 70-es években és a 80-as évek ele­jén -, mégis gyakorlatilag ismeretlen maradt évtizedeken ke­resztül. Számos fordítási kísérlet után a nyelvészek csakúgy, mint a kiadók, arra a következtetésre jutottak, hogy Grade kifinomult nyelvezetét képtelenség angolra átültetni – talán mert túlságosan jiddis, utalásai túlzottan zsidósak ahhoz, hogy nem zsidó nyelven is kifejezhetőek legyenek.

Ez volt a helyzet, míg Mrs. Grade saját kezébe nem vette a fordítás feladatát. Melvin Rosenthallal társulva 1982-ben újrafordította a Rabbis and Wives (Rabbik és feleségek) cí­mű művet, majd a The Sacred and the Profane (A Szent és a Profán) – ragasz­kodik ehhez a címhez -, 1986-ban a My Mother’s Sabbath Days (Anyám szombat napjai) című könyveket. Ez utóbbi Grade visszaemlékezése ifjúsá­ga Vilnájára, a második világháború ki­törésére, a Szovjetunióból való mene­külésére, majd visszatérésére a vilnai gettó romjaihoz, ahol a nácik meggyil­kolták édesanyját és első feleségét. Mrs. Grade jelenleg mint társszerkesz­tő dolgozik egy antológián, Homage to Chaim Grade címmel gyűjtik össze a Héber Egyetem jiddis professzorával, Hechiel Szeintuchhal együtt a Grade munkásságáról megjelent írásokat. Rosenthallal pedig a The Old House (A régi ház) fordításán dolgozik, ami az özvegy véleménye szerint Grade re­mekműve.

Mrs. Grade legvehemensebb kritikáját a The Quarrel (A ve­szekedés) című film készítőiről mondja. Ez a film Grade My War with Hersh Rassayner (Háborúm Hersh Rassaynerrel) cí­mű filozófiai dialógusának adaptációja. Ez az író saját élmé­nyein alapuló történet, amely két hajdan volt jesivadiák ho­locaust utáni találkozásáról szól. Az egyik a jesiva vezetője, a másik, otthagyva az ultraortodoxiát, szabadgondolkodó író lett. Az asszony elutasítja Grade dialógusainak filmbeli verzió­ját: a Biblia, a judaizmus vulgarizálása, Grade nevével szem­beni blaszfémia – állítja. – Az ilyen sorok, mint például „ha van Isten, igencsak hosszú ebédidőt tart” a zsidó humaniz­mus és fundamentalizmus közötti harcot a kóser schmaltz, bagel és a szalonnás rántotta közötti harcra redukálja.

Lakása a világ kultúrájának monumentuma, a faltól falig zsúfolt könyvespolcok, férje harmincezer kötetes könyvtára, az egyiptológiától kezdve a német filozófusokon át, Spinoza, Milton, Plutarkhosz, Homérosz, Chesterfield művei sorakoz­nak itt. S a Biblia összes példányában Grade könyvjelzője Jób könyvénél, kit – látszólag érthetetlen okból – megfosztottak feleségétől, családjától. Grade elutasította azokat, akik magyarázatot kerestek a holocaustra. Nem akarta meg­érteni a holocaustot – mondja az özvegy.

Grade ünnepelt költő volt már a 30-as évek Vilnájában. A holocaust ugyanolyan drasztikus hatással volt költészetére, filozófiai látásmódjára, mint magánéletére.

Az ultraortodox környezettel, amelyben Grade felnőtt, fia­talon szakított, mondván: „Ők a halott betű hívei.” Eltökélt szándéka volt, hogy humanista lázadását – filozófiai alapok­ra helyezve – az ortodoxia ellen fordítja. De a holocaust eltö­rölte azt a világot. A sors iróniája, hogy élete hátralévő részét annak a világnak a dicsőítésével töltötte, amellyel oly heve­sen fordult szembe.

Markó Beáta fordítása

(Forward, 1993. december 31.)