Az olvasó portréja II.

Mint a felmérés elõzõ számunkban közölt elsõ részében már említettük, a kérdõívek visszaküldõi túlnyomórészt a törzsolvasó közönség körébõl kerültek ki. A 195 válaszolóból mindössze 12 akadt, aki nem elõfizetõje (164 fõ) vagy rendszeres vásárlója (19 fõ) lapunknak. E 12-bõl is mindössze 5 olvasó akadt, aki – elmondása szerint – nem vásárolja meg a lapot, hanem rokonoknál, ismerõsöknél vagy könyvtárban veszi a kezébe.

Fontos információ, hogy a válaszolón kívül hányan olvassák még el a lapot. E kérdésre válaszolóink háromnegyede adott információt. A válaszokból kikerekedõ átlag: 2.5. Lapunk egy-egy (elõfizetett) számát tehát átlagosan 3-4 ember olvassa.

Törzsközönségünkrõl lévén szó az sem meglepõ, hogy túlnyomó többségük magas színvonalúnak tartja a lapot. A Szombat teljesítményét értékelve az alábbi válaszok születtek.

>

Következõ kérdésünk azt tudakolta, vajon olvasóink támogatják-e a zsidóság intézményei iránt kimutatott erõs kritikai hozzáállásunkat. 114 válaszoló (59 százalék) amellett foglalt állást, hogy bíráljuk bátran ezeket az intézményeket. 12 fõ (6 százalék) úgy vélte, hogy a zsidó belügyeket nem szabad kiteregetni. 56 válaszoló (29 százalék) a „Bírálni szabad, de csak módjával” alternatívát választotta. (Közvélemény-kutatók számára tudott dolog, hogy az efféle középsõ alternatíva a válaszadás alól való kibújást jelenti.) Nem válaszolt a kérdésre 13 fõ.

„Mi az, amit a Szombat erényének tart?” – e kérdésre a legtöbb válaszoló a sokoldalúságot, a széleskörű tájékoztatást említette. A 144 fõbõl, akik e kérdésre válaszoltak, 57-en adtak ilyesforma választ „Színes ablak a világra, csak annyira elfogult, amennyire megengedhetõ, a mi lapunk” – foglalta össze véleményét az egyik válaszoló.

Bátor, szókimondó, kritikus, nyílt, egyenes – e tulajdonságokat tartotta a Szombat erényének 32 válaszoló.

Korrekt, független, tárgyilagos, objektív, sokféle vélemény megszólaltat – ekként vélekedik 17 válaszoló.

Színvonalas, érdekes, magas színvonalú, jó cikkei vannak – ilyen és ehhez hasonló válaszokat adtak 12-en.

„Az a fontos, hogy van”, „Jó, hogy megjelenik”, „Hogy van egyáltalán egy független lap”, „Hogy megjelenhet egy deklaráltan zsidó lap” – tíz válaszoló általánosságban örvendett a Szombat létének.

Jóval kevesebb olyan válasz érkezett, amely valamely konkrét téma tárgyalását vagy színvonalas feldolgozását tartja a Szombat erényének. Tizenketten örültek a világ zsidóságát bemutató cikkeknek. Hét válaszoló az Izraellel kapcsolatos témákat említette, nyolcan általában a kulturális témájú írásokat, hárman a vallási témákat méltányolták, ugyancsak hárman azt értékelték, hogy a lapnak a nem vallásos emberek számára is van mondandója. A kárpótlás két válaszoló számára volt fontos, ugyancsak ketten említették a szépirodalmat.

„Mi az, amit hiányol a lapban?” E kérdésre a 195 fõbõl 106 válaszolt. Az igények itt erõs szórást mutatnak. Hatan hiányolták a határozottabb fellépést az antiszemitizmus ellen. „Kemény, jól megírt cikkeket az antiszemita sajtó bitangságai ellen” – írta az egyik válaszoló. Hárman a zsidóság érdekeinek védelmét hiányolják és a magyar társadalom visszáságainak élesebb bírálatát várják – általában.

Nyolc válaszoló – többségében téma megjelölése nélkül – a kritikus hangot, a bátor kiállást, az objektív bírálatot kérte számon. Nyolcan többet kívánnak olvasni izraeli témákról. Heten a vidéki zsidóságról, annak 1944-es tragédiájáról, illetve a vidéki temetõk elszomorító állapotáról kívánnak többet olvasni. Hatan említették az irodalmat: több vagy igényesebb ilyen írást szeretnének látni. Négyen úgy vélték, túl sok a vallási témájú közlemény, ketten viszont több ilyen cikket akartak látni. Hárman hiányolták a mai magyar zsidóság életérõl szóló írásokat. Öt válaszoló vélte úgy, hogy kevés az olvasói levél, vagy általában az olvasó ritkán jut szóhoz.

Öten hiányolták a beszélgetéseket, interjúkat, közülük ketten, konkrétan Dési János „Exkluzív” című sorozatát szeretnék újra látni. „Ki fél? A riporter vagy a válaszoló?” – tudakolta egyikük.

„A régi zsidó életrõl, a hagyományokról többet kéne írniuk.” – négyen fogalmaztak meg ilyenfajta véleményeket. Ketten több segítséget kívánnak az ünnepekre való felkészüléshez.

Ketten nyilatkoztak úgy, hogy az asszimilálódott vagy keresztény hitre tért zsidók gondjaival is foglalkoznunk kéne. Két válaszoló a zsidó-keresztény párbeszédrõl szeretne többet olvasni, egy pedig II. János Pál pápa zsidóságot érintõ állásfoglalásairól kíván olvasni.

Négyen a korábbi években rendszeresen ismertetett zsidó programokat, valamint pályázati felhívásokat, konferenciák elõzetesét szeretnék látni. Két válaszoló társkeresõ rovatot kíván. „Hirdetések, zsidó üzleti cégek információi” – folytatta az igénylistát egyikük.

„Tudna említeni egy olyan írást, ami különösen tetszett önnek?”

Az e kérdésre adott válaszok feldolgozásánál figyelembe kell venni, hogy a válaszoló feltehetõleg a nem sokkal korábban olvasott írások közül említ egyet-kettõt. Olvasóink jelentõs része olyan írásokat tüntetett föl, amelyek a kérdõív megjelenését megelõzõ 4-5 hónapban láttak napvilágot. A 195 visszaérkezett kérdõívbõl 102 tartalmazott valamilyen választ erre a kérdésre.

Hatan említették Golda Meir: „Életem” című önéletrajzának 2000/4 számunkban közölt részletét. (Ebben a lapszámban jelent meg a kérdõív.) Konrád Györgynek öt találata van: hárman említették „Aforizmák a zsidók tartósságáról” című írását, ketten pedig a berlini holocaust-emlékpark tervezetérõl publikált hozzászólását. A „Zsidó sorsok magyar színpadon” című konferenciáról készült összefoglalót és az ezt követõ kerekasztal-beszélgetést öt válaszoló tartotta említésre méltónak . További három válaszoló említett színészekkel (Bálint András, Kulka János, Kézdy György) készült interjúkat.

A „Számszaki jelentés – szociológiai felmérés a magyar zsidóságról” című írást ugyancsak öten emelték ki.

Ungvári Tamás: „A zsidókérdés 1914-ben” c. tanulmányát két válaszoló említette. Bányai László: „Ha elfelejtenélek Jeruzsálem” című írását, melyben a szerzõ (az akkor még zajló) béketárgyalásokkal kapcsolatos kételyeit fogalmazza meg, szintén ketten említették. Ugyanennyi pontot szerzett: Lugosi Viktória „Vér” című tárcája; Novák Attila „Demokrácia és teokrácia között” című írása, mely állam és zsinagóga viszonyát mutatta be Izraelben; A „Nõk, zsidók, feministák” című melléklet, Pécsi Katalin összeállítása, mely kiemelkedõ szellemi teljesítményt nyújtó, a zsidó közösséghez is kötõdõ nõket mutatott be.

Noha konkrét cikkekrõl érdeklõdött a kérdés, a legtöbb válaszoló szerzõket vagy témákat jelölt meg. Öten említették az Izraelhez kötõdõ témákat, négyen a reformzsidósággal foglalkozó írásokat, hárman a hitközséggel kapcsolatos tudósításokat, riportokat. Négyen Gadó János nevét említették, konkrét írás megnevezése nélkül. Mintegy tizenöt további írás egy-egy szavazatot kapott.

„Tudna említeni egy olyan írást a Szombat korábbi számaiból, ami nagyon nem tetszett önnek?”

Az e kérdésre adott válaszok értékelése az elõbbinél jóval egyszerűbbnek bizonyult. A 195 olvasóból mindössze 42-en adtak értékelhetõ véleményt. Közülük is 18-an a zsidó belügyek kiteregetését helytelenítették. „Nem nagyon szeretem a zsidók rosszalkodásáról szóló írásokat” – foglalta össze véleményét az egyik válaszoló. „Az összes Mazsihiszes és egyéb veszekedõs cikkeket” kifogásolta egy másik. Nem mindig könnyű eldönteni, valójában mi is az, amit az olvasó kifogásol. „A temetõ rendbetételével kapcsolatos elszámolás és vita” volt egyik válaszolónk nemtetszésének tárgya . Hogy a valóban lehangoló történet ábrándította ki olvasónkat, avagy ennek közzétételét kifogásolta, az a rövid megjegyzésbõl nem derül ki egyértelműen. Több válasz is akad, amelyrõl nehéz eldönteni, hogy a kifogásolt írás tartalma nem tetszik a válaszolónak, avagy a közlés tényét kifogásolja. Ilyen például a „magyar zsidóság megítélésérõl” szóló cikk említése avagy „a hitközségi összejöveteli beszámolók” – mely utóbbi nyilván a közgyűlési tudósításokra utal.

Az efféle válaszok más része azonban egyértelműen a belügyek kiteregetését helyteleníti. Az egyik válaszolónak az nem tetszik, „amikor zsidó vezetõk a lap hasábjain üzennek egymásnak”. Érdemes itt egy pillanatra visszatérni a cikkünk elején említett kérdésére, mely épp azt tudakolta: szabad-e nyíltan bírálni a zsidóság intézményeit és annak vezetõit? Miután a többség e kérdésre igennel válaszolt, azt kell mondanunk, hogy a határozott vélemény-nyilvánítók álláspontja nem esik egybe a „csendes többség” felfogásával.

Kilenc válaszoló általánosságban igennel válaszolt erre a kérdésre, anélkül, hogy konkrét írást megnevezett volna. Három olvasó megbotránkozását váltotta ki néhány olyan írás, melyek nem voltak egyértelműen elhelyezhetõk a fasizmus-antifasizmus, rasszizmus-antirasszizmus dimenzióban. Ilyen volt Gadó János egy falusi roma közösség iszlám hitre térését elemzõ írása , valamint Novák Attila elemzése, amely magyarországi jobb- és baloldali elitet egyaránt kritikával illette . Novák Attila hasonló jellegű írásai egy másik olvasó felháborodását is kiváltották.

Egyéb észrevétel, vélemény címen az olvasóknak még lehetõséget adtunk egy rövid záró kommentár megtételére. A 195 fõbõl 75 élt a lehetõséggel. Törzsközönségünkrõl lévén szó, nem meglepõ, hogy a „Csak így tovább” válasz volt a leggyakoribb (8 esetben), további 13 esetben pedig más, dicsérõ, buzdító üdvözletet küldtek.

Mivel az e kérdésre érkezett válaszok igen sokfélék, nehéz belõlük a jellegzetes darabokat kiemelni. Álljon itt búcsúzóul néhány idézet:

„Az önök fõszerkesztõje sem tévedhetetlen, és nincs a zsebében a bölcsek köve sem.”

„A lap a múltban él.”

„A lap elsõsorban a humán értelmiség egy részéhez szól. És egy erõsen liberális beállítottságú, 30-45 közötti generációt képvisel.”

„Menj utadon és ne bándd, hogy mit beszélnek! – Karl Marx.”

„Szerintem az antiszemitizmus haszna, olyanok is zsidók lesznek, akik régebben nem voltak.”

„Ne menjen el a vallás irányába.”

„Kevesebb fontoskodó elemzést, több zsidó-izraeli irodalmat várok.”

„Rendszeressé kellene tenni, a rendszerváltás elõtti zsidó vallási és szervezeti élet elemzését.”

„Többet írjanak Izraelrõl, hogy a Galutban is informálva legyünk.”

„Egy zsidó ne legyen rasszista semmilyen nép- vagy népcsoporttal szemben.”

„Az irodalmi rész bõvebb is lehetne.”

„Ne csak a fõvárosi entellektüelek szószólója legyen, ne csak hitközség-ellenességet sugalljon, még ha a vezetés sokszor kritikát is érdemel.”

„A szomszédos országok magyar nyelvű zsidóságáról (általában az ott élõ zsidóságról) szeretnék többet tudni.”

„Talán az államnak kellene elosztani az „aranyvonat” kétmilliárd USD összegét? Célszerű lenne minden évben egyszer közölni az elrabolt zsidó vagyon értékét.”

„Kérem, továbbra is, határozottan foglaljanak állást.”

Ez utóbbi tanácsot feltétlenül megfogadjuk. Olvasóinkat biztosítjuk, hogy a továbbiakban is határozottan állást fogunk foglalni.